Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1838-10-11 / 82. szám

nerjeszté, beszélgetett a’ körűlé lévő személyekkel, mig azon embertelenség nem követteték el, miszerint neki meg­mondatott, hogy testvéreinek egyike, a’ királyné seregé­ben tiszt, a’ quintanar-de-la-sierrai ütközetben, a’ carlo­­siaktól agyonlövetett. Ezen hit a’ legmélyebb szomorúság­ba ejsé. Tegnap reggel saját kezével irá meg végintézetet, és két levelet, egyet feleségéhez, másikat testvérjeihez. Mind a’ kettőben vigasztalja őket sorsa felől azon meg­győződéssel, hogy őket a’ Mindenható előtt ismét meglá­­tandja. 11 órakor fogoly társai­tól szíves búcsút von, miu­tán a’ sárga, halotti ruhába öltöztetett, a’ legjobb elme­állapotban a’ szamárra ült, melly őt a’vérpadra vala vi­endő. E’ vérpad a’ toledoi kapu előtt vala felállítva, kör­nyezve nemzeti testőrseregtől és nagyszámú néptömegtől. Út közben erős elmével hallgató a’ papok’ vígasztalásait, kik őt többé el sem hagyák , ’s midőn 12 órakor a’ vérpad­hoz megérkezett, mellynél legalább is 200 katonatiszt volt, utólszor gyónt meg, a’ papokat megölelé, a’hóhér’ kezet megrázó, ’s biztos magatartással a’ vérpadra lépvén ’s a’ bitófa alá leülvén, hangosan szóla: „Spanyolok, bo­­csássatok, bocsássatok meg! én minden elleneimnek meg­bocsátok !“ ’s midőn az öldöklő vasat már nyakán érzé, felkiálta még: „Szentséges szűz, légy kegyelmes!“ A’ kö­vetkezett pillanatban már holt test jön. Ezután bűntársa Juan Alvarez, inkább holtan mint életben, vezettetett ugyan­azon vérpadra ’s egy másik karónál fojtatott meg. E’ ször­nyű ünnepély a’ legkisebb zavargás nélkül ment végbe. Fuenmayor’ azon állítását, hogy Madridba békés czélból jött, alaptalannak tartják. Bizonyos azonban, hogy egy nemzeti őr, ki megérkeztekor azonnal ráismert, a’ főkapi­tány’ tudtával előtte magát carlosinak adá ki, ’s őt azon szándékában, hogy fegyvert vásároljon és embereket csá­bítson don Carlos’ részére, nem csak megerősítette, hanem ebben mindaddig segítette is, mig szándékáról bizonyítgat­hatván, befogatott. Ezekből látni, hogy a’ szabadelműek magok’ részére mindazon eszközöket szabadoknak tartják, mellyeknek alkalmazását Torrijos ellen ugyanők , ’s min­den joggal, kárhoztaták. Alaix generálnák sept. 19kei megveretése bizonyosnak álló tátik.­­ Espartero’ parancsára Tafalla felé indult, azon különös meghagyással, hogy néhány társzekér’ menetét fe­dezze. Monrealba érkezvén, Alaix’ osztálya Gardia­ sere­gére bukkant, ’s a’ két előcsapat tüzelni kezdett egymásra; de csakhamar közös­­ön a’ viadal. A’ szerencse eleinte a’ christinoknak látszott kedvezni, kik Echeverria carlosi bri­­gádos’ halála által neki-buzdíttattak; de Garcia olly hathatós beszédet tarta katonáihoz, hogy ezek hevesen rohanva az ellenségre, kivívták a’ győzelmet. Alaix’ osztálya kénytelen volt visszavonulni, éspedig a’ carlosiaktól űzetve, igen ne­héz utakon; Alaix, keményen megsebesíttetvén, Puente­­la-Reynába vitetett, hol a’ szaladok megállónak. Garcia ge­neral alól egy ló ellövetett; mindkét részről számos tiszt ma­radt a’ csatatéren ; a’ christinok 200 holtat és 400 sebhedtet vesztettek. Bayonne, sept. 22. A’ logronai lakosok és a’ testőrség Esparterot igen hidegen fogadták, midőn az estellai tábor­ból visszatért; sőt több nemzeti őr úgy viselé magát, hogy Espartero közülök 40-t fogságba tétetett. Don Carlos ellen­ben Balmasedában —most Maroto’ főszállásán—örömki­áltással