Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
5. szám - Vágás István: Kiegészíthetők-e Vásárhelyi Pál eredeti elgondolása? (Hozzászólás)
40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 5. SZ. vésztározó környezetében élők tiltakozása a „megegyezés" helyetti kisajátítási eljárások ellen. Egyúttal fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a sokszor hangoztatott „hazánkon átfolyó vizek lehető legnagyobb részének hasznosítására (visszatartására)" irányuló törekvés megvalósítására a vésztározók nem alkalmasak. Ennek egyik oka, hogy statisztikai átlagban a tiszai árhullámok csak másfél évenként érik el az I. fokú árvíz szintjét, amikor a víz a töltéslábat eléri, de a tározót nem tölti. A II. fokú (ritkább) árhullámok csak részleges töltést biztosítanak, a teljes feltöltést igénylő és lehetővé tevő rendkívüli, a vésztározó méretezéséhez figyelembe vett árhullámok, pedig csak 30-40 évenként egyszer fordulnak elő. Ez azt jelenti, hogy a száraz években, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, a „vésztározó" nem, vagy legfeljebb csak részben lenne (de akkor feleslegesen) feltölthető. A vésztározók továbbá a sekély víz gyors párolgása miatt sem használhatók tartós tározásra. Esetleges feltöltés után (a malária-veszély miatt) rövid időn belül leürítendők. (Pl. a tervezett Szamos-Krasznaközi tározó a csak a 20. század elején lecsapolt Ecsedi-láp területére esik, ahonnan még a 20-as években is a tisztiorvosi és alispáni jelentések több mint 300 maláriás betegről számoltak be.) A fentiekben vázolt hatalmas, soha meg nem térülő beruházás bizonytalan eredménye, a hatásosabb és gazdaságosabb, biztonságosabb védelmet nyújtó beavatkozások lehetősége miatt a terv anyagi fedezetét megvonták, sőt Szabó Imre környezetvédelmi miniszter 2009-ben kijelentette, hogy a TVT lényegében megszűnt és az egész Alföldre új tervet kell kidolgozni. Vitatható, hogy egy szakszerű megvalósíthatósági tanulmány helyett „az árvízvédelmi töltések további magasítása nem járható út" dogmáján alapuló felmelegített TVT alkalmas-e a Felső-Tisza vidék árvizek elleni biztonságának fokozására. Budapest, 2011. május 20. Akár megépül a szükségtározók egésze, vagy döntő többsége valamikor, akár nem, a terv első lépéseit, a töltések eddig is előírt magasságra való kiépítését és a mederrendezéseket mindenképpen el kellene végezni. A tartóssági követelmények szerinti töltés-keresztmetszet bővítésekre is feltétlenül sort kellene keríteni, mert ha még hinnénk is a szükségtározások hirdetett hatásainak mértékében, ez sem csökkentené a töltések átázását befolyásoló időtartamokat. Iványi Bertalan (1879-1953) a Vízügyi Közleményekben (1948) Vásárhelyi Pál eredeti művéről így vélekedett: "Csak töltések építésével lehetett az árvizek szétterülésének gátat vetni, és csak átvágások létesítésével lehetett az árvizek lefolyását meggyorsítani, időtartamukat megrövidíteni ... Kimondhatjuk: nincs miért kételkednünk a Tiszaszabályozás helyes voltában, még nekünk, késői utódoknak sem. Az Alföld ármentesítése, a Tisza szabályozása helyes alapon indult el, és az egyedül járható úton ért célhoz. Eredményei kétségbevonhatatlanok, hibái pedig, ha ki nem is küszöbölhetőek, feltétlenül ellensúlyozhatók ... Végeredményben - ha az árvizek magasság-növekedésének megfelelő védelmi berendezésekről gondoskodunk, magát a védekezést pedig jól megszervezzük, és erélyesen végrehajtjuk -a veszély súlyossága és a védelem hatékonysága között fenntartható az egyensúly." A Tisza folyó árvíz-mentesítési és árvízvédelmi munkái, a művek fenntartása és a szükséges védekezési tevékenység a jövőben sem szünetelhet, és pótmegoldásokkal sem helyettesíthető. A szükségtározások kérdését pedig valószínűleg az az - egyébként sajnálatos, de reálisnak látszó - körülmény oldja meg, hogy hazánknak belátható időn belül nem lesz olyan pénzügyminisztere, aki a teljes vésztározó-rendszer létesítési és fenntartási költségeit elő tudná teremteni. SZILVÁSSY ZOLTÁN gyémántdiplomás mérnök, a Hidrológiai Közlöny idegen nyelvi szakértője. The completed Vásárhelyi-project. It is really the solution? Szilvássy, Z. Kiegészíthetők-e Vásárhelyi Pál eredeti elgondolásai? (Hozzászólás) Vágás István 6726. Szeged, Székely sor 13/A A Vásárhelyi-terv kiegészítésén valamivel több, mint egy évtizede a meder általános rendezésével párhuzamosan megépítendő árvízi szükség tározó rendszer létesítését értjük. Ennek célja az árvízszintek csökkentése volna, hogy a jövőben prognosztizálható vízszín-emelkedések ellen ne kényszerüljön a védekezés a töltések magasságának további emelésére Számos támogató vélemény és ellenvélemény, szakmai tanulmány ismeretében ismételten úgy véljük, hogy az árvizek tapasztalatai alapján szükséges felülvizsgálnunk a Vásárhelyi-terv kiegészítés szándékolt lépéseit A terv jelen formájában hiányos, mert a vízállások prognosztizálható növekedését ugyan számításba veszi, de a töltések átázását (suvadásait, talaj-megfolyásait) okozó magas vízállások tartósságával, annak statisztikájával, a töltések anyagára gyakorolható hatásaival, várható következményeivel nem foglalkozik. A gyakori dunai (marosi és körösi) visszaduzzasztás, és annak várható időtartama a Tisza bármely árhullámának hidrológiai függetlenségét felfüggesztheti. A Tisza Szolnok, vagy akár Tiszafüred alatti szakaszán is ezért az árhullám szükségtározásának hatásossága megkérdőjelezhető volna, hiszen a mellékfolyók, vagy a Duna, mint befogadó okozta „természetes" visszaduzzasztások a vízkivételek vízszín-csökkentő hatásait megsemmisíthetik azáltal, hogy a vésztározós vízkivétel helyetn a Tisza folyó elért vízszínsüllyedéseit szinte azonnal visszapótolnák. A létesítendő szükségtározók működtetése egységes irányítást, ehhez kellő szakismeretet és gyakorlatot kívánna, amit a jelenlegi, vagy jövőbeni vízügyi szervezet létszámánál, hatáskörének hiányánál, a Tisza tulajdonságainak gyengébb ismeretében alig lehetne képes ellátni. VÁGÁS ISTVÁN aranydiplomás mérnök, akadémiai doktor, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Hidrológiai Társaság és a Magyar Mérnöki Kamara tiszteleti tagja, a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője.