Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
3-4. szám - 3. szám - Kovács Kálmán: A XX. század végének vízgazdálkodása a Tisza szabályozás tükrében
112 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 3. SZ. LVII. törvényt. A törvény megalkotását elsősorban a tulajdoni viszonyokban bekövetkezett változások, az állami szerepvállalás mértékének csökkenése, az önkormányzatok megnövekedett feladat- és felelősségvállalása tette indokolttá. Az új szabályozás felöleli a vízkészletek átfogó, komplex hasznosításától a vizek kártételek elleni védelemig a vízzel kapcsolatos valamennyi gazdálkodási feladatot. Figyelemmel van arra, hogy a vízgazdálkodás áthatja a nemzetgazdaság valamennyi ágát, ezért rendelkezésével megteremti az egyéb jogterületekkel való kapcsolódási pontokat. Egyértelműen megvalósítani törekszik az európai normáknak megfelelő integrált vízgazdálkodás követelményét. A törvény alkalmas a társadalom által a vízgazdálkodással szemben támasztott igények kielégítésére, a vízgazdálkodási célok elérésére. Olyan korszerű szabályozást tartalmaz, mely a megváltozott tulajdonviszonyok tükrözése mellett teret enged a piacgazdaság által támasztott modernizációs törekvéseknek. Összhangban van az összeurópai célkitűzésekkel ugyanakkor illeszkedik a magyar jogrendbe és tekintettel van a sajátos földrajzi adottságokra. A törvény-előkészítők figyelemmel voltak a fejlettebb nyugati demokráciákban alkalmazott vízügyi szabályozásokra, illetőleg arra, hogy a törvény megfelelő teret biztosítson az EU joganyagával történő harmonizációhoz is. A magyar vízgazdálkodási törvény keretjellegű, szabályozása csak a vízgazdálkodási alapintézményeket, elveket és a legfontosabb ezekkel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza, ugyanakkor szükségszerűen megköveteli az alacsonyabb szintű joganyag felülvizsgálatát. A törvényhez kapcsoló végrehajtási jogszabályok feladata ezért a részletszabályok kidolgozása. A törvény végrehajtási jogszabályainak előkészítése jelenleg folyik, a munka legkevesebb 3 éves időtartamot jelent, mely során a jelenleg hatályos vízügyi joganyagot a törvényhez kapcsolódó korszerű vízügyi szabályozás fogja felváltani. A végrehajtási jogszabályok kidolgozása során az egyes részletszabályozások tekintetében törekedni kell a vízgazdálkodási feladatokat ellátó vízügyi szervek tevékenységének nyitottsága és a társadalmi nyilvánosság biztosításának követelményére. A szabályozás során szem előtt kell tartani, hogy a vízügyi szervek tevékenységüket nem öncélúan, hanem a társadalom vízzel kapcsolatos igényeinek kielégítése céljából végzik, emellett a vízügyi jogi szabályozásnak minden tekintetben meg kell felelnie a környezetvédelem által támasztott korszerű követelményrendszernek. A korszerűsítés alatt álló teljes vízügyi joganyag reményeink szerint eredményesen szolgálja majd, az összeurópai keretekbe integrálódott magyar társadalomnak a vízgazdálkodással szembeni szükségleteit, jogos elvárásait. A vízgazdálkodásról szóló törvény a nemzetközi jogi összehasonlítás során is megállja a helyét. Törvényünk egyszerű, világos szerkezetű. Pontosan elhatárolja az állam, az önkormányzat és a vízhasználó feladatait és minden létesítményre és vízre kiterjedő tulajdonosi elhatárolást tartalmaz (kizárólagos állami tulajdon, állami tulajdon, önkormányzati tulajdon, magántulajdon). Sajátosságának tekinthető továbbá, hogy elhatárolja egymástól a tulajdonosi szerepkörből adódó kezelői feladatokat és az állami szerepkörből következő közhatalmi tevékenységeket. 2.5. Nemzetközi vízügyi együttműködés Magyarország medence-jellege miatt a felszíni vizek mennyiségének és minőségének eleve meghatározottságára figyelemmel, vízgazdálkodási szempontból rendkívül kiszolgáltatott helyzetben van. Magyarország számára - a határok által megosztott vízgyűjtők miatt - elsődleges érdek a nemzetközi együttműködés, egyrészt a szomszédos közös vízgyűjtővel érintett - országokkal, másrészt az EU országaival. A magyarországi felszíni vizek 95 %-a ugyanis külföldről érkezik, ebből 75 % az európai integráció területéről. Az Európai Unióban háromszintű szabályozás az elfogadott: európai, állami és regionális - ezt a magyar vízgazdálkodás fejlesztése során figyelembe kell venni, különös tekintettel arra, hogy a régiók jelentősége, együttműködése helyenként túllép az állami kereteken, az országhatárokon. Ez a regionális fejlődés különös jelentőséggel bír az olyan osztott vízgyűjtőkön, mint amilyen a magyarországi vízfolyások nagy részének vízgyűjtő területe. Az osztott vízgyűjtőkből fakadó egymásra utaltság az árvízi előrejelzések, a vízkészletek megosztása, a velük folytatott gazdálkodás, a vízminőség védelem tekintetében különösen érdekeltté teszik az alul fekvő országok esetében a jelenleginél fejlettebb együttműködést, így az osztott vízgyűjtőkön kialakítandó, országok közötti közös szervezetek lehetnek az elsők, amelyek - kiemelve a regionalitást - elősegítik az országhatárok lebontását. Egy 1988. évi nemzetközi felmérés szerint a világ jelentős folyói közül 155 két országot, 36 hármat, 23 pedig háromnál többet érint. Magyarország alighanem egyedülálló a több országot érintő folyók tekintetében, hiszen a területét teljes egészében magába foglaló Dunamedencén jelenleg osztozó 16 ország közül héttel határos. A Tiszán négy, a Dráva-Murán három másik országgal osztozunk. Mindezek messzemenően igazolják, hogy a magyar vízgazdálkodás számára meghatározó jelentőségű, stratégiai kérdés a többoldalú vízügyi együttműködés. 2.6. A vízgazdálkodási infrastruktúra és szolgáltatásainak finanszírozása A vízgazdálkodási infrastuktúra két nagy területre tagolható a vízgazdálkodási tevékenységek jellege és finanszírozása tekintetében: a) A vizek védelme és a vizek kártételeinek elhárítása eszközrendszerének fejlesztése, a fenntartás és működtetés jelenleg jelentős részben állami és kisebb részben önkormányzati feladat. Ezek elvégzéséből származó előnyöket, a vizek kártételei elleni vagyon- és életvédelmet a társadalom és a gazdaság egyedei "ingyenes közszolgáltatásként" élvezik. A vízkárelhárítás rendkívül nagy eszköz- és működtetési forrásigényének megfelelő mértékű és ütemű kielégítése hosszabb ideje és a jövőben is meghaladja a központi költségvetés kereteit. In-