Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
3. szám - Vágás István: Második honfoglalásunk: a Tisza-völgy szabályozása
VÁGÁS I.: Második honfoglalásunk: a Tisza szabályozása termőföldeket is gyarapítani kellett - hanem a mezőgazdasági árutermelés igényei is egyelőre a könnyebben megvédhető, tehát a viszonylag kevéssé veszélyeztetett helyeket próbálták a vissza-visszatérő árvízi elöntésektől megvédeni, már amennyire ez sikerülhetett. Az ipar előretörése, a mezőgazdaság európai intenzifikálódása a XVIII. század vége felé ránk sem maradhatott hatástalan. A magyarságnak is rá kellett ébrednie, hogy nem maradhat meg gazdasági és társadalmi elmaradottságban. A továbbhaladás feltétele azonban a mi földrajzi körülményeink között vizeink rendezése volt. Erre a legtudatosabban Széchenyi István tevékenysége mutatott rá már a XIX. század második-harmadik évtizedében. Az ország mérnökei addigra már felismerték a feladat lényegét, és súlyos nehézségeit is. Nem dőlt még el az sem, hogy a megoldást az ártéri gazdagság valamilyen továbbfejlesztett formája fogja megadni, vagy folyóink töltésekkel való teljes árvízmentesítése. Beszédes József , vagy Lám Jakab, a kor neves vízimérnökei hajlottak az ártéri gazdaságból kifejleszthető vízhasznosítási rendszer valamilyen formájának megvalósítására. Huszár Mátyás (1778-1843) vízimérnökünk 1823-ban kiadott vízrajzi értekezésében lényeges hidrológiai megállapításain kívül a Tisza és mellékfolyói betöltésezésének akadályait is bemutatja. A Tiszáról így szól: "Ilyen csekély eséssel rendelkező folyó e vidéken nem képes arra, hogy medrének talaját jobban kimélyítse, ahogyan ezt a szállításra váró víztömeg nagysága megkövetelné. A helyi körülményeknek megfelelően a Tisza lefolyási viszonyait egyrészt az őt befogadó Duna, másrészt a betorkoló, sebesebb folyású vizek határozzák meg. Fentiek következtében, amikor a természetes meder megtelik, nagy mennyiségű víztömeg árad ki a környező területekre"..."A Tisza medrében víztömegének csak a felét szállítja, a többi kiáradva a földeken hullámzik"..."A Tisza vízszint-emelkedése a tetőzésig általában egy hónapig tart. A vízszint két hónap múlva általában félmagasságig süllyed, 5-6 hónap múlva pedig a legkisebb vízállást éri el"..."A Tisza sebessége csökken a Duna visszaduzzasztó hatása miatt. Általában minden visszaduzzasztás annál nagyobb, minél hosszabb ideig tart a befogadó magas vízállása., A Duna visszaduzzasztása a Tiszánál Csongrád térségében ér véget. A Maros visszaduzzasztása egészen Cibakházáig érezhető volt (1821-ben)". Az átvágásokról és töltésekről: Már 1823-ban is voltak erre javaslatok (Sőt: Herrich Károly 1879-ben készített tanulmánya Szirmai Antalnak egy 1803-ból származó olyan összeállításáról is tud, "amely egymagában foglalja, ha tetszik Vásárhelyi átvágási, vagy mi különösebb. Lám Jakabnak vízelosztó tervezését is!"). Az átvágások kellő hatásában többen kételkedtek. Huszár Mátyás a Duna és Maros vízduzzasztó hatásának felismerésével közvetve tagadja, hogy az átvágások gyorsíthatják nem a víz lefolyási sebességét, hanem az árhullámok tetőzésének előrehaladását. E véleményével - pedig ez csak közvetett utalás!! - egészen az 1980-as évekig szinte egyedül áll, s ezt az álláspontot jóval utóbb e sorok írója igazolja majd 1981-ben. A gátakról pedig