Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 2. szám - Türk Gábor - Balázs Boglárka - Harangi Sándor - Fehérné Baranyai Edina - Gyulai István - Szabó Szilárd: A vízminőség vizsgálata egy Felső-Tisza menti holtmedren

A vízminőség vizsgálata egy Felső-Tisza menti holtmedren Türk Gábor1- Balázs Boglárka1- Harangi Sándor2- Fehérné Baranyai Edina3- Gyulai István4- Szabó Szilárd1 .Debreceni Egyetem, TTK, Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2Debreceni Egyetem, TTK, Ökológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 3Debreceni Egyetem, TTK, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 4Debreceni Egyetem, TTK, Hidrobiológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: A folyókat kísérő holtmedrek fontos ökológiai szerepet töltenek be a növény és állatvilág szempontjából egyaránt. A hullámtéri oldalon elhelyezkedő „zöld folyosó” tulajdonságukat sok esetben veszélyezteti az ártéri gazdálkodás. Munkánkban egy nem szennyezett, halastavi hasznosítású Felső-Tisza-vidéki holtmeder, a gávavencsellői Kacsa-tó példáján keresztül mutatjuk be, hogy az ártéri gazdálkodás nyomán hogy alakulnak a vízminőségi paraméterek. Munkánkat 2013-ban kezdtük és 1,5 éven keresztül vizsgáltuk a vízkémiai változást. Eredményeink szerint a vizsgált időszakban a holtmedret nem érte jelentősebb szennyezettség. A 2012. száraz év következtében a holtmeder 2 nagyobb felületű részét összekötő mederszakasz kiszáradt, aminek hatása a nátrium, az ammónium és a nitrát növekedése figyelhető meg. 24 órás méréssorozatunk szerint a mélység függvényében csökken a pH, és az oldott oxigén mennyisége, valamint növekszik a vezetőképesség. A növényzettel sűrűn benőtt és fedetlen területek oxigénvi­szonyait figyelembe véve szignifikánsan nem különböznek egymástól, így a növényzet mellett az élénk mikrobiológiai aktivitás is szerepet játszik az oxigénviszonyok kialakításában. Kulcsszavak: Felső-Tisza, holtmeder, vezetőképesség, oxigénháztartás, vízminőség. Bevezetés A Tisza környezetében a hullámtéren, valamint a mentett oldalon található, a folyószabályozás, vagy ter­mészetes lefűződés során létrejött holtmedrek világvi­szonylatban is ritka, sok esetben természet közeli állapo­tú vizes élőhelyek (Tardy 2007). A jellemzően magyar­­országi vizes élőhelyeknek tekinthető holtmedrekre vo­natkozóan nincs teljes, országos nyilvántartás. Pálfai (1995, 2002) összefoglaló munkái alapján a Tiszának és mellékfolyóinak a hazai szakasza mentén 167 olyan holt­meder található, amelynek a területe 5 hektárnál na­gyobb. Ezeken kívül jelentős számban vannak az 5 hekt­árnál kisebb, időnként ki is száradó holtmedrek (Wittner et al. 2004, 2005). Ezek a képződmények számtalan táj­képi, természetvédelmi, és tájhasznosítási lehetőséggel bírnak. A vizes élőhelyek és velük együtt a holtmedrek a leginkább veszélyeztetett területek közé tartoznak. Nehe­zen viselik a zavarást, keletkezésük óta az antropogén beavatkozások révén igen jelentős változásokon mentek keresztül. A holtmedrek az ökológiai hálózat részeként sajátos élőhelyeikkel, növény- és állatvilágágukkal az egykori ártéri táj őrzői (Gergely 1997, Gallé 1995). Az ökológiai folyosó élőhelyeit a vizes élőhelyek társulásai­nak maradványai építik fel (Dévai et al. 2001, Szabó 2008, Kerényi és Szabó, 2007). A Tisza szabályozását megelőzően széles ártér