Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)

2019 / 1. szám

66 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 1. sz. rancsnoksága ezen területeket a hovatartozandóság szem­pontjából másképpen bírálja el, miért is tisztázandó lenne az a kérdés, hogy mennyiben esnek az ottani társulatok a magas földmívelési ministerium hatáskörébe és milyen be­avatkozást engednek meg azok ügyeinek irányítása tekin­tetében."­ Hubert Lajos tevékenysége nem az egész Tisza-völ­­gyet érintette, így beszámolója nem tartalmaz részleteket arról, hogy a bihari vörös ezred katonái milyen károkat okoztak a Heves-Szolnok-Jászvidéki Tisza- és Belvízsza­bályozó Társulat töltéseiben, árvédelmi anyagaikban és felszereléseiben. A milléri szivattyútelepet például szétlőt­ték, s az itteni töltést három helyen is átvágták. Szolnok városában a vöröskatonák behatoltak a folyammérnöki hi­vatal hivatalos helyiségeibe és minden értékes ingóságot magukkal vittek, aminek következtében a hivatal hosszabb ideig csak ideiglenes helyiségben folytathatta munkáját.7 FARKAS LAJOS JELENTÉSE Erről már Farkas Lajosnak, a szolnoki folyammérnöki hivatal főnökének jelentéséből­ korábban is hírt kapott a vízügyi szolgálat vezetése. A földmívelésügyi népbiz­toshoz írt május 12-iki beszámolójában Farkas megem­lítette, hogy a május 1-én a városból eltávozott, majd 3- án újra bevonuló Vörös Hadsereg egyes osztagai több lakásba behatoltak, s azokat kifosztották. A seregben azért működhetett a minimális rend, mert mint Farkas írja, a tettesek méltó büntetésüket már elnyerték, s az elrabolt holmi egy része is megkerült. Az már más kér­dés, hogy a hivatalt így sem tudták használni, mert azt és az előtte lévő teret a román csapatok a túlpartról tűz alatt tartották. Május 3. és 7. között életük kockáztatá­sával tudták csak a legszükségesebb védelmi munkákat elvégezni Szolnokon. Este 9 óra után hajnali 3-ig lehe­tett valamit tenni, de ez a tevékenység elegendőnek bi­zonyult, mert a városnak csak kis része, a teherpályaud­var környéke került víz alá. Az is csak azért, mert a ha­tóságok Farkas előzetes figyelmeztetése ellenére sem gondoskodtak a csatornanyílások védelméről, s a magas vízállásnál ezeken át árasztotta el a Tisza az alacsonyab­ban fekvő részt. A folyammérnöki hivatal egész sze­mélyzete részt vett a védekezésben, akik közül a jelen­tés kiemelte Tóbiás József és Tamás Lajos államépíté­szeti mérnököket, Finta Árpád útbiztost­, valamint Donáth Géza és Józsa Gyula magán mérnököket. AZ ÁRVÍZ LEVONULÁSA A tiszai árvíz a szolnoki vonalon május 13-án, 882 cm-es vízállással tetőzött. Ez az addigi szolnoki maximumot (az 1895. évi 827 cm-t) 55 centiméterrel haladta meg (Bara­­bás-Kovács-Reimann 2004). Ha nem lettek volna tudatos gátszakítások, vagy spontán gátszakadások, akkor a víz színe meghaladhatta volna a 900 cm-t.10 Mindezt olyan kö­rülmények között, hogy a város árvédelme még korántsem volt olyan szintre kiépítve, amely biztonságos védelmet nyújthatott volna. Ugyanis a Tisza és a Zagyva Szolnokot mintegy 7 km hosszan veszélyeztette, ezzel szemben a szükséges védmű földmunkája a háború előtt alig 2,5 km hosszban készült el, de ezt is meg-megszakították a hajók kirakodása és a fa ki­vontatása érdekében annak idején meghagyott lejárók, így a zagyvai vonalon 2 km, a tiszain pedig szintén mintegy 2 km hosszban kellett helyenként oly magas nyúlgátat emelni, hogy az 1,5 méteres vizet megtartson. A tiszai árvíz