Híradástechnika, 1989 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám
A FOTONIKA fejlődési irányai BÁRÁNYNÉ SÜLLE GABRIELLA BME Híradástechnikai Elektronika Intézet BERCELI TIBOR Távközlési Kutató Intézet FRIGYES ISTVÁN BME Mikrohullámú Tanszék GORDOS GÉZA BME Híradástechnikai Elektronika Intézet KROÓ NORBERT Központi Fizikai Kutató Intézet LAJTHA GYÖRGY Magyar Posta Központja LENDVAY ÖDÖN Műszaki Fizikai Kutató Intézet ÖSSZEFOGLALÁS A fénytechnika a terjedését a fényvezetők bevezetésével kezdte meg. Ebben az évtizedben mind a nagytávolságú, mind a helyi távközlésben az általános sikert aratott. A rendszerek gazdaságossága tovább növelhető, ha nemcsak az átvitel, hanem a jelkezelés egyéb feladatai is fénytechnikai elemekkel oldhatók meg. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományos Osztályának Távközlési Rendszerek Bizottsága megvizsgálta, hogy mely területeken várható fejlődés és a hazai kutatók hol csatlakozhatnak ezekhez a munkákhoz. 1. Bevezetés Ma fotonikának azt az új technikát nevezzük, amely a fény fotonjai által hordozott jeleket kezeli jelkeltés, továbbítás, vétel, feldolgozás céljára. Valamennyi fejlett ipari ország kiemelt jelentőséget tulajdonít a fotonika fejlesztésének. Felismerték és nekünk is fel kell ismernünk, hogy a jelen és a jövő távközlési és számítástechnikai feladatai nem oldhatók meg a fényvezetésen alapuló jelátvitel és jelkezelés alkalmazása nélkül. A távbeszélő, az adatátvitel, a számítógépek közötti átvitel, a műhold-műhold átvitel, a kábeltelevíziózás és a jelfeldolgozás sok esetben perspektivikusan és gazdaságosan a fénytechnika alkalmazásával valósítható meg. A fénytechnika szolgáltatásaiban az elektronika eddigi területén nyert elsősorban teret. Az elektronikus megoldások korlátait ugyanis át tudják lépni. Az elektronikus megoldásokban az erős elektronelektron kölcsönhatás korlátozza az elektronikus áramköri elemekből kialakítható struktúrák architektúráját, az adattovábbítás adatfeldolgozás megszervezését. Szilíciumban kialakított p-n-átmenet 1 ns-100 ps időállandóval kapcsolható, a működési sebesség a geometriai méretektől és a BÁRÁNYNÉ DR. SÜLLE GABRIELLA Villamosmérnöki oklevelét a BME Híradástechnikai Szakán 1972-ben, egyetemi doktori címét ugyanitt DR. BERCELI TIBOR A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet. Ezután a Távközlési Kutató Intézetben előbb aspiránsként, majd kutatóként dolgozott. Jelenleg ugyanott tudományos tanácsadó. A Budapesti Műszaki Egyetemen félállású adjunktus volt. DR. FRIGYES ISTVÁN 1954-ben szerzett gyengeáramú villamosmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen, a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot 1979-ben érte el. A BHG Mikrohullámú Fejlesztés osztályán volt csoportvezető majd a téma átkerülésekor az Orionban vezette ugyanezt az osztályt. 1973-83-ig a TKI-ban dolgozott mint tudományos osztályvezető, azóta a BME 1981 -ben szerezte. 1973 óta a BME Híradástechnikai Elektronika Intézetében dolgozik az Átvitel- és Rendszertechnika Osztályon. Érdeklődési területe a TDM átviteli rendszerek, jelenleg címzetes egyetemi tanár. Kutatásait elsősorban a mikrohullámú technika területén végzi. E területen előbb kandidátusi, majd akadémiai doktori tudományos fokozatot szerzett. Munkájának eredményeiről 52 idegen nyelvű és 43 magyar nyelvű cikket írt. Tevékenységét Állami Díjjal ismerték el. Mikrohullámú Híradástechnika Tanszékén docens. Érdeklődési területe korábban a mikrohullámú antennák és áramkörök elmélete és tervezése, majd az utóbbi mintegy 15 évben digitális mikrohullámú átvitel problémái. Az utóbbi években e rendszerek modellezési és jelfeldolgozási kérdéseivel foglalkozik. Társszerzője több szakkönyvnek és számos hazai és külföldi folyóiratcikke jelent meg. Híradástechnika, XL. évfolyam, 1989.9. szám * A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya Távközlési Rendszerek Bizottsága "A fotonika fejlődési irányai" című tudományos helyzetképet 1988 június hó 14-i ülésén megvitatta, és elfogadta. 257