fogadtatott. Vera, sept. 23. V. Károly, miután seregei felett sept. 20-án Balmaseda mellett szemlét tartott, 21 kén Rama­­les felé indult, a’ Castor de Andechaya general’ vezérlése alatt álló hadak felett hasonlókép szemlét tartandó, s az említett mezővárosnak, melly Santander tartományban fek­szik, várműveit megtekintendő. Espartero 20kán Briviescá­­ban volt. Don Carlos­ fő hadiszállására Carrion carlosi pa­rancsnoktól, ki Leon királyságban jár ide ’s tova, hivata­los tudósítás érkezett, mellyben a’ nevezett vezér jelenti, hogy Saliagun mellett egy hadlábat támadott meg, mellyet a’ palenciai kormányzó vezérle, ’s 113 embert ejtett belőle fogságba, é s 40 lovat nyert zsákmányul. Maga a’ kormányzó is, ki egy rakás szalma közzé rejtezett, a’ foglyok között van. Espartero, olly franczia’ katonák’ bizonysága szerint, kik őt személyesen ismerni tanulták ’s munkálatait szem­mel kísérhetek, koránsem azon határozatlan, nevetséges ember, kinek egy idő óta látszik. Nincs hatalmában, a’ madridi kormány iránt szavát megtartani, mert csak a’ legnagyobb megerőltetéssel képes már ura lenni katonái­nak ’s őket gátolni, hogy végkép szét ne oszoljanak vagy teljesen fel ne lázadjanak. A’ nyomor igen nagy a’ chris­tinok’ táborában ’s a’ seregek teljes fizetetlenségben síny­lődnek. Espartero’ vas charactere kell hozzá, ki mint katona az alsó lépcsőtől szolgált fel­felé, a’ hadsereg előtti sziklakemény tekintete kell hozzá, ezeket még fegyver alá seregeltetni, úgy mint őket e’ parancsnok sorozó. Es­partero egyedül tartja fen magát, mert Madridban tudják, hogy, e’kő egyszer elmozdítva lévén, az egész épületnek össze kell omlania, mert csak ez által áll fen. A’ midőn Carlos’ katonaságát illeti, igaz, hogy azok is épen illy kevéssé fizetvék, de ezek saját földükön élnek, ők egy része a’ felfegyverkezett népnek ’s ezenkivűl don Carlos’ ügye rájok nézve a’ religio’ ügyével van összekapcsolva, mi az infans’ légióiba nagy erőt önt. Továbbá Cabrera sze­mélyesen is vakbuzgóságtól van elfogulva ’s ez lelkesü­lését csaknem az őrjöngésig emeli. A’ milly mértékben gyű­löli ’s főkép rettegi őt az ellenség, annyira tekintetben áll előtte, ’s ez t. i. az ellenség, meg nem engedné, hogy őt valamelly idegen legyalázza vagy tehetségei felett tisztelet­­len hangon nyilatkoznék. Igaz hogy Espartero és Cabrera csak spanyol hősök, nem szabad őket az európai érte­lem’ mérőpálczájával mérni; de hisz’ a’ spanyol háború sem egyéb, mint épen spanyol háború ’s igen hihető, hogy minden franczia ügyesség oda veszne rajta. Mit ért Manchaban Narvaez general az „amnestia“ alatt, most már világosan kitűnik. Miután t. i. ő azon car­­losiaknak, kik önkényt leteendik a’ fegyvert, amnestiát ígért, most Arcandon -t, Veneno-t, Piti-t ’s többeket agyon­lövetett Manzanaresben, mivel, úgy mond, nekik mint car­­lospártiaknak megbocsátott ugyan, de rajok, mint utonál­­lókra ’s rablókra halált kénytelen mondani.