Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

153 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. Populációméret-becslés különböző módszerekkel a mocsári szitakötő (Libellula falva, Odonata: Libellulidae) Kis-Körös menti állományánál Nagy H. Beáta1, Varga Zoltán Ádám­, László Zoltán2, Dévai György1 .Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2 Magyar Természettudományi Múzeum, Állattár, 1088. Budapest, Baross utca 13. Kivonat: A mocsári szitakötő (Libellula falva) egy nagy méretű állományát tanulmányozták jelölés-visszalátás módszerrel 2006. május 15. és június 28. között a Kis-Körös mentén, Bojt község határában. A terepmunka során - öt hét alatt - 377 hím szitakötőt jelöltünk meg. A napi egyedszámok becsléséhez minden nap 12:00 és 13:00 óra között megszámoltuk az év teljes tanulmányozott szakaszán a hímeket (mind a jelölt, mind pedig a jelöletlen egyedeket). Annak érdekében, hogy a kapott eredményeket az állatok viselkedésével összevessük, minden nap megszámoltuk az intra- és az interspecifikus territoriális összecsapásokat. Eredményeink szerint a populáció maximális egyedszáma, mely kezdetben néhány ezer egyed körül mozgott, a tartósan csapadékos és hideg idő után jelentősen lecsökkent. A territoriális összecsapások száma egyértelműen követi a napi egyedszámváltozásokat, az egyedszámok pedig a hőmérsékleti változásokat. Kulcsszavak: Libellula falva, populációméret-becslés, kompetíció, Lincoln-index, Bailey-index Bevezetés A szitakötők a populációökológiai vizsgálatok kedvelt és gyakori alanyai. Ezek a rovarok általában néhány száz, eset­leg ezer egyedből álló viszonylag kis populációkban vannak jelen, ahol a visszafogási ráta nagy lehet. Könnyen megfog­hatók, jelölhetők és figyelhetők (különösen érvényes ez a kiülő fajokra). Gyakran zárt populációkat alkotnak, ame­lyeknél a be- és a kivándorlás mértéke elhanyagolható, és az ivarérett és a frissen kirepült egyedek térben jól elkülönül­nek (Corbet 1999). Egy adott víztér melletti populáció egyedszámának isme­rete alapvető információkat nyújt az egyedsűrűség intra- és interspecifikus kompetícióban megnyilvánuló hatásának megértéséhez (Corbet 1999). A populáció egyedszámát általában a jelölt hímek és nőstények visszalátási arányából becsülik (Corbet 1999). Territoriális fajok esetében azonban a nőstények csak párza­ni és tojást rakni jönnek a vízhez, ezért az ő esetükben a visszalátási arány szinte elhanyagolhatóan kicsi, így a popu­láció méretét a hímek visszalátási adatai alapján becsülik meg (Pajm­en 1962). Egy adott élőhely szitakötő-populációjának egyedszám­növekedése szignifikáns hatással lehet az egyedek viselke­désére. Például a Calopteryx h. haemorrhoidalis kis­ szita­kötőnél megnövekedett egyedszám mellett a párzások több­sége ún. „erőltetett kopuláció" (Cordero és Andrés 2002), és gyakoribbá válik a párzás utáni párőrzés (Cordero 1998). A Paliothemis lineatipes szitakötő hímjei úgy reagálnak az egyedsűrűség növekedésére, hogy kisebb territóriumokat védelmeznek, és többet harcolnak a fajtárs és nem fajtárs hí­mekkel (Alcock 1989). Az Ischnura elegáns hímjei esetében kis populációméret mellett kevesebb hím-hím interakciót je­gyeztek fel, mint nagy egyedszámnál (Hinnekint és Dumont 1989). Az egyedsűrűség növekedése tehát elsősorban a hímek viselkedésében okoz változást. A leggyakrabban észlelt vi­selkedésbeli eltérés egyértelműen az agresszivitás fokozó­dása. Ez megfigyelhető mind a hím-hím, mind a hím-nős­tény interakciók esetében. Kutatásunk célja egy veszélyeztetett szitakötőfaj, a Li­bellula falva MÜLLER, 1764 (Odonata: Libellulidae) egy zárt populációjának felmérése, a napi egyedszámok megál­lapítása, majd a populáció mérete és a hímek viselkedési mintázatai közötti összefüggések feltárása volt. Anyag és módszer Kutatásunkat 2006. május 15. és június 18. között végez­tük a Kis-Körös ér mentén, Bojt község határában. A Kis-Körösnek ez a szakasza gazdag makrovegetációval jelle­mezhető, természet-közeli állapotúnak tekinthető. A mocsá­ri szitakötő általunk tanulmányozott populációja igen nagy valószínűséggel zárt volt. Ezt a feltevést az is alátámasztja, hogy habár több ízben is felkerestük a közeli Ölyvöst, a Ba­rát-eret és a Zomlini-csatornát (mindhárom Bojt határában is folyik, kb. 5 km-re déli irányban a Kis-Köröstől) ahol szintén előfordul ez a faj, jelölt egyedet azonban egyetlen alkalommal sem láttunk. Vizsgálataink jelölés-visszalátás módszerrel történtek. A jelölés során kétjegyű számjegyek kerültek a szitakötők szárnyaira piros és kék alkoholos filctollal. 2006-ban 377 hím szitakötőt jelöltünk meg a terepen töltött öt hét alatt. A jelölt egyedeket naponta 9-15 óra között 80-40-es na­gyítású távcsővel figyeltük, és minden visszalátáskor felje­gyeztük az egyed sorszámát, helyzetét a területen belül, re­produkciós állapotát, viselkedési sajátosságait, valamint a visszalátás időpontját. Annak érdekében, hogy a jelölt szita­kötők mozgását pontosan nyomon tudjuk követni, a vizsgá­lat elején az ér 400 méter hosszú szakaszán 5 méterenként számozott karókat szúrtunk le. A napi egyedszámok becsléséhez minden nap 12:00 és 13:00 óra között megszámoltuk az ér teljes tanulmányozott szakaszán a jelölt és a jelöletlen hímeket. Az egyedszám és a hímek viselkedése közötti kapcsolat vizsgálatának érdeké­ben pedig minden nap megszámoltuk az intra- és az inter­specifikus territoriális összecsapásokat. Ezeket a számlálá­sokat két személy végezte, az ér két partján párhuzamosan haladva, miközben a látottakat diktafonra rögzítették. A terepmunka elején nőstényeket is jelöltünk, mivel a­zonban az ő visszalátási arányuk elenyésző volt (a nősté­nyek csak párzani és tojást rakni jönnek a vízhez), ezeket az adatokat nem használtuk fel, amikor a populáció méretét becsültük. A populációméret becslése két módszerrel történt: a Lin­coln-index és a Bailey-féle háromszoros fogás módszer se­gítségével (Southwood 1984, p. 101-108.). Lincon-index N = a­z ahol: a = a jelölt egyedek teljes száma, n = a második mintában található egyedek száma, r = a visszafogott egyedek száma. Bailey-féle háromszoros fogás módszere : a2(n2 + 1 )r31 2 (r21 + 1)(r32 + 1) ahol: N2 = az egyedszám a második napon, a2 = a második napon megjelölt és elengedett állatok szá­ma.

Next