Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
101 Malmqvist, B., Zhang, Y. & Adler, P. H. (1999): Diversity, distribution and larval habitats of North Swedish blackflies (Diptera: Simuliidae). - Freshwater Biology 42: 301-314. Papp, L. (2001): Simuliidae.- In: Papp, L. (ed.): Checklist of the Diptera of Hungary-Hungarian Natural History Museum, Bp. pp. 87-89. Rubzow, I. A. (1967): Über die Kriebelmücken Ungarns. - Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici 59: 303-318. Seitz, G. (1998): Bestimmungsschlüssel ftir die Práimaginalstadien der Kriebelmücken Deutchlands (Stand: 01.11.1998). - In: Bayerisches Landesamt für Wasserwirtschaft: Dienstbesprechung biologisch-ökologische Gewásseruntersuchung 1998, Materialien Nr. 77 (November 1998), pp. 140-154, München. Thalhammer, J. (1900): Ordo. Diptera. - In: Magyarország állatvilága (Fauna Regni Hungariae)-A K. M. Term.tud. Társ., Bp., pp. 1-76. Faunistical investigations of blackflies (Diptera: Simuliidae) in North-Transdanubian watercourses. Cs, Deák and K. Kovács Abstract:The Hungárián blackfly fauna is only poorly known, so every investigation dealing with this insect group could provide substantial data on the occurences and distribution pattems of simuliids. Accordingly the recommendation of the Water Framework Directive, macroinvertebrate samples were taken from 29 watercourses situated on the north-transdanubian part of Hungary. Samplings were carried out between 2003 and 2005. Altogether 13 blackfly taxa were found and one of them (Simulium (Hellichiella) latipes) was new to the Hungárián fauna. The most frequent species were the Simulium (Boophthora) erythrocephalum (34%), the Simulium (Simulium) ornatum-group (18%) and Simulium (Simulium) ornatum (12%), while the S. (S.) reptans, S. (N.) costatum and S. (N.) angustitarse were the rarest species in this survey. Keywords:blackflies, faunistics, watercourses, Water Framework Directive Folyami szitakötők (odonata: gomphidae) populációinak exuviumokon alapuló felmérése a Szamos olcsvai szakaszán Farkas Anna1, Jakab Tibor2, Schnitchen Csaba1, Dévai György1 debreceni Egyetem, TEK, TTK, Hidrobiológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2 Kossuth Lajos Gimnázium, 5350. Tiszafüred, Baross Gábor út 36. Kivonat: Folyami szitakötők (Odonata: Gomphidae) populációinak felmérését végeztük el a Szamoson, az exuviumok mennyiségi gyűjtésén alapuló populációdinamikai vizsgálati módszerrel. Célkitűzéseink között szerepelt feltárni a Szamos vizsgált szakaszán előforduló folyami szitakötők mennyiségi viszonyait, kirepülési dinamikáját, fenológiáját, ivararányát, kibújási szokásait és szubsztrátumpreferenciáját. E célkitűzéseink megvalósításához összesen három, egyenként 20 m hosszú partszakaszon gyűjtöttük össze a levedlett bőröket a Szamos Olcsva és Olcsvaapáti települések közé eső részén. Exuvium adataink szerint a Szamos olcsvai szakaszán három faj alkot populációs szinten stabil közösséget. A kirepülést a Gomphus vulgatissimus kezdte, tipikus tavaszi fajként viselkedve, ezt követte az Ophiogomphus cecilia, majd a sort a Gomphus flavipes zárta. Utóbbiak besorolása a tavaszi vagy a nyári fajok kategóriájába kevésbé bizonyult egyértelműnek, és esetükben eredményeink a kirepüléskori nősténytöbbletet sem erősítették meg. A szubsztrátumválasztást illetően tapasztalataink egyrészt az aljzathoz kötődés hiányára, másrészt az aljzat víztől való megfelelő távolságának fontosságára utaltak. A kibújási szokások tekintetében jelentős eltérések mutatkoztak az egyes fajok között. Kulcsszavak: folyami szitakötők (Gomphidae), exuvium, populációdinamika, Szamos. Bevezetéslőrejelzések alapján választottuk