fenyegető árnyéka május utolsó hetében tűnt el az ottaniak feje fölül. Ami visszamaradt, az a kiömlött vizek visszavezetése és az árvízi károk helyre­­állítása a változó hadi helyzet miatt még jó darabig nehéz­ségekbe ütközött. Más volt a helyzet Szolnoknál lejjebb fekvő Tisza-sza­­kaszon, amint arról Becker Ádám beszámolt (Becker 1939): „...Szentes fölött az átázott tiszai töltés 200 méteren megcsúszott, a városi Vörös hatóság megtagadta a közerő kirendelését, de a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő Társu­lat félelmet nem ismerő igazgató-főmérnökének 11 erélyes fellépésére mégis kivonultak a gátvédelmi csapatok és le­verték azt a szádfalat a töltésben, amely Szentest a pusztu­lástól mentette meg. Mindszent határában a töltés lábában síremlék hirdeti annak a gátőrnek hősi halálát, aki árvé­delem közben a harcolók puskagolyójától találva esett el. ” ELISMERÉSEK AZ ÁRVÉDEKEZÉSÉRT A földmívelésügyi népbiztosság Bogdánfy vezette vízgaz­dasági osztálya nem is maradt adós az elismeréssel. Mint azt Károlyi Zsigmond is említette, a szolnoki folyammér­nöki hivatal munkatársai anyagi elismerésben is részesül­tek. Farkas Lajos és Iványi Bertalan mérnökök 1000-1000 korona, míg Kmety György folyamfelvigyázó, Mészáros Sándor vízmester és Simon Sándor vízmester növendék 500-500 korona jutalmat kaptak. Az előterjesztés külön kitért arra, hogy a népbiztosság elismerését külön-külön, név szerint, és írásban is megkapják az érintettek. A név­sorból az akkor 40 esztendős Iványi Bertalant kell kiemel­ 6 Hubert Lajos a 4. sz. alatt idézett iratban.­­ Farkas Lajos hivatalfőnök élve a hadi helyzettel május 23-án jelen­tette, hogy „a Kossuth téri Strasser és König féle gabona bizományos czég egyik helyiségét elrequiráltattam s a hivatal működését ott foly­tatja (MÓL Földmív. Népb. VI. 669.) 8 MÓL Földmív. Népb. VI. 482., Farkas Lajos 308/1919. sz. felter­jesztése „Egy csoport behatolt a hivatalba, ott az ajtókat, szekrénye­ket, fiókokat, a kisebb wertheim-kassát és a nagyobbiknak alsó részét feltörte, az iratokat össze-vissza hányta, a tanyahajóból felhozott ágyneműt, asztalneműt, evőeszközöket, pokróczokat, továbbá az alcsi társulat csatornaépítő munkásai számára raktározott élelmi­szereket pedig elvitte. " 9 Finta Árpád (Biharpüspöki, 1891 - Abony, 1920), 1914-ig Nagyvá­radon műszaki rajzoló, 1917-től Szolnokon vármegyei útbiztos, a szolnoki szociáldemokrata pártszervezet embere. A Tanácsköztár­saság idején a megyeszékhely munkástanácsának tagja a vagyonos polgárok elleni túszszedési akció egyik szervezője. Az 1919-es ár­víz elleni védekezésben fontos irányító szerepet játszott. A Tanács­­köztársaság bukása után egy évi börtönbüntetésre ítélték, mivel az árvízvédelemben tanúsított helytállását enyhítő körülménynek vet­ték. A fehér különítményesek 1920. április 28-án elhurcolták és megölték. (Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár, Szolnok, 1993) 10 Csak összehasonlításul, 2000-ben a legnagyobb vízállás Szolnokon 1040 cm volt. 11 Becker Mihály (1878 - Szentes, 1922), a Felső-szabolcsi tiszai ár­mentesítő- és belvízlevezető-társulat szakaszmérnöke, majd 1910- ben Heves-Szolnok-jászvidéki Tisza- és belvízszabályozási társulat igazgató-főmérnöke, a Magyar kir. Természettudományi Társulat tagja, 1917-től a vízügyi műszaki tanács tagja, kir. kormánytanácsos (1922), a töltések helyreállítási munkáinak felügyeleténél szerzett betegségében hunyt el.

Next