kísérte a folyót, amelyen belül mocsár- és láprétek, mocsarak, helyezkedtek el. A folyó­szabályozás következtében ezen vizes élőhelyek jelentős része megszűnt, illetve gyökeresen átalakult. A gátépíté­sek eredményeként az áradás nem terülhet szét az egyko­ri széles ártéren, hanem a hullámtéri sávban vonul le (Tamás és Farsang 2010, 2011, 2012). Napjainkban sokféle hasznosítási módja van a holt­medreknek, amelyek tájvédelmi problémákat okozhat­nak. A használat és vele együtt a szervesanyag-terhelés következtében a holtmedrek fokozatosan feliszapolód­­nak, elöregednek (K. Kiss et al. 2002, K. Kiss et al. 2003, Nagy et al. 2008). Az eutrofizáció és a szárazodás miatt különlegesen veszélyeztetett vízterek közé tartoz­nak. A különböző problémák, tájhasználati konfliktusok miatt a holtmedrek összehangolt, tájvizsgálatra alapozott tájrehabilitációs tervezése lenne szükséges. A Tisza szinte teljes hazai szakaszára érvényes, hogy az árvédelmi töltések jelentősen leszűkítik a folyó termé­szetes árterét. Ezen felül a hullámtéri gazdálkodás egyes szakaszokon nincs összhangban a természetes ártéri élő­helyek által igényelt körülményekkel. Az árvédelmi töl­tések elvágták a kívül rekedt holtmedrek rendszeres árví­zi utánpótlását. Emiatt a folyó menti élőhelyek megfelelő fejlődése szempontjából alapvető fontosságú ún. „zöld folyosó” nem létezik, illetve nem tudja betölteni szerepét (Gergely, 1997). A Tisza menti víztesteknél a magántu­lajdonú erdők gazdálkodói tevékenysége további ve­szélyforrása az összefüggő zöldfolyosó csökkenésének. A jó ökológiai állapot elérése érdekében hozott intézke­dések (EU VKI) célja a hullámtér ökológiai állapotának javítása, illetve a holtmedrek vízpótlásának megoldása (Kerényi et al. 2003). Tanulmányunkban azt mutatjuk be, hogy egy 24 órás mintavétel során hogyan változtak a gavavencsellői Ka­­csa-tó különböző mélységű pontjain a víz fizikai és ké­miai paraméterei. Ezen kívül összesítjük a holtmedren végzett közel 1,5 éves vizsgálatsorozat eredményeit, va­lamint megvizsgáljuk, hogy van-e eltérés a szárazabb kisvízű és az árvízi elöntés során bekövetkezett állapotok között. Anyag és módszer A holtmeder a folyószabályozás során végrehajtott át­metszéssel alakult ki a Tisza bal parti hullámterén. Köz­igazgatásilag a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gáva­­vencsellő községhez tartozik. Hossza 2,2 km, területe 20 ha, átlagos szélessége 90 m, átlagos vízmélysége 0,8 m (/. ábra). A meder középső, mintegy 1 km-es szakaszán sekély, időnként ki is szárad. A holtmeder környezetében a mezőgazdaság jelentős szennyező forrásként van jelen. Műtrágyák, növényvédő­ szerek használata következté­ben jelentősen módosul a holtmeder vízkémiai összetéte­le. A fő vízminőségi problémát a nagy szerves- és tápa­nyag -koncentráció jelenti. A kifogásolható vízminőséget jelzi a meder helyenként burjánzó növényzete, és az i­­dőnként előforduló halpusztulás is. A horgászat miatti túletetés, a természetes parti zonáció irtása és módosítása a természetes élőhelyek és élőlényközösségek visszaszo­rulását és módosulását eredményezi. A holtmeder csator­naszakaszában lerakodott iszap szintén jelentős belső szervesanyag-terhelést okoz. A területen a szukcesszió e­­lőrehaladott állapotában van, melynek okaként elsősor­ban a diffúz szennyező források, valamint a belső terhe­­ k.

Next