Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 2. szám - Hernesz Péter - Kiss Tímea: A Tisza meder partfalának vizsgálata: Késő-pleisztocén és holocén folyóvízi folyamatok az Alsó-Tiszán

A Tisza meder partfalának vizsgálata: Késő-pleisztocén és holocén folyóvízi folyamatok az Alsó-Tiszán Hernesz Péter - Kiss Tímea Szegedi Tudományegyetem, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék 6722, Szeged, Egyetem u. 2-6. Kivonat: Mindszenttől D-re, két egymást követő, szabadon fejlődő kanyarulat külső ívén - a kis távolság ellenére - eltérő jellegű rétegek táródtak fel. E rétegek futása, szemcseösszetételi jellemzői és OSL kora alapján a kutatásunk célja a terület fel­szín­ fejlődésének rekonstruálása volt. Eredményeink szerint az északi kanyarulat partfalában előforduló övzátonyokat 10,8 ± 0,99 és 13,1 ± 1,15 ezer év között egy fokozatosan dél felé vándorló folyó hozta létre, mely hozzákapcsolható a Kenyere-ér menti paleo­mederhez. Az övzátony-épülés befejeződése (10,8 ± 0,99 ezer év) és a felettük lévő ártéri üledék felhalmozódása között (7,98 ± 0,78 ezer év) eltelt időszakban bevágódás történt. A következő intenzív feltöltődésű idő­szak 5,22 ± 0,35 ezer éve kezdődött. A Tisza a mostani helyére (ártéri sziget és magas ártér közé) valószínűleg 250-360 éve került, melyre a déli kanyarulatnál lerakódott, majd 3 m vastag homokos réteg kora utal. Kulcsszavak: Tisza, ártérfejlődés, szemcseösszetétel, avulzió, OSL kormeghatározás 1. Bevezetés A 2011. évben (is) rendkívül alacsony vízállások jelle­mezték a Tiszát, feltárva az erodálódó meder rétegeit. Mivel partbiztosítás csaknem minden külső íven épült már, ezért különleges helyszínnek számít Mindszent, ahol két egymást követő kanyarulat mentén is, több km hosszan, 7-8 m ma­gasságban követhetők a korábbi időszakok folyóvízi tevé­kenységéről tanúskodó rétegek. Célunk ezek feltérképezésé­vel és szedimentológiai elemzésével a vidék fejlődéstörté­netének egy részletét rekonstruálni. A Kárpát-medencében a pleisztocén végén és a holocén elején jellemző folyóvízi és környezeti viszonyok valame­lyest eltértek a nyugat- és észak-európai folyókon uralkodó környezeti feltételektől (Kasse et al. 2010). Ez a klímában és a vegetációban történt kisebb mértékű változásokkal ma­gyarázható (Járainé 1969, Szöőr et al. 1989, Sümegi et al. 1991), illetve a medencében zajló kiterjedt löszképződéssel (Kasse et al. 2010). Az Alföld vízhálózatának az elmúlt 15-20 ezer évben történt változásait, és különösen a Tisza futásvonal-váltásait részletesen vizsgálták (Somogyi 1961, Borsy et al. 1969, Rónai 1977, Borsy 1989, Mike 1991, Gábris és Nádor 2007). A Felső-Tiszán kimutatott folyóvízi folyamatokban nagy szerepet játszottak a tektonikai mozgások. A Bodrog­köznek a környezeténél erőteljesebb mértékű süllyedése váltotta ki a Tisza avulzióját, amelynek eredményeként az Érmellékből a Tokaji-kapu felé változtatta folyásirányát (Borsy et al. 1969, 1989, Timár et al 2005). Ennek idejét a kutatók szinte egységesen 14-18 ezer év közé teszik (Borsy 1989, Nádor et al. 2007, 2011, Kasse et al. 2010), és ezzel az észak-alföldi hordalékkúpok épülése is befejeződött (Borsy 1989). A Közép-Tiszán végzett vizsgálatok a felső­pleniglaciális óta összesen hat olyan időszakot különítettek el, amely során megváltozott a folyó mintázata, és négy o­lyan időszakot, melyben bevágódás történt (Gábris et al. 2001, Gábris és Nádor 2007). A változatos méretben meg­őrződött felszínformák elemzése alapján Közép-Tisza fejlő­dése a felső-pleniglaciálistól kezdve elsősorban klimatikus hatások alatt állt (Gábris és Nádor 2007). Ezzel szemben a Körös-medence területén a süllyedés volt a folyóvízi folya­matokat leginkább meghatározó tényező, így a folyamatos feltöltődés a korábbi formákat elfedte (Borsy 1989, Nádor et al. 2007, 2011). A folyóvíz-hálózatban bekövetkező változások a Tisza alsó, a mai Körös-torkolattól délre eső szakaszán (Alsó-Ti­sza-vidék) kevésbé voltak intenzívek, hiszen ez a terület a pleisztocén időszak nagy részén ciklikusan süllyedt (Mi­háltz 1967), így az Alföld jelentősebb vízfolyásai folyama­tosan erre tartottak és feltöltötték (Somogyi 1961, Borsy et al. 1969, Rónai 1977, Gábris és Nádor, 2007). Míg ezen a vidéken a Tisza (illetve korábban a Duna) észak-déli folyás­iránya hosszú időn át fennállt, addig a Tiszába torkolló Ma­ros a hordalékkúpjának építése során többször és jelentősen megváltoztatta futását, különböző mintázattal jellemezhető pusztákat alakítva ki (Sümeghy és Kiss 2012). Ennek meg­felelően a Tiszába való betorkollásának helyszíne is válto­zott, ami - lévén a Maros a Tisza legbővizűbb mellékfolyó­ja -jelentősen megváltoztathatta az aktuális torkolattól dél­re lévő folyóvízi folyamatok mértékét. A késő pleisztocén óta itt lezajlott folyóvízi felszínformálódás folyamatai más alföldi tájakhoz képest kevésbé ismertek, mivel itt a Duna és a Maros hordalékkúpjai között jóval szűkebb hely állt a folyóvízi folyamatok rendelkezésére, így a formák folyama­tosan megsemmisültek és eltűntek. Az Alsó Tisza-vidéket jelentő ártéri szint létrejöttét Láng (1960), Mátyus (1968) és Mezősi (1983) klimatikus erede­tűnek tartották, azonban a Szegedi-süllyedék aktivitása mi­att nem zárható ki a tektonikus eredetű bevágódás sem (So­mogyi 1967, Kiss et al. 2012). Erre az ártérperem eltérő ma­gassági viszonyai (Kiss és Hernesz 2011) és az ártéri szige­tek morfológiai jellemzői is utalnak (Kiss et al. 2012). A be­vágódás idejét illetően is eltérő a kutatók álláspontja. Láng (1960) és Mezősi (1983) a holocén kezdetére, kb. 12 ezer évvel ezelőttre tették és a folyók eróziós képességének meg­növekedésével magyarázták. Ezzel szemben Mátyás (1968) a holocén fenyő-nyír fázisában feltételezte az alacsony ártér kialakulását. A bevágódást követően az ártér oldalazó erózi­óval egyre szélesebbé vált, így a folyamat eredményekép­pen a szabályozások megkezdéséig létrejött a természetes ártér, ami az Alsó-Tisza-vidék északi és középső egységé­ben 4-8 km széles, míg déli részében 10-15 km (Kiss és Hernesz 2011). A felszíni és felszín közeli rétegek felépíté­sében nagy jelentősége van a 0,02-0,06 mm átmérőjű szem­cse­frakciónak. Ez főleg a Duna-Tisza köze homokjából ki­szitálódott finomszemű anyagból és a folyók által áthalmo­zott löszből származik (Rónai 1985). Az Alsó-Tisza-vidék területén a holocén rétegek vastagságát Andó (1969) 10-20 m közé tette, ezzel szemben Rónai (1985) Mindszent kör­nyéki sekélyfúrások alapján csak a felső 2 m-es, főleg fi­nomszemcséjű réteget tekintette a pleisztocénnél fiatalabb­nak. A késő­ pleisztocén és holocén üledékrétegek vastagsá­ga, a bevágódás pontos ideje tehát még nem tisztázott, a­­hogy az sem, hogy mikor alakultak ki az igen változatos nagyságú paleo­medrek, amelyek a fejlődéstörténet össze­tettségére utalnak. A dolgozat célja, hogy a felszínfejlődés utolsó esemé­nyeit rekonstruálja a felszín közeli rétegek térbeli jellegze­tességeinek vizsgálatával. Célunk a Tisza mederfala által feltárt rétegek szemcseösszetételének, futásának és OSL ko­rának meghatározása volt, aminek segítségével az Alsó-Ti- 13

Next