— Archidona halála előtt még azon vallomást is téve, hogy egy chris­­tinai önkénytes csapatnak vezére, ki Ciudad-Real tar­tományban a’ carlosiak ellen vala harczolandó, vele tit­kos egyetértésben volt ’s a’ zsákmányban vele osztozott is. E’ vezért is agyonlövette Narvaez, ’se’ vallomás’ kö­vetkeztében még más személyek is fogattak be, kik túlzó „hazafiakat“ tartattak ugyan, de kéz alatt a’ rablók’ ’s útonállók’ frigyesei voltak. — Már maga azon hiedelem, hogy Narvaez most Toledo tartományba is át fog költözni ’s itt a’ carlosiak elleni kegyetlenkedésnek ugyanazon rend­szerét gyakorolni, arra bírta a’ toledoi káptalant ’s papok’ nagyobb részét, hogy a’ vérengző elől Madridba menekje­­nek. De a’ Perdiz, Felipe ’s mások alatti carlosi párthivek, mintegy 1500 fegyveres, Toledo tartományból Avilába vo­nulnak, honnan hihetőleg Castiliába igyekezendenek bejut­ni. Galíciában több előkelő személy, mint példáúl Campo­­manes gróf, Chambo general ’s többen, a’ carlosiakkali titkos egyetértés miatt elfogattak. (A. Zeit.) Madridban nagy figyelmet vont magára minap egy­ gyilkosság, mellyet Rodriguez corteskövet féltékenységből saját nőjén követett el. Egy álarezos ingerkedett tudnillik a’ nevezett követtel egy tánczmulatságban, állítván, hogy nője’ kegyét megnyerte. Ezen állítás’ megerősítésére azt mondá az álarezos a’ már igen fölingerült férjnek, hogy nőjének jobb emlője alatt egy violaszinű jegy van. Erre Rodriguez harag ’s kétségbeesés miatt halálsápadttá lön, megfogá az álarezos’ kezét, s ezt sugá neki: „Önnek éle­­te, vagy az enyém! Találkozunk egy óranegyed múlva há­zamnál!“ Azután felkereste hitvesét, elvonó a’ négyes­­tánczból, mellyet épen járt, ’s haza ment vele; otthon hálóteremében, egy szót sem szólva, mellének pisztolyt szegezett ’s agyonlőtte. Midőn néhány perez múlva az ál­arczos megjelent, ’s a’ háznál levő zűrzavarból megtuda, mi történt, lerántó álarczát, ’s kisült, hogy a’ szerencsét­len meggyilkoltnak testvére volt, ki tréfát űzött Rodriguez’ szer fölötti féltékenységével. E’ felvilágosítás Rodriguez urat egészen megfosztó eszétől *), ki azóta dühös őrültség’ állapotában vagyon, melly hihetőleg életétől is megfosz­­tandja. Németország­. Dr. Bulard, franczia orvos, kinek kitűnő gyógymun­­kálatb­ól keleten, főkép az egyiptomi és törökországi dög­­vész’ alkalmával, a’ hírlapok már gyakran szólottak, néhány nap óta Berlinben van ’s névszerint Auguszt kir. herczeg’ részéről, ki, mint tudatik, Konstantinápolyban létekor a’ Bulard urz igazgatása alatti dögvész-kórházat a’ Leander to­ronyban, kétszer meglátogató, igen kedvező fogadtatást nyert. Bulard azon eszmével foglalatoskodik, hogy a’ dög­vészt, az emberiségnek e’ csapását, Európából, valamint általában minden műveit országok’ közeléből végkép szám­űzze, ’s ezt azon tapasztalatok’ s eszközök’ következ­tében reményű végrehajthatni, mellyeket, valamint a’ pes­tisnek hat évi stúdiuma alatt gyűjtött gazdag tapasztalásait, egy orvosi gyülekezetnek óhajtana előterjeszteni, mellyhez orvosok ’s orvos tanítók minden országokból lennének egy­­beh­ivandók. Mert csak a’ legszembetűnőbb előmutatásokra tá­maszkodva, véli javaslatait tehetni ’s ezeket mint kivihetőket előállíthatni. —­ E’ tapasztalatok nem fognak ugyan előál­líttathatni több olly próbálatok nélkül, mellyek’ néhányat, következéseikben, az emberi életet veszélyeztethetnék; de Bulard úr úgy vélekedik, hogy az illy próbálatokat, tekin­tetbe vévén nagy, köz­emberi és politikai czélját, talán olly gonosztevőkön lehetne megtenni, kik bírói ítélet által úgy is már halálra itélvék. Próbatétel következő czélból lennének teendők. 