Huszár Mátyás szerint jó néhányan így vélekedtek: A gátak létesítése sem végrehajtható, ezek ugyanis állandó felügyeletet igényelnek, amit az árvíz esetén éjszakánként is biztosítani kell. Ehhez nagy tömegű munkásra van szükség, akiket a gyéren lakott területen nem lehet kiállítani." A hazai vízrendezés megoldásának szüksége sürget. A műszaki vélemények eltérnek, sőt később a munkák indulásánál még nagyobb eltérések lesznek. Ami a legfontosabb volna: pénz nincs, hitel nincs, gazdasági erő nincs. Az érdekeltek szándékai eltérőek. Egyesek csak saját maguk közvetlen környezetét látják lehetőnek megvédeni az árvizektől. Mások helyi összefogást sürgetnek. A józan logika és előrelátás pedig országosan egységes Tisza-völgyi munkákat, egységes elgondolást indokolna. A vízjogi kérdések rendezetlenek. Az sem tisztázott, mi a feladata - és költségviselési kötelezettsége - az érdekelteknek, és mi a központi kormánynak. Közben helyi megoldások születnek: itt-ott töltéseket emelnek, parti homokvonulatokat megmagasítanak, a vízkiáradás forrásait, a legalacsonyabb átömlési pontokat, a "fok"-okat eltorlaszolják. A hevenyészett, kezdetleges védműveket azonban az első nagyobb árvíz elsodorja, és most már a katasztrófák is a szabályozási munkák megindításának követelésére hangolják az ország közvéleményét. Ekkor 1845-ben állt a Tisza-szabályozás mozgalmának élére Széchenyi István, elfogadva a királytól és a bécsi kormánytól (Metternich-től) a helytartótanácsosi és királyi biztosi megbízatást - a fizetés visszautasításával -megteremtve ezzel a munkálatok megindításának lehetőségét, s egyúttal vállalva az ellenzék nemtetszését, sőt támadásait a bécsi kormány szolgálatáért. Széchenyi István és a Tiszavölgyi Társulat Amint Széchenyi átvette hivatalát, első dolga volt bejárni a Tisza-melléket. Tárgyalt a folyószabályozásban érdekelt vármegyék tisztségviselőivel, megbízottaival, és nagyon sok helyen ismertette elgondolásait, és híveket szerzett ezeknek. Sok helyen ünnepelték, de néhol úgy gondolták, hogy útja politikai jellegű, és ellenzék ellenes korteshadjárat. Szabolcs és Szatmár megyében pl. tartózkodással fogadták. Bár az is lehet, hogy e tartózkodásnak magukkal a szabályozási munkákkal is kapcsolata volt, hiszen egyes esetekben a parti birtokosok átvágások létesítését szorgalmazták. Mások viszont attól féltek, hogy éppen ezek az átvágások fogják az ő földjeik helyzetét nehezíteni a víz sebességének meggyorsítása által. A Tisza alsó szakaszain is féltek a helyzet rosszabbodásától. Vedres István, Szeged város mérnöke már az 1820-as években előre jelezte, hogy a folyó felső szakaszán elvégzett begátalások az alsó szakaszok árvízhelyzetét is rontani fogják, így Szegedet is veszélybe sodorhatják. 1846. január 19-ére összehívatták Károlyi György gróf pesti palotájába az érdekeltek alakuló nagygyűlését, s január 20-án megalakulhatott a Tiszavölgyi Társulat. A Társulat kinyilvánította: - A Tisza-völgy ármentesítési költségeit mindenki a rá eső haszon arányában megfizeti. - A Tiszavölgyi Társulat önkormányzati jellegű. A Tisza-völgy rendezésébe az összes mellékfolyó rendezése is beletartozik. A munkálatok költségeihez hozzájárult volna a só árának javasolt emeléséből adódó állami többletbevétel, és olyan bankkölcsön, amiért a kormány is felelősséget vállalna. 31