Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-11-19 / 92. szám

hogy a vádlott illető törvényszék által megítélhessék. — 67. ez. A bírák minden netán elkövetendő jogsértésért sze­mélyesen felelősek. 68. ez. Az igazságszolgáltatás a ki­rály nevében kezeltetik. XI. szim. A tartományi választ­mányok s ayuntamientókról. 69. ez. Minden tartomány­ban legyen egy tart. választmány, a törvény által meghatá­rozandó egyénszámból állva, s tagjai ugyanazon választók­tól fognak­ választatni, kiktől a corteskövetek választatnak. 70. ez. A városokban ayuntamientók létezzenek, mik az ar­ra jogosított lakosoktól neveztetendnek. 71. sz. A tartományi bizottságok s ayuntamientók, vagyis helyhatóságok rendezé­­sét s tulajdonait törvény határozandja meg. XII. Czim. Az adókról. 72. sz. A kormány a következő évre a státuskiadá­sok költséglajstromát, úgy az adók tervét s azok behajtá­sa eszközeit minden évben a cortesnek előterjeszti, vala­mint szinte a státuspénzek fölvétele­s alkalmazása fölötti számadásokat, hogy ezen okiratok megvizsgáltathassanak, s jóváhagyathassanak.— 73. ez. Semmi más adó vagy pénza­dakozás ki nem vethető s be nem hajtható mint az, mellyel a költségvetés, vagy egy más külön törvény megrendel. 74. ez. Hasonló felhatalmazás kívántatik a státustulajdon fölötti rendelkezhetésre, s a nemzeti hírelret pénzkölcsönzésre. 75. A státusadósság a nemzet közuralma alatt áll. XIII. Czim. A fegyveres hatalomról. 76. sz. A cortes évenkint a király előterjesztésére, az ország állandó szárazföldi s tengeri haderejét megállapitandja. — Pótlékczikk. A tengerentúli tartományok külön törvény által kormányozandók. (240) Kötigilsinevetés. Óriási léptekkel halad irodalmunk a mivelődési pályán, s mi néhány év előtt lehetlennek látszott a haladás ügyében, az napról­­napra valósulni látszik. Azonban korunk jelszavát a — „hala­­dunk“-ban — sokan eltéveszik, midőn e nemzeti vágytól fölhe­­vülve, haladni kívánnak ugyan, de mintegy kortól meglepve , hala­dásunknak ferde irányt adnak, a czélhoz vezető útról egészen távozván. Hasonlók ezek ama gondatlan tengerhajó-kormányoshoz, ki félrevetvén iránytűjét, a szélre bízza magát és szerencséjét. So­kan föllépnek jelen időben az irodalmi pályára eszékbe sem vévén az irodalom czélját, s h­ó kötelességeit; haladnak, de koránsem a czélszerü ösvényen: elvégre oda jutnak, hova ta­lán maguk sem szándékoztak; vagy, ha kérdezetnének czél­­juk felöl, alkalmasint hallgatva felelnének. Illyféle munkála­tot kívánt bíráló a t. ez. közönséggel megismertetni. — E napokban jelent meg egy poétái munkálat illy czim alatt: „A helység kalapácsa. Hősköltemény négy énekben, irta Petőfi Sán­dor 1844.“ Mi jót remélhet a nyájas olvasó e munkából, már a czim furcsa öszhangzata mutatja. Egyebet mellőzvén, lássuk elébb az egész hősköltemény tartalmát: „Fejenagy, — így neveztetik a primaria persona; már ez is m­lly nagyra mutat! —templomban elszenderedvén, a kántor, s az egyházfitól bezáratik. Innen ő kiszabadulni akarván, a toronyba megy, s a harangkötélen leeresz­kedvén, haza jut, hol a házánál megkapott kántort, és harangozót jól elpáholja; oda érkezik eközben a helység öregbirája, s a cso­dahős kalodára ítéltetik.