Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: A Szent Lukács fürdő 100 éves története

A Szent Lukács fürdő 100 éves története A földtörténeti események egyik nagyszerű jelenségei között tartjuk számon a Budai-hegység keleti hegységszerkezeti öve mellett felszínre lépő gyógyhatású langyos és meleg források sokaságát. Egy Claudius korabeli felirat az „aquae calidae superiores et inferiores" hévízekről szól, amely bizonyítja, hogy a rómaiak nemcsak az óbudai langyos, hanem a József-hegy melletti felhévízeket és a Gellérthegyet félkörívben körülvevő alhévízeket is ismerték. Az V. század közepén már a hunokat találjuk a felhévízeknél, a mai Császár és Lukács fürdőnél. Az Árpádházi királyok is nagyra értékelték e hévízek gyógyhatását, de igazán fontos szerephez a török hódoltság alatt jutottak a fürdők kiépítésével (1. kép). Sokáig a Lukács fürdő története összefüggött a tőle északra fekvő Császár fürdőével. Az utóbbi gyorsabb ütemű fejlődését az 1330-ban felépített Szentlélek-lovagrend kórháza bizonyítja [1]. Közvetlenül mellette - török nevén Barat Degrimene - előbb liszt-, majd lőpormalom a mai Lukács fürdő területén működött. Ezt Császár-malomnak is nevezték és egyik tornyának alapja a később kialakított fürdő egyik kerek medencéjét alkotja. A még virágzó „Hungáriáról" 1536-ban a török hódoltság előtti állapotokat a Brüsszelbe menekült Oláh Miklós emlékezet­ből írta meg és ebben megemlékezik a felhévi hőforrásokról is [­7]. A török kori fürdők állapotáról és életéről először Wernher György 1549-ben [12], majd Evlia Cselebi török utazó [2] tájékoztat. Edward Brown angol orvos 1673-ban megjelent útleírásában a lőpormalom mellett már olyan fürdőmedencét említ, amelyet Szokoli Musztafa ásatott 1568-ban, s ebbe a tóba 1800-ban a tavirózsát Kitaibel Pál telepítette [3]. Felbecsülhetet­len szolgálatot tett balneológia-történetünknek Luigi Ferdinandi Marsigli olasz hadmérnök, aki Buda felszabadításakor I. Lipót császár kíséretében lerajzolta és leírta a török fürdőket vagy azok romjait. A törökök kivonulása után az 1687. március 3-i királyi rendelet az összes fürdőt „Thermae majores regiae" név alatt 1. kép. Buda és Pest az egykori Lukács erdővel 1602-ben (OSZK reprodukció) • 16 . A 4 atm. nyomással kiömlő víz közel 90 láb magasra emelke­dett és a 3 emeletes Új-épület pavilonjának a teteje felé hágott. Rövid idő alatt víz alá került az egész tér, az Új-épület és a Hotel Frohner között. A vizet megkóstolták, jónak bizonyult." A vízellátó rendszer kiépítése azonban még további sok munkát és pénzt igényelt. 1869 elején a város közgyűlése 1 000 000 forintot irányzott elő az építés folytatására.Ebből beépítették a gépház második szivattyúját, vásároltak 13 914 öl csövet, megépítették a 10 800 m3-es első kőbányai víztároló medencét és megkezdték a II. sz. kút építését, valamint folytatták az előző évben megkezdett csőfektetési munkákat. Mindezek lehetővé tették, hogy az addig kiépített hálózaton november 1-én meginduljon a vízszolgáltatás. A vízellátás megindulása után - az igények egyre fokozódó növekedése következtében - a közgyűlés 1869. december 22-én újabb 750 000 forintot engedélyezett a vízmű továbbépítésére. Ezzel a teljes előirányzat végösszege elérte a 2 350 000 forintot. Ez utóbbi lehetővé tette a III. sz. kút és a második 10 800 m3-es kőbányai medence megépítését és újabb 2 857 öl csővezeték lefektetését. Az utóbb felsorolt munkák egy részét csak 1871-ben fejezték be. 1870 végén a vízmű Pest város 37 504 lakosát, azaz a lakosságnak csupán az egyötödét látta el vízzel. A vízzel ellátott épületek száma pedig 734 volt. Lindleyt 1871 augusztusától, egyéb elfoglaltságai miatt fia, a hivatalosan is kijelölt, Willian Heerlein Lindley egyre gyakrab­ban helyettesítette. Róla érdemes megjegyezni, hogy később, 1888-ban meghívott résztvevője volt annak a tervpályázatnak, melyet a főváros Budapest végleges vízellátására írt ki. Az ideiglenes vízmű építése igen jelentős összeget emésztett fel, majdnem annyit, amennyit Lindley eredetileg a végleges vízmű költségeire becsült. A lakosság gyors gyarapodása miatt az ellátottsági arány egyre romlott. Az igények növekedése miatt egyre többször voltak kénytelenek az ellátáshoz szüretien Duna­vizet is igénybe venni, ami a minőséget erősen lerontotta. Lindleyt ezért sokan támadták a sajtóban és a szakemberek egy része is ellene fordult. A sorozatos támadások miatt végül is vizsgálatot rendeltek el addigi tevékenységével kapcsolatban. A szakértők, Th. Hawskley, Fr. Batemann angol, Schwaiba bécsi és Tóth Kálmán pesti mérnökök igazolták Lindley elképzeléseit és felmentették az alól a vád alól is, hogy miért alkalmazott természetes szűrést. Lindley határozott érdeme, hogy a város egységes vízellátásá­nak rendszerét megtervezte és igyekezett azt az adott lehetőségek között megvalósítani. Az ellátás zavarai, melyet a kortársak joggal kifogásoltak, nem a rendszerből következtek, hanem az igények ugrásszerű növekedéséből adódtak. A helyzeten az sem változtathatott sokat, hogy 1872-ben megépítették a vízmű negyedik kútját. Lindley fiával együtt 1873-ban, Buda, Pest és Óbuda egyesíté­se után, a pesti munkáktól véglegesen visszavonult. Az újonnan kialakított Budapest vezetősége még ugyanez év októberében létre­hozta az egyesített városok „Vízvezetéki Irodáját", melynek fel­adatául az egységes vízszolgáltatási hálózat kiépítését tűzték ki. Végül két történelmi érdekesség, mely az ideiglenes pesti vízmű létesítéséhez kapcsolódik: A vízellátás beindításáig Pesten a tót vízhordók 10 krajcárt kaptak egy puttony vízért. Az ő megélhetésüket komolyan fenyegette az intézményes vízellátás bevezetése. Nagy szerencsé­jük volt, hogy a kezdeti években az ellátás egyáltalán nem volt zökkenőmentes. A vízműépítés kölcsöneit finanszírozó Pesti Hazai Első­ Takarékpénztár vezetősége afeletti örömében, hogy hamarosan megindul Pesten a vízszolgáltatás, 1869 májusában bejelentette: „A város díszítésére egy nagyobbszerű vízművet kíván felállíta­ni." Ez a korabeli elnevezés szökőkutakat jelentett. Ebből az elha­tározásból született meg Pest városának első szökőkútja, melyet 1883-ban a Kálvin-téren állítottak fel és Danubius-kútnak keresz­teltek el. Ma az Erzsébet tér parkját díszíti. Jancsár Péter

Next