Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)

2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Borics Gábor - Ács Éva - Boda Pál - Boros Emil - Erős Tibor - Grigorszky István - Kiss Keve Tihamér - Lengyel Szabolcs - Reskóné Nagy Mária - Somogyi Boglárka - Vörös Lajos: Magyarország fontosabb vizeit érintő problémák, beavatkozások és a jelenlegi állapot áttekintése

Bodos Gábor és társai: Magyarország fontosabb vizeit érintő problémák, beavatkozások és a jelenlegi állapot áttekintése 91 élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK) szerint kialakított Natura 2000 hálózatban a kiemelt jelentőségű élőhelyek közé tartoznak. A különleges fizikai és kémiai feltételek mellett a vízimadaraknak fontos szerepe van a szikes tavak trofikus rendszerében és produktivitásában (Boros és tár­sai 2008a, Boros és társai 2008b, Vörös és társai 2008, Boros és társai 2016). Ezért jelentős részük az EU madár­védelmi direktíva (79/409/EGK) szerint kijelölt különle­ges madárvédelmi terület, valamint a „Nemzetközi jelen­tőségű vadvizek különösen, mint a vízimadarak kiemelt tartózkodási helyeinek védelméről szóló ún. Ramsari Egyezmény” jegyzékében is szerepelnek. A szikes tavak területének jelentős mértékű beszűkülése (—85%) követke­zett be az elmúlt 60 évben a Kárpát-medencében, ezért ezek ma már az "ex lege" védett élőhelyek közé tartoznak Magyarországon (15. ábra). Holtmedrek Az alföldi táj jellegzetes állóvizei a holtmedrek. A leg­több holtmeder a 19. század második felében, a Tisza völgy átfogó folyószabályozási munkáinak eredménye­ként jött létre. Ezen munkálatok alatt több, mint 100 folyó­kanyarulatot vágtak át, az így keletkezett több száz holtmeder együttes hossza 589 km, területe megközelítő­leg 3000 hektár. Míg a hullámtéri holtmedrek, a gyors fel­­töltődésnek köszönhetően csupán rövid életűek, addig azok, melyeket az árvízvédelmi töltések elhatárolnak a fo­lyó fő medrétől, megfelelő körülmények között, akár év­századokig is nyílt vízfelülettel rendelkező tavak marad­hatnak (16. ábra). A hazai holtmedrek közt szinte bármilyen feltöltődési stádiumban lévő típusra lehet példát találni, a nyílt víz­tükrű típustól egészen a szinte teljesen feltöltődött mocsá­rig, valamennyi fejlődési szakasz előfordul (Krasznai és társai 2010). Ennek a rendkívüli változatosságnak köszön­hetően számos ritka, védett állat-, és növényfaj talál ott­honra a holtmedrekben. Azonban nem szabad megfeled­kezni arról, hogy ezek a területek igen sérülékenyek. Mivel a legtöbb holtmeder nem áll közvetlen kapcsolatban az élő folyóval, e tavak vízutánpótlása igen korlátozott, a tóme­der teljes átöblítése pedig nem lehetséges. További hidromorfológiai jellegzetességük, hogy a partszakaszhoz viszonyított felületük kicsi, aminek köszönhetően viszont nagy az antropogén zavarásnak való kitettségük. Nem meglepő tehát, hogy ezen víztestek ökológiai állapota nagyban függ közvetlen vízgyűjtő területük használatának, hasznosításának típusától. A trágyázásból eredő mezőgaz­dasági diffúz szennyezés miatt a legveszélyeztetettebb holtmedrek a szántóföldek mellett találhatók. A tápanyag­­bemosódás ugyanis jelentősen hozzájárul a feltöltődési fo­lyamatok felgyorsulásához, ami egy instabil hipertróf álla­pot kialakulásához vezet. Ez az állapot pedig többek között együtt jár a mocsári növényzet elburjánzásával, valamint a vízminőség szembetűnő romlásával. A mezőgazdasági tevékenységeken túlmenően az egyre elterjedtebb sporthorgászat és az ezzel kapcsolatos tevékenységek is jelentősen megnehezítik a holtágak jó ökológiai állapotának megőrzését. A halfauna összetételé­nek mesterséges, csupán a horgászat céljait szolgáló drasz­tikus megváltoztatása, az etetőanyagok beviteléből szár­mazó tápanyag-terhelés, ill. az ennek következtében kiala­kuló vízvirágzások számának, intenzitásának emelkedése mind negatívan hatnak az adott holtmeder ökológiai álla­potára (Borics és társai 2013). Felismerve a holtmedrek természeti és kulturális jelentőségét, az elmúlt években né­hány holtmedernél már megkezdődtek bizonyos rehabili­tációs munkálatok. Sajátos flórájuk és faunájuk miatt szá­mos holtmedret már védetté is nyilvánítottak. Problémát jelent azonban, hogy a holtmedrek esetén többcélú haszná­lat áll fönn (természetvédelmi, horgászati, mezőgazdasági) ami sajnos rendszeres konfliktusforrást jelent. A külön­böző nézőpontok közelítése, egyeztetése igen nehéz és időigényes folyamat, a kompromisszumos megoldások pe­dig jobbára a felek aktuális érdekei szerint születnek meg, így mindenképp szükséges lenne egy széleskörű, ökoló­giai alapú gazdálkodási és kezelési stratégia kialakítására, mely lehetővé tenné ezen sérülékeny vízi ökoszisztémák jó ökológiai állapotának helyreállítását és megőrzését. Vizes élőhelyek Az Alföld legtöbb vizes élőhelye a Tisza és mellékfo­lyói korábban kiterjedt árterének maradványa. A 19. szá­zad derekán megvalósított folyószabályozás előtt az árvi­zekkel elöntés a hatalmas kiterjedésű tiszai árterek termé­szetes dinamikájának része volt. Az árvizek periodikusan vissza-visszatérő bolygatást jelentettek, melyek az állandó vízborítású mocsaraktól, az időszakos vízborítású mocsár­réteken át, a nem rendszeresen elöntött laposokig terjedő élőhelymozaikok kialakulásához vezettek (Aradi és Len­gyel 2003). 18. és 19. századi leírások tanúskodnak arról, 15. ábra. Szikes tó a Duna-Tisza közén. Figure 15. Soda pan in the Danube-Tisza Interfluve 16. ábra. Tiszadobi Holt-Tisza Figure 16. Oxbow lake at Tiszadob village

Next