“ Megadta neki költész ur. Ha más prima­ria personát, s különb tárgyat agyában nem kalapácsolhatván össze, jelen költeményével elhallgat, véleményem szerint jobb költésnek tartatik. Mennyire le van ezen irat által a költészi irodalom alacso­­nyítva, ítélje meg az értelmes olvasó. A hősköltemény nevezetét illy mesefajra bitorlani, több mint képtelenség. Ha a diribdarab munkálatban figyelembe nem venném a hőskölteménynek észreve­hető részeit, joggal mondhatnám, hogy e szó gunykint használtatott. Hirdetmény: CD A nmlgy magyar kir. udv. kincstár k. rendelésé­ből közhírré tétetik, hogy a megürült kalocsai érseki uradalomban folyó 1844-ik évben eladásra kitűzött er­dei fenálló fák félholdankint, 800 Cl öl térség ér­tetvén félholdra, a következő helyeken, és időkben, ár­verés útján , a többet ígérőknek azonnali készpénz fize­tésért fognak eladadni; nevezetesen : A bácsi tisztartósági kerülethez tartozó erdőkből 200 számszerinti félholdak, folyó 1844 évi november hó 28-kán s következő napján , Bács érseki mezőváros­ban , a tisztartói irodában ahol azon alkalommal árverés utján , kisebb , vagy nagyobb részletekben el fog adatni az 1843. évi vágásból 479. tűzi kemény kész ella. A hajósi, és szt. istványi tisztartósági kerületi er­dőkből 213 számszerinti félholdak 1844-ik évi decem­ber 4-ik s több következő napjain , Szent-István hely­ségében , a tisztartói irodában. A kalocsai tisztartósági kerületi erdőkből 134 szám­­szerinti félholdak 1844-ik évi december hó 9-ik s több napján Kalocsán , az igazgatói iróteremben , kezdődvén az árverés mindenütt a szokott reggeli órákban. Megjegyeztetik itten , hogy kivált a bácsi eladandó erdei holdakban a tűzi­fán kívül, épületi fák is nagy számmal találtatnak. A vásárlani szándékozók szükséges bánatpénzzel ellátva, az árverési helyekre illendően meg­hivatnak. ^31 (241) (1) A nm. m. kir. Helytartótanácsnak legfel­sőbb parancs következtében kiadott rende­léséből, a győri postaállomásnak folyó hó 25-dikére kitűzött árverés alá bocsátatása további felsőbb rendelésekig felfüggesztelik. Pozsonyban nov. 15-én 1844. A pozsonyi cs. kirr. főposta­ (3) igazgatóság. 232) Ajánlkozás. 1 542 A válaszfelirati tanácskozásokat kisért közfigyelem je­lenleg egészen ama statusper felé fordult, mellyben a fősze­­repet az espartero elleni pronunciamentókban magát annyira kitüntetett hős (Erim tábornok) játsza. A statusügyész nem csak ellene, hanem nyolc­ bűntársa ellen is halálbüntetést indítványzott. Az összeesküttek egyike, Don Joaquin Alber­­ni, mint főtanú lépett föl ; vallomása szerint Don Ramon Ma­ria Narvaez s a főhadiszemélyek mind meggyilkoltatni ter­veztettek, s ez felül szolgálandott, egy az ország minden városiban támadandó közlázadásra, e bűnös tervnek indító­­okául s főnökéül pedig Prim lenni állíttatott. A progressista hírlapok ugyan azt állítják, hogy a vád merő előföltéteken alapszik és nem bizonyítványokon , de bárha Prim el is tud­ná tagadni, mikép több haditisztelt házadásra felszólíta, a részben mindazáltal mégsem képes magát igazolni, hogy két karabély találtatott a banditáknál, miket Prim kénytelen volt tulajdonául elismerni. Ehhez járul a kérdéses tábornok­nak az uralkodó párt ellen nyilván kimondott gyűlöletes in­dulata, haza ellenesnek nevezvén annak híveit, meg szinte nyilván megvallott bánata, hogy Espartero megbuktatásában részt ven. A spanyol politicai intézmények rákhaladása je­len eset által még inkább előmozdíttatik , mert miként hallani, máris egy minister, a többinek egyetértésével a státusrefor­­mi kérdés megvitatásakor abbeli indítványt tenni szándéko­zik, hogy a kormánynak szabad legyen komoly helyzetek­ben az alkotmányos biztosítékokat felfüggeszteni, azon föl­tét alatt, hogy ezen önkéntes hatalom gyakorlata felől a legkö­zelbi kamráknak számot adand. — Ezáltal a dictatori ön­kény alkotmányosittatnék, s akik annak édjét egyszer meg­­izlelendnék, a korlátlan hatalomról önkint nem olly könnyen fognának lemondani, hogy egy gyülekezet előtt megjelenje­nek, melly ingek elleni kérdéseket tehetne. A Primféle per egyébiránt nyilván vitetik. Belgium. A nove­ijei követkamrai ülésben Nothomb a múlt orsz.