Hirlap Naptára, 1948
Kertész Róbert: A szabadságharc Jókai szemével
leghevesebb percében erősen részt vett a tett mezején — a polgárok között izgatnak és viszont. A szabadság jótékonysága alól senkit kizárni nem szabad: ezen idő az, mikor egymásnak minden ellenszenvet, minden eddigi botlást és sérelmet meg kell bocsátanunk; ezen idő az, melyben a régi fogalmak halomba vannak döntve s új évszak kezdődik, mely a mult vétkeinek sírja fölött emeli az emberiség nevében oltárát. Az elmúltakért semmi szemrehányás! Március5-ikén az egész haza újjá született, vele együtt minden egyes hazafi. Legyen gondunk a jövőre, ne a múltra“. A nagy napon Egy hónappal múlt huszonhárom éves, amikor ezt leírta. És ezeknek a gondolatoknak a szellemében vezérkedett a márciusi ifjak élén a döntő napon. „Négyen voltunk együtt Dohány utcai szobámban: Petőfi, Vasváry, Birlyovszky és én. Társaim rám bízták, hogy fogalmazzam a tizenkét pontot a néptől érthető alakban: Petőfinek egy költeménye volt készen. És aztán előre!s kiáltó Vasváry s amint a tőrbotjával előre sújtott, a tőr kirepült pálcahüvelyéből, mintha mutatni akarná az utat. A penge belefúródott az ajtófélfába, ake jelnek vettük. Siettünk a Pilvax kávéházba, hol írótársaink szoktak összegyűlve lenni. Engem feltoltak az asztalra, hogy olvassam fel: „Mit kíván a magyar nemzet“. Valami villanyos melegség állta el akkor minden tagomat: érzem, hogy végzetes szó az, amihez kezdek, de el voltam rá szánva, ha áldozatul esem is: „Testvéreim! A pillanat, amelyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk és boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság, egyetértés! Követeljük jogainkat, mellyeket tőlünk eddig elvontak s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel. Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura rögtöni eltörlését; — felelős ministeriumot Budapesten; — évenkinti országgyűlést Pesten és azt rögtön! — Törvényelőtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben; — kívánjuk, hogy a nemzeti őrsereg rögtön fölállíttassék, védje hazáját Petőfi szavalja a Talpra magyart a Nemzeti Múzeum előtt