Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
5. szám - Kevéné Herczeg Mónika: Kisvízi szabályozások és vízjárásra gyakorolt hatásuk a Közép- és az Alsó-Tiszán
KEVÉNÉ HERCZEG M.: Kisvízi szabályozások a Tiszán egész Európában nem található. De nemcsak terjedelemre nézve a Tisza szabályozáshoz fogható hasonló munkálat nem létezik, de oly csekély esésű és oly kanyarulatokban mozgó folyó, mint a Tisza sem található. A szabályozás során végül is a Tiszának a Tiszaújlak és a torkolat közötti szakaszán az eredeti 1213,7 km folyóhosszat 112 - Vásárhelyi Pál számozása szerint tervezetten: 102, ebből ténylegesen végrehajtottan 94 - kanyarulat átvágásával 755,8 km-re csökkentették. (A megrövidítésre, a tervezett és a megépült átvágásokra, azok számára vonatkozóan lásd: Vásárhelyi Pálnak a Hidrológiai Közlönyben (1995), Deák A. A. (1996) könyvében is közölt általános szabályozási tervét). A megrövidülés megnövelt vízszíneséseket eredményezett az olyan helyeken is, amelyeket az átvágásos rövidülés közvetlenül nem érintett. Mindennek az eredménye a kisvízszínek süllyedése lett, amely a hajózás lehetőségét is nagy mértékben korlátozta. A kisvízi szabályozás A kisvízi meder szabályozása nélkül a Tisza szabályozása nem teljes. A "nagy" Tisza-szabályozás még nem foglalkozott ezzel a témakörrel. Nem is foglalkozhatott vele, mert e kérdés akkor nem lehetett időszerű, sőt még csak látható sem volt. Ezt a kérdést a meder átalakulása és a vízi forgalom igényeinek fejlődése vetette fel. A kisvízi szabályozás már nem védekezés a Tisza aljával szemben, ez a munka már a Tisza hasznosításának területére esik. A szabályozás szükségessé válhatott a hajózás igényeinek fokozódása következtében, de úgy is, hogy a Tisza medrének beágyazódása nem tartott lépést kisvízszintjének fokozatos süllyedésével, vagyis a kisvízi mélység a korábbi helyzethez képest csökkent. Bizonyos, hogy mind a két említett tény kiváltó oka volt a kisvízi szabályozás megkezdésének. A nagy Tisza-szabályozás befejezése, különösen pedig az átmetszések kifejlődése, anyamederré válása után a kisvíz szintje fokozatosan leszállt a mederben. A Tisza legalacsonyabbnak ismert vízszintje a Tisza-szabályozás előtt az 1841-42 évi kisvíz volt. Ebben a vízszintben helyezték el a vízmércék nulla pontját. Az 1. táblázat feltünteti, hogy az 1904 évi korszakosan száraz évig terjedően milyen legkisebb vízszint olvastak le az egyes vízmércéken. Az 1904. évi időhatár, nagy megközelítéssel megfelel az átvágások teljes kifejlődése időpontjának, e mellett megelőzi a kisvízi szabályozások megkezdését. Átvágásokat bővítettek ugyan néhány évig még 1904 után is, és néhány rövid kanyarulatot is kiküszöböltek még kisebb átvágások segítségével, de e későbbi átvágási munkák már alig befolyásolták a kisvízszint általános leszállását. A kisvíz szintjének leszállása jelentékeny részben a meder mélyebb beágyazódásából ered, de része van benne a megrövidített folyóban beállott esésnövekedésnek, a meder bővülésének, és némi része a kisvízi hozam megfagyásának is. A kisvíz szintjének általános leszállása kapcsán fokozottan jelentkeztek a meder mélyebb vizű medencéit összekötő küszöbökön a gázlók. A sekélyebb vizű mederszakaszokon kevés lett a vízmélység a hajózás számára. Kisvizek idején a hajózás megakadt, de a kisvízállások időtartama is sokkal hosszabb lett, ezzel a kényszerű hajózási szünetek ideje is. A nyárközépi, nyárvégi és őszi kisvízállások idején a közben-közben lefutó kisebb árhullámok olyan rövid idő alatt vonultak le az üresen talált, s a réginél nagyobb esésű és bővebb mederben, hogy vízmélység növelő hatásukat a hajózás nem használhatta ki. A kisvízi szabályozás ilyen kis esésű folyón, amilyen a Tisza, kiválóan eredményes lehet. Itt viszonylag sokkal jobb eredményt lehet elérni a kisvízi szabályozással, mint egy nagyesésű folyón. A nagy esés és a feneket borító hordalék túlságos mozgatásának veszélye gátlóan hat a vízmélység növelésére irányuló törekvésekre. Nagy esésű folyónál a vízerő kihasználására a folyó lépcsőzése kínálkozik, és ezúton oldódik meg a hajózhatóság is. Kis esésű folyónál a vízerő termelése mint öncél, gazdaságosan nem juthat szóhoz. Járulékosan, más haszonvételekkel együttesen szőnyegre kerülhet, ha e haszonvételek múlhatatlanul megkívánják a kisesésű folyó lépcsőzését. A Tiszánál az öntözővíz beszerzésének lehetősége tette szükségessé a folyó vízszintjének duzzasztóművekkel való felemelését. (Ebből a célból - már Iványi Bertalan halála után - 1954-ben épült meg a tiszalöki vízlépcső, 1973-ban a kiskörei vízlépcső, 1975-ben a törökbecsei vízlépcső. A tervek szerint a 80-as években Csongrád mellett épült volna egy további vízlépcső is. A Tiszán a hajózási akadályokat kisvíz idején a sekélyvizű gázlók alkotják. A Tisza középső szakaszán kemény talajú gázlók és hordalékos gázlók vannak. Az elsőnél az elmosásnak, a meder beágyazódásnak ellenálló agyagréteg, a másodikban a hordalék lerakódása okoz hajózási akadályt. Sok esetben a kettő együtt jelenik meg. Szabályozási szempontból a hordalékos gázlók az érdekesebbek. A gázlók e típusának a keletkezésére sokféle ok vezet. Helyük legtöbbször a medernek a kanyarulatok közötti átmeneti szakasza az inflexió, de hosszú egyenes folyórészeken, sőt enyhe görbületekben is gyakoriak. Az utóbbi eseteket ott látjuk ahol a telt meder esetén a folyópálya ívének húrja irányában is élénk vízfo- 1. táblázat A vízmérce Legkisebb A vízmérce Legkisebb neve vízállás neve vízállás éve magas éve magasságasága cm cm Tiszaújlak 1888 -82 Tiszabő 1904 -192 Vasnamény 1904 -163 Szolnok 1904 -180 Záhony 1882 -239 Martfű 1904 -228 Dombrád 1904 -128 Tiszaug 1904 -304 Tiszabercel 1904 -128 Csongrád 1904 -265 Tokaj 1904 -142 Mindszent 1904 -228 Polgár 1904 -144 Algyő 1904 -182 Tiszakeszi 1904 -176 Szeged 1904 -201 Tiszadorogma 1904 -112 Zenta 1904 -150 Tiszafüred 1904 -166 Törökbecse 1892 -167 Taksony 1904 -151 Titel 1895 -42 273