Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
2. szám - Deák Antal András: A Tisza-szabályozás és pénzügyi háttere
66 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80.. ÉVF. 2. SZ. tündeje "... hónap", a pénztárosa pedig "N. N. úr". "Életünket és vérünket! - de zabot nem..." - ősi erényünk segített elkerülni a további bonyodalmakat. Lónyai János, Bereg vármegye főispánjának a nádorhoz írt jelentése egy másik, hasonló kezdeményezésről ad hírt. Az érdekelteket itt is az év rendkívüli áradása kényszerítette valamit tenni. Kerecseny-Víd-Gulács helységek tájékán különösen pusztított a Tisza, és több helyen elszaggatta gátjait. Ezért - miként a levél mondja - a töltésekben keletkezett károk felszámolása "az egész alsó vidék erejének reá fordításával elrendeltetett" ..." A tétova határozatokat azonban csak tétova tett követte. Akkor mozdult meg és jött lendületbe igazán a tiszai ügy, amikor Széchenyi Istvánt nevezték ki a Közlekedési Bizottmány elnökévé Sina György gratulált az új méltósághoz11. Széchenyi öröme nem felhőtlen. Hatalmat és ezzel lehetőséget kapott ugyan nagy tervek megvalósításához, de tudta, hogy népszerűtlen kormányban vállalt tisztséget, amely az ő népszerűségét akarja felhasználni arra, hogy ingadozó politikai pozícióját megszilárdítsa12. Meg is kapta később az ellenzéktől a macskazenét, és hogy ő "Apponyi uszályhordozója", "a kétfejű sas vivője" Ebben a légkörben akarva-akaratlan minden tette politikai tett volt. Az ellenzék, amely a magyar társadalom jelentős részét tudta maga mögött, ebben az állásában Széchenyi minden sikerét saját vereségének könyvelte el Ezért is volt a Tisza-szabályozás, melyet Széchenyi új hatáskörében minden előbbinél fontosabb feladatának tekintett 14, óriási politikai tett is. Ne feledjük, hogy az ármentesítés költségei teljes mértékben a birtokosokat terhelték, míg az állam csak az átvágások költségeit állta. Még mielőtt azonban a szabályozás problémájának részleteit taglalnánk, nézzük meg Széchenyinek, a "legnagyobb magyar" 15-nak a "legmagyarabb" 16-nak nevezett folyónkhoz, a Tiszához való viszonyát. 2. Széchenyi és a Tisza 2.1. "Jót nevettünk rajta ..." Széchenyi 1833. július 8-án a DGT171. Ferenc gőzhajóján mint királyi biztos az Al-Dunára utazott, hogy az ott elkezdett munkákat megtekintse, és a felmerült anyagi és diplomáciai gondokon segítsen. Ezúttal Szegedig felhajózott a Tiszán. Visszatértében gőzhajója Zentán kikötött. Itt találkozott Szathmáry Sámuellel, Torontál megyei földmérővel, aki megkérdezte őt, hogy látta-e a megye által építtetett szép gátat? Széchenyi a kérdésre kérdéssel válaszolt: "Fizetett, tett, adott a Nemesség is valamit hozzá?" A mérnök elvörösödött, és így válaszolt: "bizony nem tett ... semmit". Széchenyi erre: "így nekem bizony nemigen tetszik". A gátépítés, árvédekezés létkérdése volt a megyének. Ezen a vidéken különösen hatalmas vargabetűket írva kereste útját a Tisza. A "túlfejlett" kanyarulatok szinte kínálták a megoldást: át kell vágni őket. Meg is tette ezt a megye. Széchenyinek tetszett a gyökeres megoldás. "Zentánál átvágták az egyik kanyarulatot!" - kiált fel meghökkenve. Majd így folytatja: "Jót nevettünk rajta"19. A jelenséget még rajzzal is illusztrálta naplója