Hidrológiai tájékoztató, 2014
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István - dr. Bezdán Mária: „A Tisza és árvizei” (Egy régi-új könyv második kiadása elé)
valamint a vízgazdálkodás elért eredményeink bemutatása követi. Fontos hely illeti meg a könyvben a Tisza Vásárhelyi Pál által megtervezett szabályozásának történetét, annak hatásait, az árvizek elleni védekezés eseményeit. A szabályozott Tiszán végig vonuló árhullámok adataival és hidrológiai értékelésével e könyv I. része szerzőjének ,„„ Tisza árvizei” címmel szintén 1982-ben megjelent kiadása foglalkozott. A most kiadásra váró könyv egyik szerzőjeként lehetek abban a kedvező helyzetben, hogy életem folyamán alkalmam nyílhatott az anyag olyan újabb tárgyalásának elkészítésére - amire az eddigi hasonló művek szerzői egyikének sem nyílhatott életében alkalma - hogy a további három évtizedes tapasztalatokat is összegyűjthettem és hasznosíthattam, így az anyagot még lényeges meggondolásokkal is kiegészíthettem. A kibővítés a kutatás legújabb eredményeit is tartalmazza: a jelenlegi könyv II. részében Bénimi Máriának az ezredforduló időszakában végzett vizsgálatai adataival, a Tisza további vízjárási tulajdonságaival, vízszíneléseinek viszonyaival. Bővülhetnek ezekkel ismereteink arról a folyóról, amelynek teljes megismeréséhez talán egy emberi, egy szakmai élet időtartama sem lehet mindenben elegendő. * A vízhozamok és vízállások ugyanott bekövetkezhető ellentétes irányzatú változása - amelyet a befogadó vagy a mellékfolyók árhullámai által okozott természetes vízszín-duzzasztások, vagy -süllyesztések idéznek elő - az, ami a Tisza árhullámát azzá teszi, ami, és ez a tulajdonság teszi a Tiszát Tiszává, megkülönböztetve viselkedését minden más folyóétól. És, ezt a hatást nem ismerheti fel az, aki kizárólag más folyók viselkedése felől közelíti meg a Tisza leírását A tiszai árhullámok több ágból keletkezése, az árhullám ágak egyesülése annak hatásaként áll elő, hogy egy vagy több mellékfolyó duzzasztott állapotot tart fenn a fő folyóban, s a duzzasztás folyamatát hosszabb időn át fokozza. Emiatt egyes árhullámok lefékeződnek, stagnálnak, és ha új árhullám alakul ki, ez utolérheti a régebbieket. Ha közben a mellékfolyók árhulláma megszűnt, vagy az új árhullám igen erőteljes, az új árhullám határozza meg a levonulás további rendjét. Az árhullámoknak a Tiszára annyira jellemző gyors befejeződése - tehát a hosszú folyószakaszon érvényesülő közel egyidejű tetőzés, esetleg az alulról felfelé haladó tetőzési folyamat - vagy a Dunának, mint befogadónak, vagy valamelyik mellékfolyónak, ezek közül is a legdöntőbben a Marosnak az éppen befejeződött árhullám-tetőzésével lehet kapcsolatos. Ha a Tisza torkolatánál a Dunában, vagy valamelyik mellékfolyó betorkollásánál a Tiszán (esetleg a víznek tárolótérbe vagy a mentett ártérbe történt hirtelen kiömlése nyomán) az addigi folyamatosan duzzadó vízszín-állapothoz képest vízszín-sülylyesztő hatás keletkezik, ez a Tisza hosszú szakaszán az ott időben növekvő vízhozamok érkezése ellenére is képes "ellentmondásos" helyzetet teremteni a vízhozamok és vízállások alakulása között. Az "okozó" szelvény felett tehát a vízállások csökkenők lesznek, aminek feltétele az, hogy a tetőzés ott is