Hírek Izraelből, 1990 (2. évfolyam, 1-7. szám)
1990-06-01 / 1. szám
Kedves Izraelbarátok!_______2 A két utolsó tanú halála, feltámadása és elváltozása______4 Horizont_________________12 Hírek Izraelből 1990. június Felelős vezető: Wim Malgo 8330 Profikon Pf. 290. A magyar kiadás szerkesztője: Nagy Erzsébet Kiadja a Laude Kiadó A kiadásért felel a Laude Kiadó vezetője Megjelenik havonta Ára: 38,- Ft Előfizetési díj: fél évre: 228,- Ft egész évre: 456,- Ft Előfizethető a Laude Kiadónál 1119 Budapest, Hengermalom u. 2./c ISSN: 0866-0417 Piremon Nyomda Címlapfotó Chaim Herzog 1918. szeptember 17-én született az északírországi Belfastban. A második világháború alatt az angol hadseregben harcolt. Izraelnek 1948. májusában történt állammá alapítása után Herzog Jeruzsálem körzetparancsnoka lett. 1975. márciusában kinevezték az ENSZ delegáció vezetőjének New York-ba. 1983. márciusában a Knesset államelnökké választotta, 1983. májusában lépett hivatalba. Chaim Herzog nős, négy gyermek apja. Mint az izraeli nép legfőbb képviselője nagy terheket cipel a vállán. Neki kell gyakorlatilag megoldania a kormányválságot. Jóllehet eredetileg Simon Perez munkapártjához tartozik, de mint az állam vezetője pártok feletti. Arcán súlyos és nagy gondok tükröződnek. Imádkozzatok Chaim Herzogért! A tartalomból Kedves Izraelbarátok! Miért jelöli ki az Úr két tanúját? Mert ez az isteni elv. A mi Urunk, Jézus Krisztus ugyanezt tette: mindig kettőt és kettőt küldött /vö. Márk 6,7, Lukács 10,1. A Prédikátor könyve 4,9 azt mondja: "Sokkal jobban van dolga kettőnek, hogy nem az egynek; mert azoknak jó jutalmok van az ő munkájokból." És a 10. vers azt mondja: "Láttam a foglaltosságot, amelyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne." Ha ezt a próféciái tényt nézzük, látjuk, hogy Élia Izrael reprezentánsa, Énok pedig a nemzeteké. Ennek a kettőnek isteni elhivatottságában azt az isteni szándékot ismerjük fel, hogy az Izraelből származó hívők és a nemzetekből való hívők egy és ugyanazok. Nagyon sajnálatos, hogy ma ezt csak nagyon kevés új testamentumi hívő ismeri fel. És így a két testület, Izrael és Jézus közössége is egy szervezet. Nézzünk csak utána az Efézusbeliekhez írott levél 2,12-16-ban: "Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izrael társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon. Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett válaszfalakat. Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén, hogy ama kettőt egy új éntbérré teremtsen magában, békességet szerezvén. És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.” Ez a titokzatos szerves egység a Jézus közössége és Izrael között - ahogy mondtuk - sajnos nagyon kevés Isten gyermekét foglalja magában. De ha fellapozzátok a Rómaiakhoz írott levelet, látjátok, hogy a kettő megint eggyé vált: Izrael a nemes olajfa, amelyről Pál beszél, és mi a vadon növő olajágak. A 24. versben ezt mondja: "Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltanál a szelíd olajfába, mennyivel inkább beoltanak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájukba." /11.24/ A legutóbbi húsvéti konferenciánkon a cionista csarnokban a többi között ezt mondtam: Egy újjászületett ember, aki azt mondja: Szereti Jézust, az Izraelt is szereti! És ha ezekben az évtizedekben, amikor csoportosan utazunk Izraelbe, nem szánja rá magát, hogy velünk jöjjön, akkor nem szereti ezt a népet, hanem szíve mélyén megveti. Óh, ebben Izrael az ő nagy testvérével, Jézus Krisztussal azonos. Istennek sok gyermeke mondja: "Bárcsak annak idején láthattam, hallhattam volna Jézust, bárcsak akkor éltem volna. Biztosan sokkal könnyebben hittem volna benne!" De nagyon tévedsz! Mert itt a következőkről van szó: Mert amilyen mértékben nem hisz Jézus közössége Izrael isteni elhivatottságában, olyan mértékben nem hisz Izrael Jézusban, hanem megveti őt. De hiszen ez írva van Ézsaiás 53. 2-3-ban: "Felnőtt mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége és néztünk reá, de nem való ábrázata kívánatos. Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője, mint aki elől orczánkat elrejtjük, utált volt, és nem gondoltunk vele." Ahogyan mondottuk, pontosan ugyanígy veti meg Jézus közösségének nagy része Izraelt. Vannak olyan imaórák keresztény közösségekben, ahol meg van tiltva, hogy Izraelért imádkozzanak! Legfeljebb zsidó misszionáriusi értelemben van némi tolerancia. De Izrael, a sokat szidott és sokat kínozott nép, éppen mert annyit szenvedett, nem szorul erre rá. Sokkal inkább arra van szüksége, hogy Jézus Krisztus iránti cselekvő szeretetét pótolja. És ezt olyan hívők által tudja elérni, akik tudnak az Izraellel való organikus egységről: "Mert Ő kettőnkből egyet csinált". De térjünk vissza a két tanúhoz - Izrael és a népek tanához - Mind a ketten 1260 napig, illetve három és fél évig, vagyis 42 hónapig fognak Jeruzsálemben tanúskodni. Aztán mindkettőjüket megöli az Állat, három és fél nap után feltámadnak és elváltoznak mint ahogy azt a vezércikkben olvashatjátok. Nagyon tanulságos, hogy az Ószövetségben már van két hasonló tanúnk: ők egymással egyesültek - így beszél erről a Királyok könyve II. 2,6 "És ők ketten együtt mentek közvetlenül egyikük elváltozása és a másikuk visszaengedése után. Ez Éliás, akinek hirtelen elváltozása által /Lásd Királyok könyve II. 2.11/ Jézus próféciailag ábrázolja a közösséget, és Elisa, aki, mint Izrael próféciái megvalósítója visszamaradt a földön. Elisa próféta további sorsáról azt tudjuk, hogy sok nehézségen és sötétségen kellett átlábalnia népével, Izraellel együtt, így fog a visszamaradott Izrael is Jézus közösségének elváltozása után súlyos nehézségeket átélni, ahogyan Jeremiás mondja a 30,7-ben: "...háborúság ideje az Jákobon és megszabadulni attól". A két tanú: együtt maradnak, egészen a vég bekövetkeztéig. Kedves barátaim, közel és távol, maradjatok együtt Izraellel, amíg el nem jön az Úr! Áldjátok és üdítsétek fel Izraelt, amíg el nem változunk! Szívből köszönöm kitartó segítségeteket, amelyet a krónikus betegeknek és ápolásra szorulóknak épülő Beth-Shalom központért tettetek, az Assaf-Harofeh kórházban. Szívélyes shalommal a Ti Wim Maigotok