Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Kuhárszky Tihamér: A budai Ördögárok rövid története

remt e völgyön keresztül a zsámbéki medencével és így Pannónia belső vidékeivel. Ha az Ördögárok dunai torkolata közelében nem is keletkezhetett révet őrző táborhely, egy őrtorony felépítésére még bőven volt itt hely. A gellérthegyi Citadella kibővítése alkalmával, 1861-ben, állítólag egy római őrtorony falrészletére bukkantak. A kutatás számon tartja ezt az őrtornyot, bár közelebbit azóta sem tudunk róla. A Tabánban azonban előkerült egy kisméretű őrtorony alapja­ is. A torony a dunai rév­átkelők biztosítására az Ördögárok szakadéka felett épült. Az Ördögárok hadászati jelentősége, különösen a Várhegy védelme szempontjából, a középkorban is nagy szerepet játszott. Már Mátyás korában is ter­mészetes védelmi akadályul szolgált. Buda területé­nek, illetve közvetlen környezetének földrajzi egysé­gét két lényeges természeti tényező biztosítja: a Budai hegység és a Duna. A jobb parti hegységet közepes magasságú (kb. 150—500 m), hegyek és a közöttük húzódó völgyvonulatok alkotják, amely utóbbiak kö­zül az Ördögárok völgye a belvárosi Duna-kanyarral szemben, a Várhegy alatt fut ki a Dunára. A hegyek alkotta nagy ív és a Duna-kanyar között elterülő te­rület közepéből emelkedik ki sasbércként a Várhegy, amelyet a hegykoszorútól mindenütt völgy, illetőleg az Ördögárokkal átszelt Vérmező síksága választotta el. Az ördögárok torkolata körül, a Várhegy D-i csú­csánál a történelem előtti időkben és történetünk első századaiban is mocsaras részek terültek el, termé­szetes védelmet nyújtva annak az alacsony hegyala­kulatnak, amelyen a folytonosan megújuló települések a túlsó part síksága fölött uralkodó védővár helyét már eleve kijelölték. A K-i oldalon a Duna, a Ny-i oldalon a Vérmezőt átszelő Ördögárok képezte a vár természetes védelmi rendszerét. Hallart és Wening 1684-ből származó, „Buda ostroma" című képén (1. kép) kitűnően kivehető a várárokként felhasznált ör­dögárok vonala. Pieter van der Berge 1686-ból kelte­zett „Buda ostromának madártávlati képén" ponto­san a nyilak irányában tűnik élesen szembe az elő­ször D-nek, majd K-nek forduló és meglehetősen szé­les mederben hömpölygő Ördögárok is (Budapest műemlékei, I. kötet, 1955. p. 53. 27. kép). A Vár beépítésével egyidejűleg épült újjá a ta­tárok által feldúlt Kis-Pest (Tabán). Akárcsak a ró­mai korban, most sem vették falakkal körül. Alap­rajzát a Szent Péter külváros felől jövő és római elődjének nyomát követő Duna-parti fő közlekedési út és az azt ferdeszög alatt keresztező ördögárok vo­nala szabta meg. A törökkorban keletkeztek a nagyarányú és gaz­dag építészeti kialakítású hévízfürdők, mégpedig köz­vetlenül az Ördögárok torkolatánál, a tabáni katlan­ban. Buda városának egyes kiemelkedőbb körvonalai nagyjából a barokk­ korban is a középkoriakat követ­ték. A Tabán (Rácváros) azonban nagyobb területet foglalt el, mint középkori elődje. Apró házainak, szűk sikátorainak tömkelege jobban kitöltötte az ördög­árok torkolatának katlanát, magasabbra kúszott fel a környező hegyek lankáira. Valószínűleg a törökök­nek Budáról történt kiűzetése után kapta a törökkori Kovicsinadin­gelen szu­b a Kovácsi-patak az Ör­dögárok elnevezést. A Tabánnak északi irányú fejlődésével lassanként kiépült Buda városának új városnegyede a Krisztina­város. 1837-ben a Krisztinavárost óriási felhőszakadás árasztotta el. Az 1848-as szabadságharc idején az ördögárok­nak közvetlenül a Várhegy nyugati oldala alatti sza­kasza a Vár megközelítése szempontjából, meglehe­tősen veszélyes hadászati akadályt képezett. Az ör­dögárok bal partján a régi időkből fennmaradt fal­védőműveket megerősítették és a Vérmező fölött ki­emelkedő rondellákból a vár védői össztüzet zúdítot­tak azokra az ellenséges alakulatokra, melyek az Ör­dögárok hídfőállásai körül a vár védőműveit igye­keztek megközelíteni. Az 1684-ből, 1686-ból, valamint 1749-ből származó egykori térkép — és látképek — az ördögárkot vízzel telt védőároknak tüntetik fel, egyenes csillagvonalú védőművekkel megerősítve. 1. kép. Buda ostroma 1684-ben (L. N. W. Hal­ert—M.Wening), Budapest műemlékei, I. kötet. Budapest 1955. 51. oldal, 25 kép.

Next