Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-31 / 9. szám

9. szám. HÍRNÖK Január 31. 1942. A sliink kinevezések , hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hirek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, danavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel; — a Száz Ildivik terjedelmes, politicai s ro­kon tudományi­ értekezésekkel, a Kis futár- litera­túrai művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­­nyek találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszti s kiadja Szalásfalvi Orosz J­ózsef. Megjelennek e lapok minden hétfőn és csütörtö­kön. Félévi előfizetés Pozsonyban boríték nélkül 4 p. s­ r., borítékkal és postán 4 fr. 24 kr. Előfizet­hetni helyben a szerkesztőségnél a „Zöldfa“ fogadó melletti 724. sz. ház lső emeletében , Pesten W­éber Józsefnél a Tudakozó intézetben , kinél a hirdetmé­nyek s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes bekü­ldetést kéretik. Tartalom: Magyarország. Váltótörvényszék; Fehér, Zala és Sop­ron megyék közgyűlései; adakozás; az irgalmas szerzet; eszter­gomi és szekszárdi tudósítások; czáfoló válasz Pestről. Ausztria. Nagybritannia. Francziaország. Követkamarai ülés: a Journal des Débats az éjszakamerikai senatus rabszolgakereske­dés feletti tanácskozásairól. Németország. Porosz kir. rendel­­mény. Nápoly. Norvégia. Törökország. A syriaiak le­­csendesítése. Középamerika. Földrengés. Elegy. Hirde­tések. Magyarország. (V­ál­tó törvény­szék.­ Pozsony, január. Ha van­nak törvényes intézetek, mellyeknek becse bizonyos előz­mények létezése által feltételeztetik, úgy nincs ok megüt­köznünk ama csekély eredményen, mellyel a váltótörvény egy évi rövid, de a honfi figyelmét nagy mértékben igénylő hatása, a gyakorlat még igen­is parlag mezején, előhozott. Eleven bizonysága egyszersmind annak, hogy az eszme, bármilly felséges, bármilly üdvhozó combinatióval szövé is azt nemzeti intézményeink sorába a törvényhozás, ha nem a nemzet életéből folya ki, kelet szelíd növényeként csak gondos ápolás után, csak későn termi meg gyümölcseit. És ez váltótörvényeink születését illetőleg valóban áll, mert amaz előzmények, mellyek azoknak becsét feltételezik, most is nagy mértékben hiányzanak és még soká h­iány­­zani fognak. Az ész hatalmas világa előtt foszlani kezd ugyan itt ott a nehéz köd, melly alkotmányos egünkre száll, de vastag előítéletek nyomják még e hazát áta­lakulásunk ez örökké nevezetes korában, mellyben a gya­­nusítgatás erőt osztó mételye durong, s én megvallom, hogy bármennyire vagyok is hajlandó osztozni azok véle­ményében, kik a nemzet ezer évi fenmaradásának okát helyhatósági rendszerünkben keresik, ezt nem csupán an­nak, hanem valóban s leginkább a természet kedvező éghaj­latunk alatt áldás­dozólag működő erejének tulajdonítom. Csekély eredményt szült, mint mondom, a váltótörvény, és lehet e ezen csodálkoznunk, hol a mellett, hogy a kereske­dési ismeretek olly szűk korlátok közé szorítvák, maguk a közlekedés könnyítését c­élzó tervek is, máiglan csak pusz­tában elhangzott szavak, pedig az anyagi jóllét nem csupán a törvények által, hanem leginkább az azokat elevenítő s a foglalatosságok czélirányos felosztását elősegítő intézetek létesítése által eszközölhető. Jó országutak, hajókázható folyók, vízcsatornák és vasutak, mind megannyi szárnyai a kereskedésnek, s ha az egyetlenegy Dunát kiveszem , melly magában