­­gyűlésen bevitt javaslatát az 1844-i gabnatörvény változta­tását illetőleg, jelenleg ismét visszavonta, mert minden ol­dalról ellene nyilatkoztanak. Az igazságkiszolgáltatási tisztek állapotának biztosítására s fizetésük emelésére az igazságminiszer­­ön egy indítványt, mellyet a bírói tökéletes függetlenség szükségességével támogatott. — Az Antwerp­­ből st. Nicolasba vezető vasút állítólag nov. 9kén vala meg­nyitandó. K­is Futár. Talán igényelhetné költész­er kevéssé a mentegetést, ha csak a kisebb, nem egyszersmind a nagyobb hőskölteménynek lényeges részeit torzítja el érdektelen hősének éneklésére. Van e munká­latban kezdet (exordium), van tartalom (propositio), előadás (narratio), befejezés (peroratio), sőt még segélyesdés (invocatio) is van ! ámbár mind idomtalan. Ugyan, ha szabad kérdezni, mely­­lyik múzsa ihlette meg illy mennyeileg költész urat? Azonban, ha már a hősköltemény nevezet olly annyira megtetszett költész urnak, szem előtt kellett volna tartani annak kellékes külalakját, és a hős­költemény vitéz bajnokát hős versekben, nem pedig illy átabota zagyvalékban írni.­­ A­mi a munkálat egyéb szerkezetét illeti, jó leendett meggondolni, hogy a poezis maga nemében fölséges­, semhogy azt alacsony hasonlatosságok, idomtalan, s nevetséges áttételek (tropi) által elferdíthetnek. Elég leend, ha a nevezetes­ áttételek közül csak néhányat emelek ki az egész munkálat meg­ismertetésére. Ilyen: a­ pokolbeli kínok bicskája, a harag czini­­masinája, a kétségbeesés bonkós botja, a hűtlenségnek fekete posztója, az ártatlanság patyolallepedője, a szívkordajóinak csapraü­töje, a hűség aczélláncza, az ököl buzogánya, a fele­dés sötét zsákja, a földemlés gyors talyigája stb. ezek, s illyfé­­lék a virágok, mellyekkel egy kősköltemény diszeskedik! s ezeket költész úr saját személyében adja elő! Kiteszi költményét a világ színhelyére, hogy abból, mint Pandora szelenczéjéből a ferde átté­telek elmagozván, azok a magyar irodalom egét homályosítsák! De ezek megtűrhetők a közönséges beszédben, ha másokat mulatni akarunk, •­ holott az is már utolsó, midőn az ember egyéb mulat­ságot nem talál illynemű kifejezéseknél , hanem hősköltemény nevezett alatt illyesmit árulni, helyben nem hagyható. Az elősorolt áttételek csak nevetségesek, de a hasonlatosságok néhol kellemet­len méltatlanságot is foglalnak magukban, mellyeknek helytelen említése csak megvetést gerjeszthetne a t. cz. olvasóban. Csak azt óhajtnám tudni, mi czélja lehet e költész urnak, midőn hősköltemé­nyét, (mint a 10. lapon olvasható) feje bográcsában főzni kezdte? Kár, hogy nem említi, mellyik nemnek, vagy kornak, vagy különö­sen kiknek készíttetett e divinum opus? Tudós férfiaknak talán? azok véleményem szerint komolyabb és czélirányosb tárgyra füg­gesztik figyelmüket, semhogy egy garasos comoediával bíbelődné­nek; ifjúság számára talán ? procus ad Garamantas! ezt a tárgy se kül, se belalakja meg nem engedheti; vagy, mivel a köznép körülményeiből van merítve, talán a köznépnek szánta költész úr? hanem mi okból? merem kérdeni: hogy tanuljon belőle? de mit? talán azt, mikép kell egymást gyalázni, gúnynevekkel illetni, az ököljogot gyakorlani ? (mint a 94. sz. lapon a pörlekedők kelleténél élénkebben rajzoltatnak) illyesmi őszintén megvallom, hogy a koros­bakban nem, de még a kisdedekben sem helyeselhető. Azonban, mint a 3. ének elejéből (33. lap.) kiveszem, e munka leginkább honunk hölgyeinek van szánva: risum teneatis amici! No, de ha már ezt tette költész ur, ugyan miért keresztelte munkálatát illy dicső nevezettel? Hisz tudható, hogy hölgyeink a valódi hőskölte­ményt a hosszabb elmefeszültség és férfias érzés hiánya miatt nem igen