bekövetkezzék. Az ilyen hatások miatt mondhatjuk, hogy a Tisza Szolnok alatti szakaszán gyakran a Maros árhullámai a meghatározók. Amint a Maros árhullámának tetőzése túljut torkolatán, a Marossal egyesült Tisza vízhozamában is rendszerint olyan a csökkenés ezt követően - kivéve, ha a Duna duzzasztó hatása ez ellen dolgozik - hogy a vízállás Szeged alatt már szintén túljut tetőzésén. A folyamatos vízszín süllyesztés Maros torkolattól kiinduló hatása azonban felfelé is terjed, és az előbb vázolt "ellentmondásos" vízhozam-vízállás viszony következtében mindenhol röviden véget vethet a Tiszán az áradásnak. Az árhullámoknak az Alsó-Tiszán bekövetkező ketté- vagy néha többfelé szakadása az előbb elmondottaknak lehet következménye. Ha ugyanis a süllyesztéses tetőzés hatása megszűnt már, de a Tiszán még mindig elegendően nagy, és főként időben növekvő vízhozamok haladnak, még az eredeti árhullám is képes helyre állni, legfeljebb előre haladásának sebességében és méreteiben módosulva. A mennyiségi értékek alakulásától függ, hogy a későbbi árhullám-ág kisebb, vagy nagyobb vízállásokkal tetőzik-e, mint a korábbi. Ha azután a mellékfolyókon, vagy akár a Dunán is újabb árhullám érkezhet, úgy az egymásra hatások sokfélesége is elképzelhető. A Tisza árhullámainak megismerését hidrológiai tudományos szemléletünknek az a lényeges változása jelentheti, amelynek segítségével meg tudjuk magyarázni és hasznosítani tudjuk a csökkenő vízhozammal együttesen előforduló növekvő vízállás, vagy a növekvő vízhozammal együttesen előforduló csökkenő vízállás ellentmondásosnak látszó tényeit, és rá tudunk mutatni, hogy ezen ellentmondásos tényeket a természetes vízszín-duzzasztásoknak és -süllyesztéseknek Tiszában mindenkor lényeges, és mennyiségileg értékelhető hatásai okozzák. Az kétségtelen, hogy a Tisza árhullámainak történelme még sok kiaknázatlan hidrológiai tudományos értéket rejteget, nagy kár volna ezeket elveszni hagyni. * A Tisza-szabályozás beavatkozásaival olyan hidrológiai folyamatokat indítottak el, amelyek az addig hitt szabályosságnak és törvényszerűségeknek ellentmondottak, és amely folyamatok magyarázatára az addigi merev felfogás szerint nem minden esetben sikerült a tényleges okot, ill. okokat feltárni. Ide tartozik a kisvízi vízállások lesüllyedése (Iványi 1948, Dunka-Fejérvágás 1996, Konecsny 2010 ...), a talajvíz változásai, a folyók vízjárása (Rónai 1956, 1985, Tóth 1995, Szalay 2000, Rakonczai 2001, Bozán-Körösparti 2005, Völgyesi 2005, 2009, Pálfai 2005, 2011, Szalai-Lakatos 2007, Marton 2010, Szalai 2011...), a nagyvízi vízállások megemelkedése a duzzasztóművek hatásai (Koncz 1999, Szegárdy 1999, Schmutz—Mader—Unfer 1995, Hausenstein et al. 1999, Giesecke-Mosonyi 2005...). Az utóbbi időszak kutatásai elsősorban inkább a hullámtér állapotváltozásában (feltöltődés, „dzsumbujosodás”) és meder keresztmetszetek változásában látták a választ a felvetett problémára (Nagy et al. 2001, Schweitzer 2001, Gábris et al. 2002, Sándor-Kiss 2006, Babák 2010 ...). Ezeknek is nagy lehet a jelentősége, azonban a II. rész szerzője által vázolt hidrológiai körülmények (a vízszínelések változása, a duzzasztóművek hatása, a befogadó és a mellékfolyók mindenkori hidrológiai állapota) nagyságrendileg felülírhatják ezek.