a nemzetet gazdagítható belkereskedésnek csak egy igen csekély csatornája, a többi mind a pia desideriák közé sorozandó. A magában csekély, de aránytalansága miatt hazánkra sulyosodott adórendszer, a magány s kö­zös viszonyokban elgyomosodott ősiség, elzáró vámjakint állanak a haladás olajág övezte pályáján, s bármennyire szeretek is lelkes honfitársaim ama szép hitében osztoz­ni, hogy a mostani vámrendszerből eredő minden hasz­nok és károk csak a hitelt érdeklő minden törvények meg­hozatala után lesznek mérlegezhetendők, a gyakorlat rideg mezején elhervad e remény, midőn tapasztalni kény­­telenítetünk, hogy magok a már fenálló törvények is, mellyek a hitel és kereskedés érdekeit illetőleg hozattak, nagy részben még mindig a kivitel vasakaratu emberére várnak. És illy szegény s előítélettel teljes körülmények közt pang hitelünk, holott a váltótörvények nem szülője, ha­nem csak dajkája a hitelnek, melly ama bizodalmon ama hiten alapszik, hogy az, kit valaki hitelével megajándékozott, szavának minden tekintetben embere is lesz. És ezen érte­lemben a hitel egyik felette, fontos rugója a kereskedésnek, egyik nevezetes faktora amaz erkölcsi tekintetben is mesz­­szeható anyagi jólétnek, mellyel a kereskedés virágzása, vagyis az emberi munkásságnak lehető legnagyobb szétá­­gazása tetemesen feltételez. A munkásságnak ezen imént említett czélirányos felosztása eszközlené azt, hogy a nem­zet sokkal jutányosabban elégíthetvén ki szükségeit, az áruk is sokkal kevesebb költséggel és időveszteséggel hozatná­nak létre, mint most, midőn a javak árának egymáshozi aránytalansága annyira szembeszökő, pedig minél jobb, minél olcsóbb a kicserélésre szánt áru, annál szaporább az áruk utáni, s az anyagi jóllét természetet előzményéül tekin­tendő kérdezősködés, melly midőn egy részről a termesztők s kereskedők számát és nyereségét szaporítja, más részről a termesztést egyaránt emeli és javítja. Ezen előrebocsátott s anyagi jóllétünkre nézve igen is fontos a körülmények méltánylata mellett, remény­em, hogy honfitársaim óhajtását előzöm meg, midőn a hazánk évköny­veiben felejthetetlen 1840 ki évszülte váltótörvények azon ál­talán­os hatását, mellyet életbe léptük egy évi zsenge ideje alatt az élet gyakorlati mezején e kerületben előidéztenek, rö­vid vázolatban a nyilványosságnak átadom. — A pozsonyi kir. e. b. váltó törvényszék 1841-dik évi jan. 11. napján tartott leg­első ülésében alakulván, törvényes eljárásait e napon kezdé meg. Ezen naptól kezdve a legközelebb lefolyt évben ösz­­szesen 109 kereskedő jegyezteté be magát, jelesül: A­ Sza­bad kir. Pozsony városából. Mader J., Weisz László, Jirin­­ger József, Fischer János, Edl Tivadar, Frölich Zsigmond, Barth Károly, Scherz Fülöp, Zechmeister Eduard, Haber­­mayer Mátyás és fia, Jurenák Antal, Andree Mihály, Glumels Erben­s társ. Hofer Károly, Pairer József, Glauber Ferencz, Römer Károly, Burián József, Schönauer Jakab, Kieszling József, Kieszling testvérek, Scherz József, Meer Péter, Du­­ránszky János Fülöp, Kottrits Károly, Neubauer Pál, Kalotta Constantin, Zechmeister T. A. és társa, Pallehner János Ist­ván, Poszusztál Mihály, Schönhofer Sámuel, Hallesch Antal, Schwerdtner Kristóf, Winkler Alajos, Mitterhauser György, Schreiber Iveresztély, Colloseus K. János, Gerometta Vin­­cze, Reidner János Gottlieb, Grohman Károly, Viltsek Ká­roly, Fuszek Zsigmond , Walkó Márton, Berger