meg. Április végétől augusz-A Debreceni Egyetem Hidrobiológiai Tanszékén a Magyar tus közepéig összesen 81 napot töltöttünk terepi munkával. A Odonatológiai Adatbázis keretében folyami szitakötők (Odonagyűjtések során a mintavételi helyeken a part menti 4—5 méterű: Gomphidae) populációinak felmérését végeztük el a Szamoson, a természetvédelmi szempontból igen előnyös, az exuviumok mennyiségi gyűjtésén alapuló populációdinamikai vizsgálati módszerrel. Ez a módszer, amit a nemzetközi gyakorlatban széles körben alkalmaznak, de hazánkban még kevéssé terjedt el, különösen kívánatos védett fajok, s így a folyami szitakötők esetében. A hazai szakirodalomban a Közép- és a Felső-Tisza esetében van példa a folyami szitakötők állománydinamikájának exuviumokon alapuló felmérésére (JAKAB 2006; MÁTYUS 2006), a Szamos esetében viszont csak faunisztikai adatok állnak rendelkezésre (AMBRUS et al. 1995; KOVÁCS et al. 2004, 2006; MÜLLER et al. 2006), és ilyen típusú vizsgálatot korábban még nem végeztek. Célkitűzéseink között szerepelt a levedlett bőrök összegyűjtése révén feltárni a Szamos vizsgált szakaszán stabil együttest alkotó három folyami szitakötőfaj [Gomphus flavipes (CHARPENTIER, 1825), G. vulgatissimus (LINNÉ, 1758), Ophiogomphus cecilia (FOURCROY, 1785)] mennyiségi viszonyait, kirepülési dinamikáját, fenológiáját, ivararányát, kibújási szokásait és szubsztrátumpreferenciáját. Anyag és módszer Célkitűzéseink megvalósításához összesen három (egy kőszórásos és két nem kövezett), egyenként 20 m hosszú partszakaszt jelöltünk ki a Szamos Olcsva és Olcsvaapáti települések közé eső részén, az Olcsva közigazgatási területéhez tartozó bal parton. A kijelölt szakaszokon az exuviumokat 2008-ban gyűjtöttük, a kirepülési időszak elején, több mint két hónapig (04.23. és 07.05. között) napi rendszerességgel, a kirepülés végéhez közeledve, amikor már kevesebb volt az exuvium, hetente kétszer (07.05. és 08.13. között). Az utóbbi időszakban, hogy minimalizáljuk az áradás, ill. a nagyobb esőzések miatti veszteségeket, a gyűjtések időpontját a vízállás- és időjárás-erős sávon a talajt és a növényzetet kétszer alaposan átvizsgálva szedtük össze a lárvabőröket. Az összegyűjtött exuviumok faji azonosítása és nemük megállapítása sztereomikroszkóp segítségével történt, ASKEW (2004), valamint GERKEN és STERNBERG (1999) munkái alapján. Eredmények és értékelésük A teljes kirepülési periódus alatt a három mintavételi helyen összesen 189 G. flavipes, 120 O. cecilia, 93 G. vulgaissimus és 2 Onychogomphus forcipatus (LINNÉ, 1758) exuviumot gyűjtöttünk, így 20 m-es partszakaszra vonatkoztatva az exuviumok átlagos száma összesen 135, melyből a G. flavipes 63, az O. cecilia 40, G. vulgatissimus 31, az O. forcipatus pedig 0,7 egyeddel képviseli magát (1. táblázat). Az irodalmi adatok (AMBRUS et al. 1995; KOVÁCS et al. 2004, 2006; MÜLLER et al. 2006) és saját gyűjtési tapasztalataink szerint is feltételezhető, hogy az O. forcipatus esetében a Szamos vizsgált szakaszán vagy csak szórványegyedek fordulnak elő, vagy a felsőbb szakaszokról lesodródott példányokkal találkozhatunk. Ebből következően a Szamos olcsvai szakasza populációs szinten csak háromfajosnak tekinthető. Mivel mind a lárvális, mind a kibújáskori mortalitás igen nagy lehet (BENKE és BENKE 1975, MATHAVAN és PANDIAN 1977, SUHLING és MÜLLER 1996), exuvium-adatainkhoz viszonyítva a lárvák valós denzitása minden bizonnyal nagyobb, míg az imágóké valószínűleg kisebb. Az exuviumszámok tekintetében az egyes gyűjtőhelyek között igen nagy eltérések mutatkoznak (1. ábra). Az adatok alapján az 1., kőszórásos parttal jellemezhető gyűjtőhely bizonyult a leginkább kedvezőtlennek mindhárom faj lárvái