Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Jancsár Péter: 125 éves kezdődött az ideiglenes pesti vízmű éítése W. Lindley angol mérnök vezetésével

s részletesen taglalja az Egyesület megalakulásának előzményeit és történetét, míg a BKL-Bányászat 1992. évi, 125. évfolyam 9-10. száma teljes részletességgel beszámol az OMBKE alapítá­sának 100. évfordulója alkalmából rendezett díszközgyűlésről. Ezért itt nem kívánunk ismétlésekbe bocsátkozni, hanem csak arra szereném a figyelmet felhívni, hogy a tovatűnt 100 esztendő alatt minden körülmények között akadtak szakférfiak, akik az Egyesület céljainak maradéktalan megvalósítása érdekében, mindenkor és mindenhol, példamutató önzetlen lelkesedéssel, időt és fáradtságot nem kímélve helyt álltak. Kívánjuk, hogy az ősök hite és ragaszkodása az elkövetkező 100 esztendőben is legyen példa és útmutatás az Egyesületbe tömörülő bányászok és kohászok nagy családjának. Sokoldalú és sokirányú tevékenységüket a jövőben is kísérje az elmaradha­tatlan jó szerencse, amely ez ideig is hitet, reménységet és vállakozó kedvet adott. Kívánjuk, hogy a stafétabotot átvevő következő nemzedékek is az eddigiekhez hasonó hazafias lelkülettel és példamutató hozzáállással, az egyesületért a jövőben is tegyenek meg mindent, ami tőlük telik. Dr. Vitális György : IRODALOM [1] Bendefy L.: 100 éves a Bányászati és Kohászati Lapok. Hidrológiai Tájékoztató, 1967. november, 15-16. [2] Pantó D. szerk.: 100 éves az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület. BKL -Bányászat, 125. 5-6. 1992. 257-335. [3] Péch A.: Szerkesztői üdvözlet. Bányászati és Kohászati Lapok, 1.1. 1868. 1-2. [4] Schmidt E. R.: 75 éves az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület. Hidrológiai Tájékoztató, 1968. június, 11-12. [5] Vitális S.: Üdvözlés az OMBKE 1967. szeptember 12-i ünnepi díszközgyűlé­sén. BKL - Bányászat, 101. 1. 1968. 13-14. [6] Zsámboki L. szerk.: Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület évszázados fennállásának emlékkönyve 1892-1992. Miskolc, 1992. 125 éve kezdődött az ideiglenes pesti vízmű építése W. Lindley angol mérnök vezetésével 15 „Budának állandóan jó vize van, amely a pesti édes, bágyadt ízű kútvíznél határozottan jobb és a benne levő különböző ásványi anyagok következtében az egészségre hasznosabb is. A Király-kút és a Sváb-kút kemény vize ugyanis a Doctor-kút lágy vizétől megenyhül". Ezt írta Schams Ferenc 1822-ben a sváb­hegyi források vizéről. Buda város lójárgánnyal működtetett dunai vízművének vizéről már nem volt ilyen jó véleménye a kortársaknak, de ez a vízmű is hozzájárult a város egy részének vezetékes vízellátásához. Komoly előrelépést jelentett, mikor ennek átépített változatát 1856. január 15-én üzembe helyezték. Gőzüzemű szivattyúházát Clark Ádám, szűrőberendezéseit Hofbauer János városi kútmester építette és csővezetékét is jelentős mértékben növelték. Minden bizonnyal nagy hatással voltak ezek Pest városára, amelynek lakossága csak saját kútjaiból és a „dunavíz hordoga­tók"-tól tudta beszerezni vízszükségletét. Bizonyítja ezt az is, hogy 1856-tól sorozatban jelentkeztek magyar és külföldi szakemberek különféle jellegű és mélységű pályázatokkal Pest vízellátásának a megoldására. Az ezek feletti viták és elmélkedé­sek 10 évig tartottak, melyeknek csak az 1866-os kolerajárvány vetett véget. A városi közgyűlés végre 1867. szeptember 27-én úgy döntött, hogy a vízművet közköltségen építteti meg, házilag fogja kezelni, a terveket pedig egy, „hírnévvel bíró szakértő"-vel készítteti el. Miután november végére már 600 000 forint kölcsön felvételére kapott megajánlást a város, a közgyűlés felkérte a tervek elkészítésére William Lindleyt, aki a vízvezetéki bizotmánnyal már