József, Ma­­schee Fridrik, Schmid Antal, Slubek Susanna, Tsida Nép. Ján., Pauer Frerencz, Siegel Ernő, Sieber Henrik, Schwartz Keresztély, Bauschek János, Kainz Ferencz, Bánik István és társa, Ringer János, Wigand Károly, Braun János, Levius János, Schauer György, Jaeger Lajos József, Pohl Ferencz. Pozsonyi takarék­pénztár. BJ Pozsony váralljáról: Stampfl György. CJ Izraeliták részint Pozsony váralljáról részsze­­rint sz. kir. Pozsony városából: Berger I. P., Mayer Sala­mon, Brüll J. M., Lövy Ádám és fia, Pappenheim Hermann, Bizenczer Leopold, Ehrenfeld J­. H., Schreiber Abr. Jónás, Grünwald Ignácz, Brach Ernán, és testvére, Leitersdorfer Móricz, Abeles Rudolf, Kann Fülöp, Lövy Lázár, Kann Sá­muel, Trebitsch Móses Löb., Frankl Sámuel, Leitersdorf Mayer, Trebitsch Bernát, Wärendorfer Hermann, Frankl Y., Leitersdorf Arnold, Wellisch Regina, DJ Sz. kir. Nagy- Szombat városából: Heuffel Sámuel, Neuman Pál, Thinagl Nép. János, Slopfer György, Lukachich­ József, Stanzel Ján., Stanzel József, Stanzel Imre, Raimund J. és Smckál W. A., Pröbstl Alajos, Wächter Bódog, Palmano János, Pröbst özv. és fia, Planer Ign. özv. és társ, Sziliss György, Schönhofer Sámuel. EJ Sz. kir. Modor városából: Stalis Péter. FJ T. Pozsony vármegyéből: különösen aj Gub­or helységből Zsitvay Gyula, bj Szered mezővárosából Wütsching Lajos Erid. GJ T. Bars vármegyéből: különösen aj Aranyos-Ma­­róthról Samassa János, bj Oszlány mezővárosából: Dievald Antal. HJ T. Győr vmegyéből: különösen Sziget helységből Lederer Zsigmond, izraelita. II T. Nyitra vármegyéből, kü­lönösen Szabad Nyitra városából Vutray Péter. — A váltó­törvényszéki bíróság eleibe került 88 váltó­ s egy áruszál­lítási ügy, mellyek kü­zü­l egyesség által elintéztetett 31. Feljebb vitetett 3. A váltójeltörvényszék által helybenha­­gyatott 3. Nem vagyok azok közül, kik a váltótörvény hatását il­letőleg fellengős reménnyel kecsegteték magukat, de meg­vallom, hogy ha azon aggodalomteljes idegenkedésre vissza­emlékezem, mellyel a kereskedői testület, s ebben épen azok, kiket ipar és szerencse a nagyok sorába emelt, önér­dekük biztosítására hozott váltótörvényeink ellenében most jajveszékelőleg majd megtámadólag viseltetett, olly kielégítő sikert, mint a­millyen idő haladtával a bejegyeztetési év­könyv hitelesítési rendszabályok szültek, reménylem­ alig való kilátásunk. Részakarat, vagy különczködés s a mi leg­­hihetőbb, ismerethiány idézte e fel, a jó életbe léptének ezen nem annyira váratlan, mint szomorító előjelét, megha­­határozni annyival kevésbbé merem, mivel a törvény ural­kodó hatalma előtt e gondolat bennem elnémul; bizonyos azonban az, hogy a tiszta felfogás szülte meggyőződés által érlelt akarat itt is megtenné gyümölcseit, s e részben keres­kedői ülnökeinknek Weisz László és Jiringer József uraknak mind a pozsonyi, mind a kerületbeli kereskedőkre vonatko­zólag példás buzgalmát, meleg kebellel adjuk a jövő kor be­cses emlékének át. Nem illy kedvezőleg áll a dolog a ke­reskedői könyvek törvényesítésével, mert az egész év le­­folyta alatt, annyi beczímzett kereskedők könyvei közül csak 36 darab hitelesíttetett s a törvény szoros rendszabása szerint mind­ezek sem vezettetnek, úgy vélem, hogy ezen a kereskedői érdekekre olly káros befolyású körülmény csupán a törvény rendszabásában feneklő amaz­oknak tulaj­donítható, mivel a 100 laptól 3 fttal járó törvényesítési díj nem csak a kis árus