Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 3. szám - Bezdán Mária: A Tisza éves vízjátéka a Tiszafüred alatti mérceszelvényekben
A folyó kisvízi szabályozását 1909-ben kezdték meg a meder átalakulása és a vízi forgalom igényeinek megfelelően. A beavatkozás a hajózás fokozódása következtében vált időszerűvé (mélyebb hajógázolás, kevesebb és rövidebb hajózási szünet, gazdaságosabb üzem), illetve a kisvízszintek fokozatos süllyedése, vagyis a kisvízi mélység csökkenése is indokolta a munkálatokat. Aki ismeri a Tiszát, tudja, hogy középvízi medre Tiszaújlaktól lefelé a torkolatáig egységes, jól beágyazott, mély, kanyarulataiban pedig gyakran nagyon is mély. Az átmeneti szakaszok gyorsan forduló ívek között rövidek, de ami jellemzőbb, hogy erősen elnyújtottak. Néhol ugyanis nagyon lapos ívek közé esnek az átmenetek, amelyek már szinte egyenes szakaszok. Itt alakultak ki a gázlók, amelyek szabályozást kívántak, mert a Tiszán a kisvíznek egymagában nincs elég elragadó ereje arra, hogy a magasabb vizek alatt elhomokolódott gázlót kiöblítse (Szolnoknál a legkisebb vizek mennyisége mintegy 65-70 mps) (Iványi 1948). A kisvízi szabályozás alkalmával szűkítették és mélyítették a gázlóknál a medret, úgy hogy a keresztmetszeti területéken a beavatkozás után nem történt lényeges változás. Az átmetszések előtt a tavaszi, ill. nyár eleji árhullámokat követően sokkal lassabban ürült ki a meder, mert annak a sok cifra, szövevényes kanyarulatnak a medre, amelyeket az átvágások kikapcsoltak, nagyon sok vizet tárolt. A tárolt víz a jóval kisebb vízszínesés miatt sokkal lassabban folyt ki a medrekből, és mindvégig táplálta a folyót, szaporította a kisvizét, mint ahogy a hatalmas árvízi kiöntéseknek a vize is, amely lassan csordogált vissza a fokokon keresztül. A múltban a meder is sokkal kisebb keresztmetszetű és sokkal szűkebb volt, és emiatt a kisvízállás időtartama is sokkal rövidebb volt (Iványi 1948). A Tisza szabályozásával felgyorsított vízlevezetés (nagyjából 26 %-kal) miatt a tavaszi nyár eleji árhullámok gyorsabban levonulnak. A mocsarak vízraktározó szerepének kiiktatása (Vázsonyi 1973), valamint a klímaváltozás következtében a csapadék halmazállapot-változása miatt (kevesebb és rövidebb ideig megmaradó hótakaró) (Rácz 2001) a csapadékszegény nyár előrébb hozza a hosszú kisvizes időszakot. Miután már 20-40 napon keresztül nem, vagy csak alig hullott csapadék, a mederben nagyrészt a talajvízből átszivárgó víz folyik (Zsuffa 1996). Emiatt a kedvezőbb talajvíz utánpótlású területek kisvízi készlete lesz magasabb (Szalay 2000). A szabályozás előtt a Körösök még mocsarak szövevényeként vezette le, de főképp tározta a vizeket (Cholnoky 1911). A völgyében a csapadékvizek, mint a szivacsban raktározódtak, és csak fokozatosan ürültek ki, így hosszú száraz időszakban is rendelkezett megfelelő tartalékkal, és a kisvíz idején kellő mértékben tudta táplálni a Tisza kapcsolódó szakaszait. Egyrészt a lassú víz levezetése, másrészt a viszonylag nagytömegű talajvíz révén hosszú időn keresztül folyamatos vízutánpótlást biztosíthatott. A különbség a Tiszaug feletti és alatti szakasz között az, hogy az alsó szakaszon a nagy vízi vízállások trendje az észlelés kezdete óta — annak ellenére, hogy Törökbecsénél 1975 óta duzzasztómű üzemel - nem változott. Mi a magyarázata a Tiszaug feletti folyószakaszon a nagy vízi vízállások növekvő tendenciájának, miközben a kisvízi vízállások szintje csökkent? A Tisza éves vízjátéka Tiszafürednél A Tisza éves vízjátéka Taskonynál 1880 1900 1920 1940 1960 1980 2000 2020 ÉV 2. ábra HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. ÉVF. 3. SZ.