Hidrológiai tájékoztató, 1966 június
Kuhárszky Tihamér: A budai Ördögárok rövid története
A lebontott Tabánnak a Krisztinaváros felöli részén, az egykori Árok utca mentén, a Garády Sándor-féle ásatás során (1931—1941), az úttest mellett és részben az alatt folytatódva, faragott kváderkövekből falazott támfalrészlet került felszínre, az egyik végén derékszögű falsarokkal. A támfal oldalában elhelyezett magyarázó tábla szövege a következő: „Középkori támfal, mely az Ördögárok partján emelkedett, és egy itt levő híd hídfőállásához tartozott. Az Ördögárok beboltozott vízfolyása ma is közvetlenül előtte vonul." A múlt század második felében, nem sokkal Buda és Pest egyesítése után, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa az Ördögárok beboltozását határozta el a Rácfürdőtől a Mikó utcáig terjedő szakaszon. Ugyanis a nyílt árok, amelybe a szennyvizeket is bevezették, a lakott városrészben igen kellemetlen bűzt terjesztett. A Duna és a Rácfürdő közötti szakaszon az árok már abban az időben zárt szelvényben haladt, sőt házak is emelkedtek fölötte. Az „Ördögárok beboltozási munkáira felügyelő bizottmány" elnöke előbb Aldásy Antal, majd utóbb Szuper László volt. A beboltozási munkák összes költségeit 557 599 forintban irányozták elő. Az összeg felét a Közmunkák Tanácsa vállalta azzal a kötelezettséggel együtt, hogy annak idején a Duna és a Rácfürdő közötti szakasz későbbre előirányzott átépítéséhez az I. Ferenc József király által „Budai célokra" engedélyezett 97 143 forintot is teljes egészében rendel-kezésre fogja bocsátani. Az építési munkálatokat 1875. június 26-án hatalmas felhőszakadás szakította félbe. Az óriási zápor következtében nagymennyiségű víztömeg zúdult a budai hegyvidékre, mely előbb a Horváth-kert, majd a Vérmező környékét öntötte el. Amikor itt a víz már bizonyos szintet elért, a félelmetes áradat a Rácváros irányába tört, összerombolta az útjában álló épületeket és több emberéletet is követelt, amennyiben többeket a megáradt Dunába sodort. Sok kárt okozott a katasztrófa a mai Döbrentei téren. A katasztrófa okait vizsgáló bizottság megállapította, hogy az Ördögárok krisztinavárosi szakaszán, ahol a beboltozás folyt, az árok medrét az építési pallók és dúcolófák leszűkítették és az így leszűkített meder nem volt képes a megnövekedett vízmennyiséget levezetni. Az áradás okozta anyagi kár mintegy másfélmillió akkori forint volt. Ez a külföldön is ismertté vált szomorú esemény sürgőssé tette az Ördögárok átépítését a Duna és a Rácfürdő közötti szakaszon is, ami a hetvenes években a Rácfürdő és Mikó utca közötti szakasz beboltozási munkáival együtt meg is történt. Ekkor épült a Dunától 200 méter hosszúságban az Ördögárok mai 569 cm széles és 506 cm magas fedett, téglából falazott csatornája, mely 110 m 3/s vízmennyiséget vezet a Dunába. A további szakaszt a Mikó utcáig 1400 m hosszúságban 474 cm széles és 474 cm magas belső űrszelvénnyel, terméskővel vegyesen építették. A nagyszabású beboltozási munka építőanyag szükséglete folyóméterenként 15 m3 volt, amelyből 2— 3 m3 terméskő, a többi tégla. A Mikó utca és Csaba utca közötti szakasz beboltozási terveit a főváros mérnöki hivatala 1896-ban terjesztette elő és a munkálatokat 1897-ben kezdték meg. A beboltozott szakasz akkor még nem esett a Krisztina körút alá. A Krisztina körút mai szélességét az 1902-ben végrehajtott budai városrendezés alkalmával kapta és így a Vérmező oldalán húzódó Ördögárok a mai Krisztina körút alá került. Az 1897-ben beboltozott, a Maros utcán át a Csaba utcáig terjedő szakasz hosszúsága 1120 fm, mérete és anyaga ugyanaz, mint az előbb épült szakaszé. Az 1914. évi Tabánrendezés során előirányozták a régi utcák vonalában meg nem felelően vezetett Ördögárok átépítését, hogy a fontos közmű mindenütt közterület alatt vonuljon. Az első világháború megakadályozta a Tabán rendezését és így az Ördögárok átépítését is. Az Ördögárok beboltozását a Csaba utcától a Júlia utcáig, 1917 és 1918-ban fejezték be. Ez alkalommal 1480 m hosszú portlandcement-csatorna épült meg, az első 720 méteren 300 cm magas, 460 cm széles, a többi 760 méteren pedig 300 cm magas és 400 cm széles belső űrszelvénnyel. Erre a munkára mintegy 15 000 m3 betont használtak fel, ami 30 000 méter 60,'90-es közcsatorna betonmennyiségének felel meg. Az első világháború után a főváros a Pasaréti út és környékének nagyarányú fejlődésével kapcsolatban, részletekben tovább folytatta az árok beboltozását a Júlia utcától egészen a katonai Akadémiáig, 1100 méteren. Itt a beboltozott csatorna belső űrszelvénye még mindig 370 cm széles és 277 cm magas, vízlevezető képessége 46 m3/s. A beépített betonmenynyiség folyóméterenként 6,1 m3. Az Ördögárok jelenleg összesen 5300 m hosszú szakaszon beboltozott. További 2300 m hosszúságban az árkot a főváros rendeztette és ideiglenesen fenékburkolattal látta el addig, amíg a Kondor útig terjedő szakasz végleges beboltozására sor nem kerül. Azontúl ugyanis az Ördögárok már erdőben halad. IRODALOM 1. Szilágyi János: Aquincum (Budapest, 1956.) 2. Ferenczy Endre: A magyar föld népeinek története a honfoglalásig (Budapest, 1959). 3. Radnóti Aladár: Buda régészeti emlékei (Budapest műemlékei, I. kötet, 1955). 4. Horusitzky Henrik: Budapest Duna-jobbparti részének (Budának) hidrogeológiája (Hidrológiai Közlöny, 1938). 5. Borsos Béla, munkatárs—Pogány Frigyes: Buda városképének kialakulása (Budapest műemlékei, I. kötet, 1955). 6. Tabán (Budapest műemlékei, I. kötet, 707—08). 7. Árok utca. Középkori partvédő fal (Budapest műemlékei, I. kötet, 724. oldal). Garády Sándor: Budapest területén végzett középkori ásatások összefoglaló ismertetése. Budapest régiségei. XIV. 1945. 411—417. képe a 425—426. lapon. 8. Pécsi Márton: Budapest természeti földrajza (Budapest, 1959). 9. Zaitz László: Budapest csatornázása (Statiszt. Közlemények, 82. kötet). 82