Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

3. szám - Vágás István: Második honfoglalásunk: a Tisza-völgy szabályozása

VÁGÁS I.: Második honfoglalásunk: a Tisza szabályozása termőföldeket is gyarapítani kellett - hanem a mezőgaz­dasági árutermelés igényei is egyelőre a könnyebben megvédhető, tehát a viszonylag kevéssé veszélyeztetett helyeket próbálták a vissza-visszatérő árvízi elöntésektől megvédeni, már amennyire ez sikerülhetett. Az ipar előretörése, a mezőgazdaság európai intenzifi­kálódása a XVIII. század vége felé ránk sem maradhatott hatástalan. A magyarságnak is rá kellett ébrednie, hogy nem maradhat meg gazdasági és társadalmi elmaradott­ságban. A továbbhaladás feltétele azonban a mi földrajzi körülményeink között vizeink rendezése volt. Erre a leg­tudatosabban Széchenyi István tevékenysége mutatott rá már a XIX. század második-harmadik évtizedében. Az ország mérnökei addigra már felismerték a feladat lényegét, és súlyos nehézségeit is. Nem dőlt még el az sem, hogy a megoldást az ártéri gazdagság valamilyen továbbfejlesztett formája fogja megadni, vagy folyóink töltésekkel való teljes árvízmentesítése. Beszédes József , vagy Lám Jakab, a kor neves vízimérnökei hajlottak az ártéri gazdaságból kifejleszthető vízhasznosítási rendszer valamilyen formájának megvalósítására. Huszár Mátyás (1778-1843) vízimérnökünk 1823-ban kiadott vízrajzi értekezésében lényeges hidrológiai megállapításain kívül a Tisza és mellékfolyói betöltésezésének akadályait is bemutatja. A Tiszáról így szól: "Ilyen csekély eséssel rendelkező folyó e vidéken nem képes arra, hogy medrének talaját jobban kimélyítse, ahogyan ezt a szállításra váró víztö­meg nagysága megkövetelné. A helyi körülményeknek megfelelően a Tisza lefolyási viszonyait egyrészt az őt befogadó Duna, másrészt a betorkoló, sebesebb folyású vizek határozzák meg. Fentiek következtében, amikor a természetes meder megtelik, nagy mennyiségű víztömeg árad ki a környező területekre"..."A Tisza medrében víz­tömegének csak a felét szállítja, a többi kiáradva a földe­ken hullámzik"..."A Tisza vízszint-emelkedése a tetőzé­sig általában egy hónapig tart. A vízszint két hónap múl­va általában félmagasságig süllyed, 5-6 hónap múlva pe­dig a legkisebb vízállást éri el"..."A Tisza sebessége csökken a Duna visszaduzzasztó hatása miatt. Általában minden visszaduzzasztás annál nagyobb, minél hosszabb ideig tart a befogadó magas vízállása., A Duna vissza­duzzasztása a Tiszánál Csongrád térségében ér véget. A Maros visszaduzzasztása egészen Cibakházáig érezhető volt (1821-ben)". Az átvágásokról és töltésekről: Már 1823-ban is vol­tak erre javaslatok (Sőt: Herrich Károly 1879-ben készí­tett tanulmánya Szirmai Antalnak egy 1803-ból szárma­zó olyan összeállításáról is tud, "amely egymagában fog­lalja, ha tetszik Vásárhelyi átvágási­, vagy mi különö­sebb. Lám Jakabnak vízelosztó tervezését is!"). Az átvá­gások kellő hatásában többen kételkedtek. Huszár Má­tyás a Duna és Maros vízduzzasztó hatásának felismeré­sével közvetve tagadja, hogy az átvágások gyorsíthatják nem a víz lefolyási sebességét, hanem az árhullámok te­tőzésének előrehaladását. E véleményével - pedig ez csak közvetett utalás!! - egészen az 1980-as évekig szin­te egyedül áll, s ezt az álláspontot jóval utóbb e sorok í­rója igazolja majd­­ 1981-ben. A gátakról pedig