Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
5. szám - Kevéné Herczeg Mónika: Kisvízi szabályozások és vízjárásra gyakorolt hatásuk a Közép- és az Alsó-Tiszán
272 Kisvízi szabályozások és vízjárásra gyakorolt hatásuk a Közép- és az Alsó-Tiszán Kévéné Herczeg Mónika 1143. Budapest, Hungária körút 110. Kivonat: A Tisza kisvízi szabályozásinak kérdését az átalakított meder fejlődése és a vízi forgalom igényeinek növekedése vetette fel az alapvető munkálatok befejezése után. Iványi Bertalan egykori folyammérnökünk adot a kisvízi szabályozások céljairól, eredményeiről, problémáiról 1948-ban a Vízügyi Közlemények hasábjain kimerítő, máig érvényes értékelést A jelen tanulmány statisztikai vizsgálatok alapján igyekszik megállapítani, hogy a különböző beavatkozások hatására mennyiben módosult ebben az évszázadban a Tisza kisvizeinek járása. A kisvízszínek süllyedő irányzata Szolnoknál az 1941. év, a kiterjedtebb szabályozási munkák befejeztével is folytatódott A szegedi vízmércén hasonló irányzat nem volt észrevehető. Nyilvánvalóan, a Szolnok fölötti öntözési vízkivételek hatása válhatott századunk második felében meghatározóvá. Minthogy a Tisza duzzasztóműves csatornázását még nem fejezhették be, a kisvízi szabályozás eszközei sem mellőzhetők.. Kulcsszavak: folyószabályozás, hidrológiai statisztika, Tisza. Bevezetés A XIX. század második felében végrehajtott Tiszaszabályozás célkitűzése az ország gazdaságilag is fontos alföldi területeinek árvizektől való biztonságos mentesítése és az árvízhozamok lefolyásának megkönnyítése volt. A Vásárhelyi Pál által megindított munkálatok a kisvízi meder rendezésével kezdetben még nem foglalkozhattak. Ezt a kérdést a szabályozással átalakított meder fejlődése és a vízi forgalom igényeinek növekedése vetette fel az alapvető munkálatok befejezése után. Iványi Bertalan (1879-1953) volt az, aki több évtizedes folyammérnöki és országos felügyelői működése során évszázadunk első felében a Közép-Tiszán maga is tervezett és kivitelezett kisvízi szabályozási munkálatokat, gázlerendezéseket, mederkotrásokat a jó hajózhatóság érdekében, valamint a káros medersüllyedések megszüntetése céljából. A kisvízi szabályozások céljairól, eredményeiről, problémáiról élete alkonyán a Vízügyi Közlemények hasábjain adott kimerítő, máig érvényes értékelést (Iványi B. 1948). Ennek a dolgozatnak az a célja, hogy a Tisza középső, és részben a magyarországi alsó szakaszára olyan részletes tanulmányt készítsen, amely - elsősorban Iványi Bertalan tapasztalatait felhasználva - az addigi beavatkozások hatását, és a később történteket figyelembe véve hidrológiai statisztikai vizsgálatok alapján igyekszik megállapítani, hogy mennyiben módosult ebben az évszázadban a Tisza kisvizeinek járása. Ebből kitűnhet, hogy a kisvízi szabályozás, a duzzasztás, az öntözővíz kivétel, vagy az elmaradt folyószabályozási tevékenység mennyiben módosította a Tisza folyó kisvizeinek járását, és ezzel milyen további hatásokat eredményezett. A Tisza szakaszai A Tisza folyó vízgyűjtőjének északkeleti részén, a Máramarosi-havasokban ered és 946 km hosszú pályán Titelnél éri el befogadóját a Dunát. A teljes tiszai vízgyűjtőt Bogdánfy Ödön három fő részre tagolta: a hegyvidéki jellegű Felső-Tiszára, a vízgyűjtő terület vizeinek zömét befogadó Közép-Tiszára, amelyet nála az Erdélyi medencéből érkező két nagy mellékfolyó, a Szamos és a Maros torkolata határol el, és végül a Maros toroktól a Dunáig terjedő Alsó- Tiszára. Az 1920 évi országhatár megvonás után a magyarnak maradt Tisza szakaszon az elmúlt évtizedekben más beosztás is elterjedt, tekintve, hogy az egyébként igen jellemző Bogdánfy-féle elhatárolás szerint szinte az egész magyar szakasz egyetlen egység maradt volna. Eszerint a magyar Felső-Tisza az országhatár és Tokaj közötti folyószakasz (a Bodrogot ide nem számítva), a magyar Közép-Tisza a Tokaj-Tiszaug közötti folyószakasz, míg a magyar Alsó-Tisza a Tiszaug és déli országhatár közötti folyószakasz. A kisvizek levonulásának vizsgálatánál ebben a tanulmányban ezt a beosztást használjuk. A Tisza szabályozása Iványi Bertalan (1948) már hivatkozott összefoglaló művéből - értelemszerű változtatásokkal és megjegyzésekkel - idézhetjük az alábbiakat: A "nagy" Tisza-szabályozás A Tisza szabályozásán általában azt a nagy országos alkotást értik, amelynek eredménye az Alföld ármentesítése lett, és amelynek kérdése a XIX. század 40-es évei óta foglalkoztatta a magyar közéletet. Erről a nagy Tisza-szabályozásról már sokan írtak. Megkezdése óta 1996-ig éppen másfél évszázad zárult le. A végrehajtásnak több szakasza volt, ami természetes az ilyen korszakot alkotó munkánál, így nagyon sok ízben volt már ismertetés tárgya, vagy vita anyaga a végrehajtás mikéntje, a szabályozási munkák sorrendje, egy-egy részlete, az elért eredmények értéke, terjedelme. A nagy művelet során bekövetkezett újabb és újabb árvízszín emelkedések, a velük gyakran együtt járó árvízkatasztrófák okai és kérdései is sokat foglalkoztatták nemcsak a szakembereket, és a közvetlenül érdekelt községeket, városokat, vidékeket, de mondhatni, az egész ország közönségét is. A Tisza-völgy ármentesítésére vonatkozó munkálatoknak párja terjedelemre és fontosságra nézve