Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 1. szám - Babka Beáta - Szabó Szilárd: A Felső-Tisza és holtmedrei szennyezettségének vizsgálata vízkémiai változók alapján
A Felső-Tisza és holtmedrei szennyezettségének vizsgálata vízkémiai változók alapján Babka Beáta- Szabó Szilárd,Debreceni Egyetem, MÉK, Állattenyésztéstani Tanszék, 4032 Debrecen, Böszörményi út 1382 Debreceni Egyetem, TTK, Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: A Tisza völgyét a szabályozásoktól kezdve napjainkig nagyon sok antropogén hatás érte. A legtöbb holtmeder tájképi, ökológiai, vízgazdálkodási és természetvédelmi szempontból egyaránt veszélyeztetett helyzetben van. E tanulmányban célunk a Felső- Tisza menti holtmedrek vízkémiai szennyezettségének vizsgálata, értékelése volt. A vízkémiai vizsgálatok során pH-t, vezetőképességet, nitrátot, nitritet, ammóniumot, oldott ortofoszfátot és kémiai oxigénigényt mértünk. A különböző évszakokban végzett mintázás alapján kiderült, hogy a mentett oldali holtmedrek a szennyezettebbek, mivel ezekben a hullámtérhez képest nagyobb koncentrációkat mértünk. A legtöbb szennyezést okozó vízkémiai változó a foszfát, a nitrát és az ammónium. A holtmeder és a tiszai minták többsége azonban a legtöbb vízkémiai határértéknek megfelelően nem tekinthető szennyezettnek. Az MSZ 12749:1993 alapján a mért eredmények kb. 40%-a kiváló kategóriájú, míg a 10/2010. (VIII. 18.) VM rendelet alapján az adatok kb 65%-a határérték alatti koncentrációt adott. Kulcsszavak: Felső-Tisza, holtmeder, vízkémia, határérték. Bevezetés A felszíni vizek esetében a hatvanas-hetvenes évektől kapott egyre fontosabb szerepet a vízminőség. Ekkor figyeltek fel általánosságban a környezetvédelmi problémákra, ezen belül pedig a szennyezett vizekre. Rájöttek, hogy a különböző szennyező anyagok vándorlását a hidrológiai körforgással együtt érdemes nyomon követni (Pirkhoffer et al., 2013). A szennyezés szabályozásának legfontosabb gyakorlati módja a határértékek kialakítása és betartatása lett (Clement, 2007). Az EU VKI a vizek állapotának javítását tűzte ki célul (VKI - Vízgyűjtő-gazdálkodási terv, 2010a; 2010b). A VKI alapját a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek jelentik. A 2027-re elérendő cél a morfológiai, hidrobiológiai és kémiai jellemzőkre vonatkozó előírások teljesülésén keresztül az összes víztest, jó ökológiai állapotba” kerülése (ökológiai és kémiai szempontból) (HTTP1, Clement, 2007). A Tisza Magyarország második legnagyobb folyójaként fontos szerepet tölt be hazánk életében és alapvető fontosságú, hogy helyes képet kapjunk környezete állapotáról. A folyót kísérő holtmedrek önmagukban is jelentős természeti, természetvédelmi értéket képviselnek, de folyó menti elhelyezkedésükkel nagy mértékben hozzájárulnak a hullámtéri ökológiai folyosók stabilitásához (Gallé et al., 1995; Dévai et al., 2001; Gallé, 2003; Szlávik-Deseő, 2004; Kerényi-Szabó, 2008). A Tisza völgyét a szabályozásoktól kezdve napjainkig nagyon sok antropogén hatás érte, de Európa nagy vízfolyásaihoz hasonlítva a Tisza és közvetlen vidéke még mai formájában is az egyik legtermészetesebb állapotú folyóvölgynek számít (Zsuga, 2003). A Tiszát és a holtmedreket is érték már tudatos és nem tudatos szennyezések (Koenig, 2000; Lakatos, 2001; Kiss et al., 2002; Lakatos et al., 2003; Fleit - Lakatos, 2003; VKI - Vízgyűjtő-gazdálkodási terv, 2010; Türk-Szabó, 2012). A holtmedrek vizes élőhelyként azonban képesek a beléjük kerülő szennyező anyagokkal terhelt vizet tisztítani. Mivel nehéz megállapítani az adott terület tényleges tápanyag befogadó-képességét, ezért könnyű káros hatást gyakorolni az adott életközösségekre (János et ah, 2010). A túlzott tápanyagbevitel pedig eutrofizációhoz is vezethet (Pásztó, 1975). A legtöbb holtmeder tájképi, ökológiai, vízgazdálkodási és természetvédelmi szempontból egyaránt veszélyeztetett (Dévai et ah, 2001). A hazai termésábra. Felszíni vízmintavételi pontok a Felső-Tiszavidéken (•. mintavételi pont; Tisza) A mintavétel során felszíni vízmintákat gyűjtöttünk be összesen 45 holtmederből (12 mentett oldali, 33 hullámtéri), és 7 helyről a Felső-Tiszából (/. ábra). A vízminták pH-ját, hőmérsékletét és fajlagos vezetőképességét még a helyszínen megmértünk a vizek habbitásának feltárása érdekében. A vízkémiai sajátosságok meghatározása a Debreceni Egyetem Földtudományi Intézetének laboratóriumában történt, a mintavételt követő 24 órán belül (Literáthy, 1973). A módszerek közül nitrát (N03‘), nitrit (N02‘), ammónium (NH4+) és oldott ortofoszfát (P043‘) méréseket végeztünk a trofitási fok, és permanganátos kémiai oxigénigény (KOIps) méréseket a vizek szaprobitásának jellemzésére (Literáthy, 1973). szer- és környezetvédelem, illetve vízgazdálkodás fontos feladata ezen értékek megmentése és megőrzése. A VKI — Vízgyűjtő-gazdálkodási tervben (2010a) leírtak szerint, a Tisza vízminősége a teljes magyarországi szakaszon, a fizikai-kémiai jellemzők alapján kiváló-jó állapotú. A Tisza folyó legnagyobb része viszont - egy víztest kivételével (a Tiszabábolna és Kisköre közötti szakasz) — nem érte el a „jó ökológiai állapotot”. Kémiailag azonban sehol sincs jó állapot a folyón. Munkánk során célunk a Felső-Tisza és a folyót kísérő holtmedrek minőségének, szennyezettségének vizsgálata és értékelése vízkémiai vizsgálatok segítségével. Anyag és módszer A mintavételekkel az volt a célunk, hogy a holtmedrek vegetációperiódus alatti állapotáról, azonos évszakonként nyerjünk információt, így tavaszi, nyári és őszi mintázásokra is sor került. Összesen 8 alkalommal vettünk mintát a holtmedrekből 5 év alatt, a következő időpontokban: 2005. október, 2006. május, 2006. augusztus, 2007. október, 2009. november, 2010. március, 2010. július és 2010. augusztus. / s-1 -C _ikm X *V 60