Hidrológiai tájékoztató, 1992
2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Kaján Imre: A Magyar Vízügyi Múzeum munkásságáról
szulfátos Narzán vizében a nagy szénsavtartalom mellett feltűnően sok a magnézium, amelynek egy része a szulfáthoz kötődik. A források egymás közelében fakadnak, ezért joggal valószínűsíthető, hogy a vízszállító törések között a közelségük ellenére nincs szoros kapcsolat. Jesszentuki (Élővíz) a harmadik gyógyfürdő és gyógyhely a térségben. Az irodalom [3, 5] 17, illetve 20 forrást említ, amellyek közül a 17. sz. forrás a legismertebb. Igen nagy az oldott sótartalma (1. táblázat), amelynek legnagyobb része nátrium hidrogénkarbonát. A víz igazi értékét és gyógyhatását egyéb oldott anyagok nagyobb mennyisége (Li, B, Sr) okozza. Zseleznovodszk (Vasas víz) is 550-630 tengerszint magasságában kiépült nevezetes gyógyhely. A város az un. Vas-hegy (Zseleznaja gora) lejtőjén helyezkedik el. Maga a hegy vulkáni kőzetekből épül fel, amely a Mineralnie Vodi környéki vulkánitok sorába tartozik. Az itt fakadó gyógyforrások száma 20 és hőmérsékletük 16-55 ° C között változik. Hasonlóan az előzőekhez a források erősen szénsavas nátrium, kalcium, hidrogénkarbonátos, kloridos, szulfátos vizek csoportjába tartoznak. Érdekessége, hogy egyes helyeken (Razvalka) száraz CO2 gáz tör a felszínre. Összefoglalóan megállapítható, hogy a Mineralnie Vodi-i ásvány és gyógyforrások genetikailag olyan karsztos területekhez kapcsolódnak, ahol a vulkáni tevékenységet követően jelentős utóvulkáni működés alakult ki és ennek köszönhetően alakul át a karsztvíz nagy oldott sótartalmú értékes balneológiai tulajdonságokkal rendelkező gyógyvízzé. IRODALOM [1] Baszkov E. A. et. al.: Metallonosznoszty termalnüh vod Kavkaza. in Metallonosznoszty termalnyh vod szkladcsatah oblasztyej SzSzSzR. Leningrád, 1979. 30-46. [2] Ivanova J. K.: O vozrasztye travertinov goru Masukih szpomesenyijah sz terreszimi Podkumka. Bjulleteny Komisszii po izucsenyiju csetverticsnogo perioda. 1947. 9. 36-47. [3] Makszimovics G. A.: Osznovo karsztovjegyenyija. 1-2. Perm, 1963.1969. [4] Szabó L. et al.: Földrajz 2 k. Eurázsia. Tankönyvkiadó. Budapest, 1957. 55-59. [5] Útikönyvek: Szovjetúnió. Panoráma kiadás. Budapest, 1970. [6] Vartyanyan, G. Sz.: Mesztorozsgyenyija uglekiszlah vod gornoszkladcsatah regionov. Moszkva, 1977. Nyedra kiadó 1-286. A Magyar Vízügyi Múzeum munkássága az 1991. évben KAJÁN IMRE KGI Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum, Esztergom Az 1973-ban OVH elnöki kezdeményezésre megalakított Magyar Vízügyi Múzeum feladata a vízügyi ágazat emlékeinek felkutatása, gyűjtése, megőrzése, feldolgozása, és a nagyközönség elé tárása. Az 1991. év a Múzeum számára több szempontból is különleges volt: egyrészt szervezetében hozott nem várt változást, másrészt a Széchenyi bicentenárium állította a munkatársakat a megszokottnál szerteágazóbb-összetettebb feladat elé. Az a tény, hogy a rendszer(kormány)váltást követően kettévált a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, s a Magyar Vízügyi Múzeum közvetlen „gazdája" révén (jelenleg -1991 ősze - a Múzeum a Környezetgazdálkodási Intézet része) a környezetvédelmi tárcához került, alapvetően határozta meg működését. Az új fenntartó ugyanis - részben talán megérthetően - erősen szorgalmazta a környezetvédelmi történeti kutatások megkezdését, és a tárgyi anyag gyűjtését, deklaráltan a vízügytörténeti munkák rovására. Ez igen komoly veszély volt, hiszen megkezdett kutatások átstrukturálását, kiállítások bezárását, újrafogalmazását vetítette előre, s nem látszott biztosítottnak a majd két évtizedes gyűjtemény további sorsa sem. E szempontból igazán jól jött a Múzeumnak a Széchenyiévforduló, hiszen a „legnagyobb magyar" életművében központi helyet foglalt el a vízügyekkel (hajózással, folyószabályozással) való törődés, s e hagyományápolás itt és most nem volt elítélhető. A Múzeum részt vett szinte minden megemlékezésben. Ezeket (a teljesség igénye nélkül) időrendben soroljuk fel: 1991 februártól 2 fővel (dr. Deák A. András muzeológus és Kaján Imre igazgató) részt vettünk a Göncz Árpád és dr. Antall József vezette Széchenyi Emlékbizottság mellett működő Szakmai Emlékbizottság munkájában. E bizottság koordinálta az országos és helyi rendezvényeket, kiadványokat, stb.). A Bizottságba kezdeményezésünkre meghívást nyert dr. Dunka Sándor, a Tiszántúli VÍZIG nyugdíjas munkatársa, múzeumi összekötőnk is. 1991. április: megjelent a Múzeum megbízásából készült művészi Széchenyi-emlékérem, ezüst és bronz kivitelben; - megjelentettük Christian Flechtenmacher moldvai udvari kamarás Széchenyi Istvánról írott óromán nyelvű ódáját (1838) hasonmás kiadásban, magyar fordítással; - megnyílt a nagycenki Széchenyi Emlékmúzeum, melynek vízügyi részét a Múzeum munkatársai rendezték (forgatókönyv: dr. Deák A. András); - részt vettünk az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett emlékkiállítás összeállításában; 1991. május: - elkészült a Széchenyi István életművét bemutató vándorkiállításunk, mely azóta már az egész országot bejárta; 1991. július: - elkészítettük a Széchenyi életműkiállítás 2 példányos német nyelvű változatát. Ezek azóta Bécs, Stuttgart, München stb. városát járták meg; 1991. augusztus: - lezajlott a közreműködésünkkel szervezett „Széchenyi István és a Tiszavölgy rendezése" című tudományos konferencia Tiszadobon. 1991. szeptember: - megnyílt a Nemzeti Múzeum Széchenyi-emlékkiállítása, melynek három éve kezdeményezői, azóta pedig dolgos szervezői voltunk; - számos egyéb kisebb bicentenáriumi megemlékezéshez, kiállításhoz adtunk anyagot, tartottunk előadást, illetve megnyitót; - részt vettünk a Televízió Széchenyi-vetélkedője versenyzőinek felkészítésében; 39