Híradástechnika, 1989 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám
Szervezés, számítástechnika a telefongyárban Arató István Telefongyár ÖSSZEFOGLALÁS Egy vállalatnál a termelésirányítás szervezési és számítógépes megoldása az egyik legbonyolultabb és legnehezebb feladat. A megvalósítás időigényessége, magas költsége, valamint az igen kevés számú ismert rendszer szükségessé teszi a saját koncepció kialakítását mind az alapok, mind a bevezetési módszertan területén. A cikk egy közel tíz éves projekt tapasztalatai alapján, egy működő rendszer alapelveit tekinti át. Bevezető A Telefongyár az iparvállalatok közül az elsők között volt, aki felismerte (1974), hogy a változó gazdasági környezethez való dinamikus alkalmazkodás nem képzelhető el korszerű számítógéppel támogatott irányítási rendszer nélkül. Az 1970-es évek elején elkezdett egy igen nagyszabású és jelentős beruházást igénylő technológiai rekostrukciót. Nyilvánvaló volt, hogy ehhez egy korszerű szervezetet és megbízható gyors információszolgáltatást kellett biztosítani. A szervezeti- irányítási (termelés) koncepciót az IBM COPICS alapján dolgozta ki a Vállalat (1974— 78), majd 1980-ban megkezdte az OKKFT célprogram keretén belül IPM, OMFB és KSH támogatással annak számítógépes gyakorlati megvalósítását. A projekt első fázisának és ezen belül a célprogram lezárásakor (1985) realizálódtak (ESZR-II bázison alapuló eszközrendszer megbízható működtetése korszerű szoftverek — DOS VS/AF, DL/I, CICS, ETSS, — felhasználásával, valamint a Műszaki Adatbázis DL/I-es létrehozása és működtetése). A projekt második fázisának kezdetén (1986) az addigi eredmények, illetve azokból levonható tanulságok alapján a Vállalat vezetése elfogadta az előterjesztett koncepció módosítást (termelésirányítási rendszer helyett integrált információs rendszer, közvetlen interaktív feldolgozás helyett felhasználó orientált osztott on-line és/vagy batch rendszer kidolgozása) és a végrehajtási ütemtervet. 1. Az információs rendszer elvi alapjai Sok vállalatnál az átfogó vállalati információs rendszer megvalósítását a következő okok akadályozták: — elmulasztották a vezetés hozzájárulását és részvételét megszerezni, — olyan célkitűzéseket, hosszú és középtávú elképzeléseket alakítottak ki, amelyek eltértek a vállalat általános elképzeléseitől, úgy kísérelték meg az információs rendszer megvalósítását, hogy előtte nem vizsgálták meg a problémákat és a célkitűzéseket, a vezetés szempontjából, teljesen új információs rendszert kívántak bevezetni és megvalósítani ahelyett, hogy a meglévőket meghagyták volna és az esetleg szükségszerű karbantartás elvégzése mellett az új kiépítésére és megvalósítására fordítottak volna energiát, nem használták ki az adaterőforrásokat, mint a gazdálkodás új formáját, — csak a vállalati felső vezetés igényeit realizálták (centralizált igények) és a vállalati felhasználók igényeit (ad-hoc decentralizált igények) nem elégítették ki. A korszerű információs rendszernek lehetőséget kell arra biztosítani, hogy minden — már megvalósított — alrendszer, modul és funkció zavar nélkül kapcsolódjon egymáshoz a fejlesztés előtt, és a fejlesztés alatt álló alrendszerekhez. Az első és a legfontosabb célja, hogy olyan információs rendszer készüljön, amelyik támogatja a vállalat irányítását, a rövid és hosszútávú információs igények kielégítését, a vállalati tervekkel és célkitűzésekkel összhangban, úgy, hogy a felhasználók napi operatív igényei is megoldásra kerüljenek. A vállalati belső mechanizmus hatékony működtetése érdekében: — a vállalat minden vezetési szintje számára megfelelően részletezett információt adjon. ARATÓ ISTVÁN 1975 óta dolgozik a Telefongyárban, mint szervező számítástechnikus. Tanulmányait a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola informatikai szakán végezte. Először témavezetőként tevékenykedett, majd a számítóközpont vezetésével bízták meg. 1985 óta a Szervezési és Számítástechnikai Főosztály vezetője. Érdeklődési köre a vállalati információs rendszerek elméleti és gyakorlati megvalósításának kérdései. Beérkezett: 1987. XI. 18. ( 1-2 ) Híradástechnika, XL. évfolyam, 1989. 1.szám