olvasgatandják, s igy költész ur költői lángeszének föllengős műve minden czifrasága mellett is a padon békével maradand, s hősileg közöttük sohasem harczoland. A mi egyébiránt költész ur­nák hőskölteményét, mennyiben azaz, ez a közönség érdekében fekszik, illeti: azokat sajnálom főleg, kik talán a valódi hőskölte­mény olvasgatásában némi gyönyört élvezvén, vagy abban előme­netelt tenni óhajtván, illető könyvárusaiktól hőskölteményt kérend­­nek, ha majd Horváth Endre Árpádja, Vörösmarty Zalánfutása he­lyett a „H­ely­s­ég k­al­ap­ács­á“-val elégittetendnek ki. Mindaz­által azoknak ajánlható, kik az iróniát magukévá tenni, az áttéte­leket és hasonlatosságokat ferde oldalról ismerni akarják; egyéb­iránt azt tartom, ha hogy költész úr Virgil példájaként halála előtt végrendeletül költelmének megégettetését hagyná, aligha állna elő valaki Caesar ama szavaival: „Frangatur potius legum veneranda potestas, quam tot congestos noctesque diesque labores hauserit una dies.“ Poór Jenő. Egy legjobb korban levő , a gazdaság-igazgatói s számvivői szakokban gyakorlatilag betanult, a magyar, német, latin és horvát-szláv nyelvekben jártas előkelő férfiú, javak­ felü­gyelői, kormányzói vagy számvevői hi­vatalra ajánlkozik. Az ajánlkozó állandó hivatalrai jut­­hatás esetében az illető biztosítást vagy pénzben vagy egyéb realitásokban adhatja. A hivatal megszerzőjének 40 d. arany díj igértetik. Bővebb tudósítás a Hírnök szerkesztőségnél nyerhető. (*3) (230) (3) Magyar középponti vasút. Hirdetmény. A magyar középponti vasúttársaságnak legfelsőbb he­lyen jóváhagyatott szabályai 5. §-sa következtében az alább följegyzett 169. darab ideigleni levelek, mellyek 497 darab 250 pontos részvényekről szólnak, és mellyekre mind a mellett, hogy az ausztriai cs. kir. kivált, bécsi, az egyesült budai-pesti, pozsonyi és az augsburgi allgemeine Zeitung, továbbá a Pesti Hírlap és Hírnök által f. é. September 5-én kelt felszólítás háromszor bocsáttatott közre, a f. é. julius 1-én lejárt kiegészítése az első 5 százlék­ fizetésnek, úgy­­sz­in­te a második 5 °/„ befizetés is az eleve f. é. October ■dikére kitűzött záridőig nem teljesültetett, a társaság könyveiben kitörötteknek, érvény­­ telenek és semmiseknek nyilatkoztatnak, és az azokra már tett 5% befizetés, a társaság tulajdona gyanánt, melly az őt illető igényeket fentartja, vézetik. Ezen megszűnt 497 szám helyett uj ideigleni részvények fognak készíttetni, és róluk a legközelebbi rendes közgyűlés határozni. Főkönyvi sz. 9 Átírási sz. 2 szól 10 dar. részv. Főkönyvi sz. 397 Átírási sz. 1 szól 5 dar, részv 9 9 9 15 15 18 19 73 84 84 97 106 131 166 180 194 217 247 247 248 249 249 258 261 262 273 273 274 287 305 320 320 343 343 353 2 3 531 4 4 2 8 2 3 6 3 3 2 2 5 5 24 31 14 7 9 10 13 5 3 4 8 3 15 1 2 1 2 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 20 10 50 10 10 10 10 10 10 10 10 20 20 10 10 10 10 10 10 10 10 5 5 1 Áthozatal 401 Pozsony, octobcr 20. 1844. Főkönyvi sz. 397 397 397 398 439 439 439 439 452 454 458 533 551 629 679 681 721 721 736 750 750 750 750 750 750 750 753 766 773 783 793 805 847 879 879 P6 Áthozatal 401 Összeg 497 (3) A magyar közéi­pauli vasút igazgatósága által. POZSONYBAN nyomtatja Schmid Antal. Németalföld. Az országos RR. mindkét kamrája tudomás szerint egy válaszfelirattal felel a trónbeszédre. 1815 óta e tekintetben semmi nehézség nem támadt, az első kamra a másodiknak válaszfeliratjavaslatát folyvást elfogadván. Most először ta­gadta meg az első kamra hoszas viták után az átküldött vá­­lasz felirathozi hozzájárulását; minthogy zárt ajtóknál tör­tént a tanácskozás, még nem tudatnak a szakaszok, mik ezen szokatlan határozatot előidézék.

Next