szegélyén. Széchenyit - mint fentebb láttuk - felháborította, hogy a közös terhek viselése alól a nemesség kivonta magát, másrészt megjegyzéséből az is kitűnik, hogy megérezte a gátépítés effajta finanszírozásában a visszásságot és életképtelenséget, hiszen éppen a birtokosok, akiknek elsősorban érdeke az árvizek féken tartása, bújtak ki az anyagi terhek viselése alól. Egyelőre azonban még nem ezek a gondok nehezítették mindennapjait. Nem a Tisza, hanem a Duna szabályozása kötötte le figyelmét, erejét. Az Al-Duna zuhatagos szakaszait kellett a DGT hajói számára járhatóvá tenni. A Tisza azonban, mint potenciális víziút a gőzhajók számára, felkeltette figyelmét. "Istenem, ... milyen nagyszerű folyam!" - kiáltott fel elragadtatva zentai kirándulása alkalmával. A folyam vagy a gőzhajózás szerelmese szólt-e belőle, nem lehet tudni. Talán mind a kettő...19 2.2. "... A tér előttem szabad"20 A Tisza-szabályozás műszaki feltételei ekkorra már jórészt adva voltak. 1818-tól kezdődően, a XIX. sz. első felében, a magyar folyók völgyében ugyanis a világon páratlan felmérő munkát végeztek21. A II. József által 1782-ben az Institutum Geometricum-on 22 létrehozott Hydrometriai Facultáson kiképzett mérnökök a gyakori áradásokkal dacolva, sokszor a civilizált területektől távol kora tavasztól késő őszig jártak, taposták a nádasokat, ártereket, hogy a medreket és az ártereket feltérképezzék, és a folyók összes fontos hidrometriai adatátesését, sebességét, medrük szélességét és mélységét, ártereik kiterjedését feljegyezhessék, és a téli hónapokban, amikor a terepen a munka lehetetlenné vált, azokat térképlapokra vigyék. 1818-1823. közt a Körösök vízrendszerét mérték fel, amely munka során 173 térkép készült 23. A Duna felmérését 17 évig végezték 1823-tól, és ezzel összefüggésben 6127 térképlap készült. Ugyanakkor, 1832-ben a gőzhajózás érdekében elkezdték a Dévény és Gutor közötti Duna-szakaszt szabályozni, majd 1833-tól az Al-Duna hajózhatóvá tételén fáradoztak. 9 MOL N 22. Praes. 1845. No. CCIX. 10 1845. aug. 16-án kapta meg Széchenyi a kinevezést. 11 Viszota Gyula: Széchenyi István naplója 1845.IV. 16. 12 Viszota i. m. 1845.1.15. 13 Viszota 1 m. 1847.p.471. és 1847. p.491. 14 Eszmetöredékek ... 9. o. "Hogy lehetett volna- új hatáskörömbenbármilly előbbi gondolatom, mint a Tiszavölgy, mellyben legtöbb és legeredetibb magyar lakik, s mely napról napra inkább közelít végpusztuláshoz..." 15 Kossuth nevezte át így. 16 Magyarországon eredt és még ugyancsak az ország területén veszett a Dunába. 17 DGT (Duna Gőzhajózási Társaság), német nyelvterületen: DGST (Donau Dampfschiffahrtsgesellschaft). 18 u.o. "... bei Zenta wurde ein Durchstich zugemacht! Wir lachten sehr darüber." 19 u.o. 1833. szept. 8. "Gott wie gewinnt die Donau, wenn man von der Theiss hineinfahrt. Welch herrlicher Strom." 20 Kovács Lajos: Gróf Széchenyi István közéletének három utolsó éve 1846-1848. Bp. 1889.I-II. 27.p. 21 Elsősorban a hajózás, árvédelem és termőföld-nyerés érdekében tervezett vízszabályozások előkészítésére. 22 A Pesti Műszaki Egyetem elődjének tekinthetjük. 23 MTA K 184/126. A további adatokat ugyancsak ezen iratból vettük, melyet 1847. dec. 10-én adott át Varga János hajózási mérnök Széchenyi Istvánnak.