Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: Az észak-budai (III. ker.) Üröm-hegy, Péter-hegy környéki pleisztocén paleo-hévforrások összehasonlító vízföldtani vizsgálata a maiakkal

48 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 4. SZ. 5. óéra. Áttekintő szelvény a forrásoknál feltárt holocén korú rétegösszletről 1. Tavi forrásmészkő, 2. Dunai mellékági és ártéri finomhomokos­homoklisztes rétegek, 3. Főági homokos kavics, 4. Mocsári üledék, 5. Finom homok, 6. Felső-eocén karsztos kőzet. A dunai rétegsorban 7-8 m között éles rétegváltás mutatható ki, mert a kavicsos rétegek kimaradnak. Ez jelzi azt, hogy a főmeder a forrásfeltörési hely környeze­tében végérvényesen áthelyeződött és mellékági-ártéri ü­ledékek felhalmozódásával folytatódott a folyóvízi üle­dékképződés, így a források a már nem a főmederben, hanem a kialakult új helyzetnek megfelelően a mellékági mederben léptek a felszínre és ezek lefűződésével foko­zatosan átfejlődött időszakos subfluviatilis forrássá, a­mikor már csak az árvizek idején került víz alá. Majd be­következett egy olyan új helyzet, amikor a forrás környe­zete ármentes szigetté vált (Horusitzky H. 1939), ame­lyet a legmagasabb árvizek sem öntötték el. Ezzel az ú­jabb fejlődési szakasszal tavi-mocsári környezet és üle­dékgyűjtő jött létre, amelyben olyan feltételek és körül­mények alakultak ki, ahol a források által felszínre ho­zott karbonát-anyag kiválhatott. Ekkor keletkezett a fel­tárt kb. 1-1,5 m vastagságú forrásmészkő (5. ábra). Ezt a tavi típusú forrásmészkövet Szentes F. 1932-ben kö­zölt szelvényén már feltüntette, így ismert volt. Ezt a for­rástavi mészképződést befolyásolta és szüntette meg a római korban végrehajtott első forrásfoglalás, majd azt követő beavatkozások. Mészkicsapódás volt még tap­asztalható a források elfolyó vizeiből is (pl. római kori vízvezetékeknél). A fent leírtak alapján megállapítható, hogy a római­fürdői forrásoknál a holocénben kétszer alakultak ki o­lyan kedvező körülmények, amelyek a forrásmészkő képződést elősegítették. Az irodalomban a rómaifürdői forrásokat korábban felhévízként (Schafarzik F. 1926) jellemezték, 22 ° C -os hőmérsékletük miatt. Papp Sz. (1957) az egyszerű hűvös vagy subtermális karsztvi­zek csoportjába sorolta közölve hőmérsékletét és kémiai összetételét az OKI vizsgálatai alapján. Az FTV 1959-1963 között több alkalommal végzett a forrásoknál hő­mérsékleti és vízösszetétel vizsgálatokat, amelyeknek e­redményeiből megállapítható volt, hogy a forrásoknál nem mutatható ki lényegi változás a századfordulós vizs­gálati adatokhoz képest. 2.2. A csillaghegyi források ismertetése E források a Pilis-hegység délkeleti lábánál a Péter­hegy tövében a Budakalász-Pomáz-i holocén Dunavölgy nyugati peremén lépnek a felszínre. A közvetlen környe­zetében telepített mérnökgeológiai és talajmechanikai fú­rások szerint még megtalálhatók a folyóvízi lerakódások mellékági homokos-homoklisztes kifejlődésben, amelyre 2-3 m vastagságban agyagban ágyazott durva törmelékes rétegek halmozódtak fel. Ezt a szögletes, főleg dolomit­ból és mészkőből álló, esetenként 10-20 cm nagyságú törmelékes anyagot a Péter-hegy Róka-hegy között kia­lakult meredek esésű völgy torrens vizei rakták le. Szabó J. (1879) szerint a források eredetileg tóban törtek fel, illetve tavat tápláltak. A források közvetlen környezeté­ben tőzeges mocsári üledékek vannak a felső-eocén mészkő felett. Tehát már a 19. sz. második felében ismert volt, hogy a csillaghegyi források felső-eocén mészkőből törnek fel köz­vetítő rétegeken keresztül. Horusitzky H. (1932) a terület felszíni vizeiről írt fejezetében kitért arra, hogy a Dunának egy mellékága az ún. Békásmegyeri Dunaág a források kö­zelében húzódott, és elfolyó vizének befogadója volt. Szen­tes F. (1932) közölt helyszínrajza szerint a fürdő területén 5 forrás fakadt. Az akkori északi nagymedence körül az Ár­pád források törtek fel, de a medence fenéken is számos kisebb forrás volt észlelhető. A forrásoknál 1919-től kezdődően nagyarányú beruházá­sok és átalakítások kezdődtek. Az Árpád II. forrást korsze­rűen foglalták és közlése szerint vízadó képessége 2300 l/min volt. Érdekessége ennek a forrásfoglalásnak, hogy forrásvízi (édesvízi) mészkövet tárt fel. A csillaghegyi források környezetének vízföldtanára vo­natkozóan mellékelem Schafarzik F. által szerkesztett nyu­gat-kelet irányú szelvényt, amely a fürdő felett emelkedő Péter-hegy és a feltörő források közötti adottságokat szem­lélteti. E szelvényt Szentes F., közleményéből vettem át (6. ábra). 0 T m 5 -10-15 -^ 107.12 mAf ii • . Ii - ii il • ii n . /i'' " n (Ti » YV

Next