Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Borics Gábor - Ács Éva - Boda Pál - Boros Emil - Erős Tibor - Grigorszky István - Kiss Keve Tihamér - Lengyel Szabolcs - Reskóné Nagy Mária - Somogyi Boglárka - Vörös Lajos: Magyarország fontosabb vizeit érintő problémák, beavatkozások és a jelenlegi állapot áttekintése
Bodos Gábor és társai: Magyarország fontosabb vizeit érintő problémák, beavatkozások és a jelenlegi állapot áttekintése 91 élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK) szerint kialakított Natura 2000 hálózatban a kiemelt jelentőségű élőhelyek közé tartoznak. A különleges fizikai és kémiai feltételek mellett a vízimadaraknak fontos szerepe van a szikes tavak trofikus rendszerében és produktivitásában (Boros és társai 2008a, Boros és társai 2008b, Vörös és társai 2008, Boros és társai 2016). Ezért jelentős részük az EU madárvédelmi direktíva (79/409/EGK) szerint kijelölt különleges madárvédelmi terület, valamint a „Nemzetközi jelentőségű vadvizek különösen, mint a vízimadarak kiemelt tartózkodási helyeinek védelméről szóló ún. Ramsari Egyezmény” jegyzékében is szerepelnek. A szikes tavak területének jelentős mértékű beszűkülése (—85%) következett be az elmúlt 60 évben a Kárpát-medencében, ezért ezek ma már az "ex lege" védett élőhelyek közé tartoznak Magyarországon (15. ábra). Holtmedrek Az alföldi táj jellegzetes állóvizei a holtmedrek. A legtöbb holtmeder a 19. század második felében, a Tisza völgy átfogó folyószabályozási munkáinak eredményeként jött létre. Ezen munkálatok alatt több, mint 100 folyókanyarulatot vágtak át, az így keletkezett több száz holtmeder együttes hossza 589 km, területe megközelítőleg 3000 hektár. Míg a hullámtéri holtmedrek, a gyors feltöltődésnek köszönhetően csupán rövid életűek, addig azok, melyeket az árvízvédelmi töltések elhatárolnak a folyó fő medrétől, megfelelő körülmények között, akár évszázadokig is nyílt vízfelülettel rendelkező tavak maradhatnak (16. ábra). A hazai holtmedrek közt szinte bármilyen feltöltődési stádiumban lévő típusra lehet példát találni, a nyílt víztükrű típustól egészen a szinte teljesen feltöltődött mocsárig, valamennyi fejlődési szakasz előfordul (Krasznai és társai 2010). Ennek a rendkívüli változatosságnak köszönhetően számos ritka, védett állat-, és növényfaj talál otthonra a holtmedrekben. Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek a területek igen sérülékenyek. Mivel a legtöbb holtmeder nem áll közvetlen kapcsolatban az élő folyóval, e tavak vízutánpótlása igen korlátozott, a tómeder teljes átöblítése pedig nem lehetséges. További hidromorfológiai jellegzetességük, hogy a partszakaszhoz viszonyított felületük kicsi, aminek köszönhetően viszont nagy az antropogén zavarásnak való kitettségük. Nem meglepő tehát, hogy ezen víztestek ökológiai állapota nagyban függ közvetlen vízgyűjtő területük használatának, hasznosításának típusától. A trágyázásból eredő mezőgazdasági diffúz szennyezés miatt a legveszélyeztetettebb holtmedrek a szántóföldek mellett találhatók. A tápanyagbemosódás ugyanis jelentősen hozzájárul a feltöltődési folyamatok felgyorsulásához, ami egy instabil hipertróf állapot kialakulásához vezet. Ez az állapot pedig többek között együtt jár a mocsári növényzet elburjánzásával, valamint a vízminőség szembetűnő romlásával. A mezőgazdasági tevékenységeken túlmenően az egyre elterjedtebb sporthorgászat és az ezzel kapcsolatos tevékenységek is jelentősen megnehezítik a holtágak jó ökológiai állapotának megőrzését. A halfauna összetételének mesterséges, csupán a horgászat céljait szolgáló drasztikus megváltoztatása, az etetőanyagok beviteléből származó tápanyag-terhelés, ill. az ennek következtében kialakuló vízvirágzások számának, intenzitásának emelkedése mind negatívan hatnak az adott holtmeder ökológiai állapotára (Borics és társai 2013). Felismerve a holtmedrek természeti és kulturális jelentőségét, az elmúlt években néhány holtmedernél már megkezdődtek bizonyos rehabilitációs munkálatok. Sajátos flórájuk és faunájuk miatt számos holtmedret már védetté is nyilvánítottak. Problémát jelent azonban, hogy a holtmedrek esetén többcélú használat áll fönn (természetvédelmi, horgászati, mezőgazdasági) ami sajnos rendszeres konfliktusforrást jelent. A különböző nézőpontok közelítése, egyeztetése igen nehéz és időigényes folyamat, a kompromisszumos megoldások pedig jobbára a felek aktuális érdekei szerint születnek meg, így mindenképp szükséges lenne egy széleskörű, ökológiai alapú gazdálkodási és kezelési stratégia kialakítására, mely lehetővé tenné ezen sérülékeny vízi ökoszisztémák jó ökológiai állapotának helyreállítását és megőrzését. Vizes élőhelyek Az Alföld legtöbb vizes élőhelye a Tisza és mellékfolyói korábban kiterjedt árterének maradványa. A 19. század derekán megvalósított folyószabályozás előtt az árvizekkel elöntés a hatalmas kiterjedésű tiszai árterek természetes dinamikájának része volt. Az árvizek periodikusan vissza-visszatérő bolygatást jelentettek, melyek az állandó vízborítású mocsaraktól, az időszakos vízborítású mocsárréteken át, a nem rendszeresen elöntött laposokig terjedő élőhelymozaikok kialakulásához vezettek (Aradi és Lengyel 2003). 18. és 19. századi leírások tanúskodnak arról, 15. ábra. Szikes tó a Duna-Tisza közén. Figure 15. Soda pan in the Danube-Tisza Interfluve 16. ábra. Tiszadobi Holt-Tisza Figure 16. Oxbow lake at Tiszadob village