Hippodrom és Lovarda, 2019 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 9. szám

Sztár a boxban 51 Sikerült valaha megtapaszolnod, milyen az, amikor úgymond ló és lovas eggyé válik?­­Sümegen minden nyáron egy lovas táborba mentem, ahol egy Vilmos nevű paripán gyakoroltam. Nekem kellett ellátni, rendbe tenni, lefárasztani, felszerszámozni a délutáni lovas órára vagyis rengeteg időt kellett vele együtt töltenem. Ekkor éreztem először azt a vágyat, hogy egy ekkora testű lénnyel olyan lelki viszonyba kerüljek, ami az abszolút bizalmon alapul. Ehhez az érzéshez Vil­mossal kerültem a legközelebb eddig az életem során: valódi szép­lelkű ló volt, nagyon sokan lovagolták őt az évek alatt a sümegi várban. Azt éreztem, hogy a harmadik-negyedik évben emléke­zett rám, egyre jobban éreztem az összeszokást, rendkívül ked­vesen viselkedett velem, sose bántott vagy dobott le. Gondolom agresszívebb lóval is összehozott a sors a múltban! -A legvadabb egyértelműen a Salavador nevű csődőr volt! Több­ször szerettem volna felülni rá, de ez csak vágyálom maradt, ugyanis vele nem sikerült ezt a fajta kapcsolatot, úgymond ba­rátságot megteremteni, hogy megengedje a megülését. Az álta­lános szabály az volt, hogy amíg nem sikerül rendbe tenni és le­csutakolni a kiválasztott lovat, addig nem rakod rá a nyergedet se. Akárhogy próbáltam, nem ment, és ezt néha fizikailag is a tudtomra adta: nekem dőlt, megharapott, de a legviccesebb az volt, mikor meglökött a lábával és így beestem az itató meder­be. Nem volt soha durva baleset ezekből, inkább ilyen vicces „Dis­ney mesés” viszonyunk volt. Sajnálom, hogy sose tudtam meg­ülni, ugyanis vitathatatlan, hogy az egyik legszebb ló volt, akit va­laha láttam. Színészi pályádon volt már olyan szereped, amiben tudtad ka­matoztatni a lovas tudásodat? -Többszörösen is sajnáltam, hogy színpadon még nem volt al­kalmam lovakkal szerepelni, de remélem ez a jövőben változik. Ér­dekes, hogy 2004-ben az első szerepem a gyerek Józsáé volt. Szö­vegem szerint egy loval és íjjal a kezemben jelenek meg a színen és pont akkoriban kezdtem íjászkodni. Régen az egyetemen és a komolyabb színitanodákban kötelező volt, hogy a színész tudjon alapszinten bánni a lovakkal. Terveim szerint a jövőben szeretném elsajátítani a lovaskaszkadőri alapokat: lovas nemzet vagyunk, szá­mos, nagyon izgalmas filmszerephez lehetne így jutni, hiszen tör­ténelmi filmekben elég erős nemzetnek számítunk azt hiszem. Jól tudom, hogy feleségedtől, Polyák Lillától sem áll messze a lovaglás szeretete? -Igen, Lilla lovagol, és tudja is kezelni őket, de ritkán kerül lóközelbe. A kisebbik fia, Bulcsú korábban sokat járt ki lovagolni. Éppen most beszélgettünk arról, hogy mindketten szeretnénk új­ra nyeregbe pattanni és felfrissíteni a tudásunkat. Kovács Dániel Fotó: Karlus György 2019 / 9

Next