1) A" ragályosság" kérdését valamint tudományos úgy igazgatási tekintetben, közelebb felvilágosítni; 2) a’ gyógymód’ becsét kieszközleni, mellyet, mint egyetlen egy észszerűt a’dögvész ellen javasol; 3) a’megelőző (prophy­­lacticai) gyógymódot, mellyet ő talált fel, vizsgálat alá ven­ni; 4) az uj talpköveket megvizsgálni, mellyekre ő az euró­pai egészségi rendszert alapítói javasolja. Csak miután mind­ezen tapasztalatok hivatalosan megvizsgáltattak ’s helyben­­hagyattak, lehetend, Bulard úr véleménye szerint, arról gondoskodni, hogy a’ veszteglő intézeteket ’s egyéb dögvész elleni rendszabályokat illető jelen törvényhozás különböző or­szágokban módosíttassák ’s összeegyeztessék. Megfordított értelemben cselekedni, vagyis az igazgatási kérdést a’ tu­dományosnál előbb végezni el, annyit tenne, mint egyik megvizsgálatlan theoriát a’ másik helyébe állítani a’ nélkül, hogy egyiknél úgy mint a’ másiknál eldönthetlen eredmé­nyek tétettek volna talpkövekül, mellyeket előbb csak a’ tudomány nyújthat ’s mellyek egyedül képesek ellenmondá­soktól s káros rendszabályoktól megóvni. — Melly igen fontos dolog legyen nézeteit és tapasztalásait ismerni egy férfiúnak, ki hat egész évet csaknem a’ pestis’ közepette élt, ki több mint 30,000 dögvész beteget vizsgált, közel 400 holt­testet bonczolt e" betegség’ áldozatiból,­­s 48 óráig vi­selte magán egy dögvészben megholtnak ingét, — magából értetik. Bulard ur, ki mindazon helyeket, hol leginkább szokott székezni a’ dögvész, felkereste, mint legbuzgóbb anti-contagionista ment vala keletre, ’s onnan most azon meggyőződéssel utazott el, hogy a’ dögvész rávitele­­lesen ’s bizonyos hatások közt ragadó, miről ő ezer megczáfolhatlan lett dolog által győzetett meg. Sok tisz­telt és saját meggyőződésüktől épen úgy áthatott tudomá­nyos férj fiak ezen ragály­osságot ugyan teljesen és végkép tagadják; de ezek nagyobb részint soha sem voltak keleten, soha nem volt alkalmuk, a’ dögvészt személyesen vizsgálni ’s innen nagyobbára csak utazók’ tudósításai után ítélnek, kiknek nem mindig lehet feltételet­len­ül hitelt adni. Valóban úgy látszik, eljött az idő, mindazon kérdések’ megfejtésére, mellyek minden ragadványosnak tartott betegségek’ tudomá­nyos és igazgatási történetéhez csatlakoznak. Olly kérdések, mellyek mindenkép az európai száraz föld’ országaira nézve is fontosak, midőn ama’ Bulard ur által leginkább izgatott nagy, a’ dögvészt tárgyazó kérdés az egész emberiséget is ugyan, de különösen csak azon hatalmasságokat érdekli, mellyek a’ közép és fekete tenger’ öble felett uralkodnak ’s mellyek tetemesb kereskedést űznek a’ Levanteval. Hirdetmény: „II. Lajos Isten’ kegyelméből Hessen’ nagyherczege’stb.’stb. Miután elhatároztuk magunkat, hű­séges Rendeinket i. e. nov. 3kára ezen irat’ erejénél fogva egybehívni, azt ezzel nyilván jelentjük ’s elvárjuk hív­rendűinktől, hogy a’ meghatározott napon Darmstadt szé­kesvárosunkba a’ nekik alkotmány-oklevél által adott jo­gaik’ gyakorlatára egybegyülendenek, figyelembe veendők a’ pontokat, íétellyeket erejökbe terjeszteni fogunk. Ok­­levélszerüleg saját kezünk’ írásával és a’ status’ pecsétével. Darmstadt, sept. 21. 1838. — (P. II.) L­ajos. — du Tini.“ Ennek már azelőtt is híjával volt a’ jó követ ur, hogy puszta ál­lításra illy szörnyű tettre vetemedhetett. Schweiz. A’ főhely sept. 25-i körlevelek által Bonaparte La­jos Napóleonnak a’ thurgaui kis tanácshoz intézett levelét, valamint e’ hatóságnak kisérő iratát a’ főhelyhez, a’ ren­dekkel immár közlötte. Thurgau cantonnak a’ főhely kö­vetkezőt válaszolt: „Hoszabb megfontolás után meg kelle győződnünk, miképen a’ szövetséges főhelynek lehetetlen legyen, azon, általában ingatag ’s különbözőleg magya­rázható nyilatkozásra, mellyet Bonaparte Lajos Napoleon Kegyelmeteknek folyó h. 20-án átadott, bármelly hivata­los lépést sikerrel tenni. Fel kell tehát Kegyelmeteket szólí­tanunk, hogy mindenek előtt azon országot nevezzék meg ne­künk, hová Bonaparte Lajos Napoleon menni szándékozik.