korábban is kapcsolatban volt. William Lindley angol mérnök, akit később a szakirodalom a műszaki hygiénia úttörőjeként emlegetett, 1808-ban született Londonban és ugyanott halt meg 1900-ban. Korának ismert és szinte világszerte foglalkoztatott kultúrmérnöke volt. Pályája kezdetén otthon Angliában először vasútépítéssel, majd folyó­szabályozással, vízellátással és csatornázással foglalkozott. Az 1830-as évek második felében, mint vasútépítő szakember került át Németországba. Az 1842. évi nagy hamburgi tűzvész után, amely szinte teljesen elpusztította az óvárost, Hamburg város műszaki hivatalának vezetője lett. Elkészítette a rombadőlt város újjáépítési terveit és javaslatot tett az egységes csatornázás és vízellátás kialakítására. Emellett még részt vett a kikötő átépíté­sében is. A későbbiekben szakvéleményeivel és terveivel tevékenyen közreműködött London, Düsseldorf, Chemnitz, Basel, Krefeld, Majna-Frankfurt, Jassy, Galac, Braila, Elberfeld, Sidney, Szentpétervár és Varsó vízellátásának, illetve csatorná­zásának a kialakításában. Lindley 1868. január 20-án érkezett Pestre. Rögtön tanulmá­nyozni kezdte a város vízellátásának lehetőségeit, az addig benyújtott tervekkel együtt. Február 1-én már meg is tette javaslatát a vízműépítésről. Az általa addig tervezett vízművek mesterséges szűréssel működtek. Érthető tehát, hogy Pest részére is ilyen rendszerűt javasolt. Csak a rendelkezésre álló pénzösszeg csekély volta, nem pedig a korábbi javaslatok érvelése miatt változtatott elképzelésén és választott egy olcsóbb megoldást. Mivel a város vízigénye akkor mintegy 1850 m3/h volt, arra vállalkozott, hogy ezt a mennyiséget egy „ideiglenes vízmű" természetes szűrésű kútjaiból elégíti ki. A végleges vízmű megépítését, amely Lindley szerint 2 500 000 forintba került volna, csak a fogyasztás emelkedése után tartotta célszerűnek. Ennek helyéül a Margit-szigettel szemben levő pesti Duna-partot és az újpesti kikötősziget területét jelölte ki. Az ideiglenes vízmű teljesítőképességét a megadott kezdeti szükséglet csaknem ötszörösére, azaz 9 100 m­/h-re tervezte. Helyének a Flotillen­platz-ot választotta, ahol ma a Parlament északi szárnya áll. Javasolta továbbá Kőbányán egy nagy tárolómedence építé­sét is. Lindley javaslatát a közgyűlés elfogadta és a szerződést vele február 12-én alá is írták. A város március folyamán megszerezte a kincstártól az építkezéshez szükséges területet, úgy hogy a gép-és kazánház építését Lohr Antal építőmester 1868. április 15-én megkezdhette. A gépház két 40 LE-s gőzgép, a kazán három kazáncsoport befogadására épült. Május végén Bürgermeister György elkezdte a 18 láb átmérőjű és a Duna „0" pontja alá 9 lábnyi mélységben levő fenékszintű szűrőakna süllyesztését. Az 1868-as év végéig elkészült a gépház, amelybe akkor még csak egy szivattyút építetttek be, valamint a kazánház, az I. sz. szűrőakna, egy 20"-os szívóvezeték, melynek a segítségével a Dunából lehet vizet venni, ha alacsony vízállás esetén a kút nem adna elég vizet. A vízmű területét feltöltötték a „0" pont fölött 30 lábnyira. Vásároltak az angol Cochrane Grove és Társa cég­től 21 080 öl csövet, 4"-20" átmérővel. A J. és A. Aird német cég pedig lefektette a Nádor utcában az első 20"-os csőszakaszt. Elvégezték az előmunkálatokat annak a 160 láb magas, 12"-os nyomáskiegyenlítő állócsőnek az elhelyezéséhez, mely később a városháza tornyába került. A Pester Lloyd című újság 1868. december 31-i száma az alábbiakat írta a „pesti ideiglenes vízmű"-ről: „A csőfektetés a Flotilla tértől a Hotel Frohnerig elkészült. Tegnap, 30-án délben az Új­ épület első számú épülete előtt felszerelt Nothpfosten­t, ami tűz esetén használható, a tanács és nagyszámú néző előtt kinyitották.

Next