Huszár Mátyás szerint jó néhányan így vélekedtek: A gátak léte­sítése sem végrehajtható, ezek ugyanis állandó felügye­letet igényelnek, amit az árvíz esetén éjszakánként is biz­tosítani kell. Ehhez nagy tömegű munkásra van szükség, akiket a gyéren lakott területen nem lehet kiállítani." A hazai vízrendezés megoldásának szüksége sürget. A műszaki vélemények eltérnek, sőt később a munkák in­dulásánál még nagyobb eltérések lesznek. Ami a legfon­tosabb volna: pénz nincs, hitel nincs, gazdasági erő nincs. Az érdekeltek szándékai eltérőek. Egyesek csak saját maguk közvetlen környezetét látják lehetőnek meg­védeni az árvizektől. Mások helyi összefogást sürgetnek. A józan logika és előrelátás pedig országosan egysé­ges Tisza-völgyi munkákat, egységes elgondolást indo­kolna. A vízjogi kérdések rendezetlenek. Az sem tisztá­zott, mi a feladata - és költségviselési kötelezettsége - az érdekelteknek, és mi a központi kormánynak. Közben helyi megoldások születnek: itt-ott töltéseket emelnek, parti homokvonulatokat megmagasítanak, a vízkiáradás forrásait, a legalacsonyabb átömlési pontokat, a "fok"-o­kat eltorlaszolják. A hevenyészett, kezdetleges védműve­ket azonban az első nagyobb árvíz elsodorja, és most már a katasztrófák is a szabályozási munkák megindítá­sának követelésére hangolják az ország közvéleményét. Ekkor 1845-ben állt a Tisza-szabályozás mozgalmának élére Széchenyi István, elfogadva a királytól és a bécsi kormánytól (Metternich-től) a helytartótanácsosi és kirá­lyi biztosi megbízatást - a fizetés visszautasításával -megteremtve ezzel a munkálatok megindításának lehető­ségét, s egyúttal vállalva az ellenzék nemtetszését, sőt tá­madásait a bécsi kormány szolgálatáért. Széchenyi István és a Tiszavölgyi Társulat Amint Széchenyi átvette hivatalát, első dolga volt be­járni a Tisza-melléket. Tárgyalt a folyószabályozásban érdekelt vármegyék tisztségviselőivel, megbízottaival, és nagyon sok helyen ismertette elgondolásait, és híveket szerzett ezeknek. Sok helyen ünnepelték, de néhol úgy gondolták, hogy útja politikai jellegű, és ellenzék ellenes korteshadjárat. Szabolcs és Szatmár megyében pl. tartóz­kodással fogadták. Bár az is lehet, hogy e tartózkodásnak magukkal a szabályozási munkákkal is kapcsolata volt, hiszen egyes esetekben a parti birtokosok átvágások léte­sítését szorgalmazták. Mások viszont attól féltek, hogy éppen ezek az átvágások fogják az ő földjeik helyzetét nehezíteni a víz sebességének meggyorsítása által. A Ti­sza alsó szakaszain is féltek a helyzet rosszabbodásától. Vedres István, Szeged város mérnöke már az 1820-as é­vekben előre jelezte, hogy a folyó felső szakaszán elvég­zett begátalások az alsó szakaszok árvízhelyzetét is ron­tani fogják, így Szegedet is veszélybe sodorhatják. 1846. január 19-ére összehívatták Károlyi György gróf pesti palotájába az érdekeltek alakuló nagygyűlését, s január 20-án megalakulhatott a Tiszavölgyi Társulat. A Társulat kinyilvánította: - A Tisza-völgy ármentesítési költségeit mindenki a rá eső haszon arányában megfizeti. - A Tiszavölgyi Társulat önkormányzati jellegű.­­ A Tisza-völgy rendezésébe az összes mellékfolyó ren­dezése is beletartozik. A munkálatok költségeihez hozzájárult volna a só árá­nak javasolt emeléséből adódó állami többletbevétel, és olyan bankkölcsön, amiért a kormány is felelősséget vál­lalna. 31

Next