“ A’ zürichi nagy tanács Hess polgármester’ indítványá­ra sept. 27-én egyelműileg határozó: „Zürich a’ franczia kormány’ reclamatioját Bonaparte Lajos Napoleon’ nyilat­kozása által megoldottnak ’s elintézettnek tekinti, ’s a’ to­vábbira nézve oda szavaz, hogy a’ főhely a’ szükséges út­levelekről gondoskodjék ’s a’ franczia követet a’ végzet­tekről tudósítsa.“ A’ waldstätti hírlap’ (Wählst üb­­er Bote) Gept. 25dikei számában e’ felírás alatt: „Egy nagy szövetsé­gesnek tanácsa a’ szövetséghez“ A következő czikkely foglaltatik: ,,A’ hazát híven kell ótalmazni, és zsivá­ny­ok­at nem kell polgárokká fogadni; ország futókat és hónukból számüzötteket távolítsatok el határszé­leitektől.“ Ez volt azon tanács, mellyet már néhány szá­zaddal ezelőtt egy jámbor és még most is minden igaz schweizi előtt ünnepélyes tiszteletben álló férjfiu, a’ meg­boldogult E­lite Miklós, adott a’szövetségeseknek. ’S ugyan melly korra illik e’ tanács jobban, mint jelen korunkra, midőn bizonyos cantonokban nem siethetnek eléggé, min­den sehonnai országfutót, számüzöttet és kalandort tüstint polgárrá fogadni, vagy neki kész menedéket adni, miál­tal hazánk nagy bonyolódásokba kerülhet a’ külfölddel, sőt közel is vitethetik a’ veszélyhez , mint jelenleg történik Bonaparte Lajos Napoleon herczeg miatt. Azért, oh szö­vetségesek­ élénken emlékezzetek meg ez elválasztó pil­lanatban nagy E­lite Miklóstok’ jószándékú tanácsáról, ’s tegyétek azt cselekedeteitek’­sinórmértékévé.“ Olaszország, Nápoly’ sept. 22.­­ Felségük a’ király és ki­rályné, különböző felsőbb és alsóbb tisztviselők’, továbbá a’ válogatott nemzetőrség’, valamint három ezred vadászok’ (cacciatori) kiséretében, ma délután, részint „Ferdinando II.“ gőzösön , részint egy pár fregaton Palermoba indultak, hol, mint már korábban is említem, a’ felső udvar bizony­talan időre maradni fog. Nápoly, sept. 22. Messinai tudósítások szerint az Aethna még mindig működésben van. A’ láva a’ legfelső csúcstól lefelé a’ keleti részen folyik le egyenesen az an­gol ház felé (casa inglese.) Egy puskalövésnyire azon­ban ettől irányát a’ „Valle del bue“ felé veszi, hol, hála az égnek, semmi kárt sem tett. Németalföld. Egy amsterdami kereskedő háznak azt írták Haagból, hogy oda Hollandiára nézve igen kedvezőleg hangzó tudó­sítások érkeztek Londonból. Anglia csak a’ Belgium elleni kényszerítő rendszabályok’ elkerülése végett nem akarta a’ 24 czikkely’ teljes végrehajtását sürgetni. Leopold király Angliába jött, a’ belgáknak megmutatandó, miképen ked­vező feltételek elérésére minden módok elkövettettek. Azon­ban a’ fődologban — a’ 24 czikkelynek a’ Hollandia és Bel­gium között kötendő egyezkedésbe felvételében — már meg­­egyeztek s még csak a’ hátralevő kamatadósságra nézve leend kénytelen Hollandia áldozatot hozni. . Hága, sept. 23. Most már aligha szenved kétséget, hogy a’ londoni conferentia megegyezett az adóssági kér­désen teendő változtatásban, minek kormányunk magát alá tartozik vetni, hahogy már valahára. Belgiummal tisztába akar lőni. Az utankivánt áldozatok Hollandiára nézve te-

Next