A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

2. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - KOVÁTS GÁBOR: Az árvízvédelmi biztonság helyzete az ATIVIZIG-nél

Az 1846-72 közötti szabályozások a Tisza árhullámainak természetét lényegesen megváltoztatták. A nyílt árterek megszüntetésével az árvizek szintje fokozatosan növekedett, de csak 1876 után lehetünk bizonyosak a szabályozás drasztikus hatásainak befejeződésében és az "új" Tisza hidrológiailag is egyöntetű nagyvízi vízjárásának kialakulásában. (2) Azonban a szegedi árvízkatasztrófáig, 1879-ig, a töltések mérete sem magasságilag, sem egyéb méreteiben nem feleltek meg a biztonság követelményeinek. A szabályozás hatása abban is megnyilvánult, hogy az árvizek kialakulásában az egyes folyók árhullámainak egymásra hatása különös szerephez jutott, így az Alsó-Tiszán különösképpen a Maros árhullámának, illetve annak a Felső-Tiszáról és a Körösökről levonuló árhullámokkal való találkozásának meghatározó szerepe lett. Ezt a kérdést Vágás István A Tisza árvizei című könyvében részletesen kifejti. 1876 után, ugyan­csak Vágás szerint három nagy korszakra oszthatjuk a Tisza árvizeinek történetét. Az első 1876-95 közötti árvizes és az 1897-1911 közötti szárazabb időszak, a második kor 1912-42 közötti árvizes és az 1943-61 közötti árvízmentes, majd az 1962-81 közötti árvizes, s mi hozzátehetjük, hogy az azóta tartó száraz, árvízmentes korszak. Ebből a rövid felsorolásból is látható, hogy 15 éves árvízmentes periódus egyáltalán nem számít különlegességnek és azt a következtetést levonni belőle, hogy ez már "éghajlatváltozás", az árvízi biztonság szempontjából nem hiba, hanem híía, aminek tragikus következménye lehet. A Tisza talán legnevezetesebb árvize a Szeged várost ért tragédia miatt az 1879-es.

Next