A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Árvízvédelem és folyószabályozás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)
CZOMBA GÁBOR: A Tisza Tokaj–Komoró közötti szabályozásának szerepe a védművek kiépítése és a hajózás szempontjából
1. A SZABÁLYOZÁS ELŐTTI ÁLLAPOT ISMERTETÉSE A Tokaj-Komoró közötti 70,6 km-es Tisza-szakasz (544,4 - 615,0 fkm között) két - jellegében eltérő - szakaszból áll. Tokajtól Dombrádig mintegy 50 km hosszban az 1954-ben üzembe helyezett tiszalöki vízlépcső duzzasztó itatása érvényesül, ez a szakasz tehát csatornázott, míg a Dombrád-kompról 20,6 kmes szakasz átmenetet képez a természetes lefolyású és csatornázott szakasz között. Mindkét szakaszon vannak rövidebb-hosszabb szabályozott, vagy részben szabályozott szakaszok. A tiszalöki duzzasztómű gyökeres változást hozott a folyó életébe az általunk vizsgált szakaszon is. A duzzasztás miatt lecsökkent sebességek következtében a duzzasztott szakaszon a jég korábban jelenik meg és korábban áll be, átlagosan cca. 10-12 nappal. Megnövekedett a tározótérben a jég mennyisége is. Kimutatható az is, hogy a duzzasztási határ térségében a feltöltődés és a mederelfajulás következtében hamarabb akad meg a jég és nő a jeges árvíz lehetőségének veszélye is. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a duzzasztás hatására a vízszint jelentősen megemelkedett, igen hosszú szakaszon áztatja a víz a partokat. Az átázott partok a legkisebb vízszint-süllyedés hatására is megcsúsznak, de árvizek alkalmával a sebesség növekedéséből származó elragadó erővel szemben sincs ellenállásuk. Különösen jelentős partomlások tapasztalhatók olyan időszakban, amikor a duzzasztás szintjét csökkentik. Ezekből a partomlásokból le kellett vonni azt a következtetést, hogy a duzzasztott folyószakaszon nemhogy felesleges - mint azt eredetileg feltételezték - a partbiztosítás, hanem még sürgősebb és fontosabb, mint természetes esésviszonyok kiűzött. A vizsgált szakaszon a szabályozási beavatkozások a múltban többnyire az árvízvédelmi töltések közvetlen védelmére koncentrálódtak, így nem minden esetben jelentettek a folyószabályozás szempontjából is előnyös beavatkozást. Ezek a művek többnyire rövidek, s bár a töltés közvetlen védelmét megoldják ugyan, de a folyókanyar elfajulását, a vonalazás eltorzulását nem akadályozzák meg. A duzzasztott szakasz szabályozási művei nemcsak rövidek, de alacsonyak is, hiszen még a duzzasztómű üzembehelyezése előtt épültek, az akkor szükséges szintre, s magasításuk hitelfedezet hiányában elmaradt. Így a művek a duzzasztott vízszintnél 1-1,5 m-rel alacsonyabbak, s ez többféle problémát