kereskedőnek felette terhes, ki pénz­­forgatási alapjának csekély terjedelmessége miatt illy nagy díjt csak áldozatul adhat, hanem a nagyobbaknak is, kik széles kereskedésükhez megkivántató nagy számú vastag könyveik törvényesítésére olly tőkét kénytelenek évenkint feláldozni, mellynek tömegbeli kiszakítása, hogy megtör­ténhessék, akár magának a kereskedőnek terhére akár ka­mat-felszámítás általa tőle vásárlóra, de egyikre minden­esetre reá rovandó. Szabad legyen itt az általán­os néze­tek e vonalán, először is a bejegyeztetést illetőleg, jelző gyanánt megjegyeznem azt, hogy a bejegyeztetés vétkes el­mulasztásával a törvény e szó legnemesebb értelmében ren­des kereskedők tetemesen és csupán ők szenvednek, szen­vednek pedig azáltal, hogy azokkali összeköttetésük fen­­tartását önérdekük s felállhatásuk parancsolólag követelvén, nem ritkán peres útra szorított keresetükkel,"daczára an­nak, hogy ők a nem kereskedők biztosításáról gondoskodott váltótörvény szigorúságának a könyvek rendes vezetése te­kintetében fárasztó pontossággal eleget tettek, a rendetlen kereskedő­házak ellenében részint a váltói rendes perfo­lyamra, részint az annyi házrekesszel ellátott köztörvényke­zési rendszerre vagynak utasítva. E részben a törvényho­zásnak, melly a váltótörvényszékek tettleges felállításával, minden a kereskedés szabad mozgását, gátló befolyásoknak nyílt ellensége jön, parancsolólag kell majdan fellépnie. — Kötelességemnek tartom ezúttal hazámfiait egy vissza­élésre figyelmeztetni, melly a váltó kezelésénél, a könnyel­műek vagy vele bánni nem tudók tekintetében veszélyeztető­­leg divatban van. Ez abban áll, hogy midőn a hitelező adósára váltót intézvén, azt vele elfogadtatja, csupán számokkal szok­­ja a kölcsönözött summát beírni, üresen hagyva a betűkkel tetszés szerint betöltendő vékony vonalakat. Hogy a váltóknak ekkénti kibocsátásánál visszaélések nemcsak könnyen történ­hetnek,hanem valóban meg is történtek,a tapasztalás bizonyít­ja; minélfogva addig is, míg a törvényhozás erről megelőző­leg rendelkezendik, javaslanám a váltókra pénzt keresőknek, hogy a váltó elfogadása alkalmával a betűknek szánt vonalat mindjárt töltessék be, vagy, a­mi sokkal czélirányosabb, ma­guk keze írásával töltsék be.­­ A­mi a váltótörvényszéki bíráskodás általán­os hatását illeti,tagadhatatlan s önérzés melengette kebellel mondhatni, hogy az előtte lefolyt nem csekély számú ügyek szigorú kezelése által, az ígéret ren­des teljesítésében gyökerező személyes hitel terjesztésére fel nem számítható következményeket idézett elő, s e rész­ben hazafias örömmel tanúsíthatni, hogy a jelenleg fenálló helyhatósági rendszer méltánylata mellett, egy-két esetet kivéve azon aggodalom, mellyel némellyek a váltótörvény­nek tettleges alkalmazására megbízott törvényhatóságok eljárása iránt, jósló tekintettel terjeszgettek, tökéletesen hiúsulva jön. Ámde az áruszállítási ügyek ritkasága, s az álhitelezők jókori fellépte által kijátszott némelly jólelkű­ hitelezőnek a váltótörvény szigorúan kimért következetessé­­gétől, idegenkedése mind megannyi bizonysága annak, hogy a törvény bármilly fáradhatatlanul őrködjék is a polgárok igazai felett, magában az erkölcsi erők rugóit kellő mozgás­ba nem hozhatja; s a­mennyiben a hiteltörvénynek tagadha­tatlan de nagyobbadán csak szenvedő hatását cselekvővé változtatni az önmagunktól függ, alapos okunk van hinni, hogy midőn a törvények gyakorlati hatását mérlegező hazafi a váltóügyek kérlelhetetlen szigorúsággal történt kezelésé­ben egy részről a közjó egyik hatalmas zálogát biztosítva látja, más részről azonban ugyanezen váltóügyek és a na­ponta szaporodó csődök nem várt tömegében, a mindent magával ragadó kor aggodalom teljes szavát hallja. Kunsch Lajos. ■*=:* Sz. Fejérvár, télhó 21. (Vég.) A tegnapi ülés kezdetén a jegyzőkönyv hitelesítésekor ismét hosszas vita keletkezet a szerkezet szavai fölött; utóbb pedig az ügyé­szek iránti rendelkezés adott alkalmat sok feleselésre, mint­hogy többen személy szerint érdekelve voltak a tárgyban. Szükség valóban, hogy — kíméletes szóval élvén — az ügyészi fogások megszüntessenek, s a pörök rendes folyamát hanyagság miatti vagy szándékos visszaélések ne akadályoztathassák. A választmány által kidolgozott szabá­lyok azonban megyei statútumok alakjában lévén megálla­­pítandók, azoknak elfogadására pedig az öszszes nemesség jelenléte kivántatván, a két óránál tovább vitatott ügy, uj megvitatásul a jövő közgyűlésre halasztaték, mellyre a ne­messég szokott módon körlevelek által fog meghivatni. Sző­nyegre került továbbá az írnokok fizetésének javítása, melly az újabban üdvösnek talált gazdálkodási elvvel­­mindenki­nek fáradságához mért becsületes fizetést !) homlokegyenest ellenkezőleg az eddigi 100 pengő forinton fölül még csak lakásbérrel sem szaporittatott. — Ma kitűnőbb tárgyak vol­tak. Fölolvastatott főispán ur ő exojának levele, melly­ben Takács Sándor aladószedő uz előbbi helyére, a bics­kei járásbeli esküdtségre, Izoboz Ferenczet nevezte ki; to­vábbá Zichy Károly gr. levele, melly­ben jelenti, hogy bold. gr. Eszterházi Pálné szül. Csáky Josepha grófnő a megyei kórházra 1000 váltó filét hagyott végrendeleté­ben. Előterjesztő azután az első alispán ur Szemere Bertalan levelének tartalmát, mellyben e­z áradatban írónk a börtönjavitásról készítendő munkájához különrovatu ada­tokat kíván, mellyekre nézve semmi nehézség nem tétet­vén, az illető tisztviselő urak önindultokbul egész kész­séggel ajánlották az adatok benyújtását. — Egy utóbb föl­­olvasott tiszti tudósitásból szomorú bizonysága tű­nt föl a népi tudatlanságnak s együ­gyű­ségnek; mert csak ez által volt csupán lehetséges, hogy Perkáta helységben 40—50 ember és mintegy 150 darab ló megkoszosodott. Sime, mégis vannak, kik mondják: a népnevelés nem első tennivalónk! — Gyűlésünk holnap érend véget, mikorra csupán olly tárgyak maradtak, mellyek a közönség figyel­mét nem igényelhetik. ** Soprony megyéből. Megyénk f. jan. 10-kén s következő napjain tartott közgyűlésének nevezetesebb ha­tározatai: Hőgyészi Pál e megyének hosszú évsoron át sze­­szerelve tisztelt első alispánya a kir. táblához ülnöknek ne­veztetvén ki, hivataláról érzékenyen leköszönt. A megye rendet tisztelve érdemes volt főnöküknek bokros érdemeit, Rohonczy Ignácz másod alispány ur indítványára, kinek már előbb a leköszönő ur a megyei pecsétet átadta, elismerésö­­ket a jegyzőkönyvbe iktattatni rendelték. A tisztikar nevében a másod alispány, Simon János főjegyző és Fiath tb. búcsú­zott el. —A megyei ismeretes körlevelek sorsa e megyében­­ pártol­tattak: Bereghé a laibaebi sérelem tárgyában, felírás határoztatván Ő Felségéhez, mellyben a viszonyosság elve emeltetik ki; F­ejére a gyorsírók iránt, Nádor Ő Fensé­géhez határoztunk felírást; szinte Fejére az erdéllyeli egye-

Next