História 1979
1979 / 1. szám
Köszöntjük az olvasót, aki a „HISTÓRIA” első számát kézbeveszi. Régen készültek már a hazai történészek, hogy széles közönséghez szóló folyóiratot bocsássanak útjára, melynek hasábjain közérthető módon adják elő felfogásukat az egyetemes és a nemzeti múlt történéseiről, összefüggéséről. Nem szólva a felszabadulás előtti kezdeményezésekről, a Történelmi Társulat már az 1950-es években, majd utána több alkalommal kívánta — ugyanezzel a címmel: HISTÓRIA — az akadémiai kereteket áttörő közlöny megindítását. Visszapillantva ezekre a kezdeményezésekre, azt kell mondanunk, nagyon is a mához hasonló tudatos törekvés hajtotta azokat. Mindannyiunkban, történészekben él a belső meggyőződés, hogy tudományágunk soha nem zárkózhat el a társadalomhozszólástól. A kutató, míg témájának sokfelé futó szálait felfejti, levéltárakban, könyvtárakban tölti ideje nagy részét. Ez alakította ki azt, a magát hosszú ideig tartó elképzelést, hogy a történész világtól visszavonult, magát csak a poros levéltári polcokon, aktákban, könyvekben kiismerő tudós. A valóságban sohasem volt ez így. Az ókori auctorok munkái, méginkább a középkori krónikások feljegyzései nem mérhetően szűkebb körben váltak a maguk korában ismertekké, mint a tömegkultúra a könyvnyomtatás, a többezer példányos kiadványok korában élő modern történetíró könyvei. Mégis: amazok munkásságát ugyanúgy a jelenükhöz szólás igénye hajtotta, mint a maiakét. Az embert történelmében szükségszerűen mindig önmaga, cselekedetei, építése, rombolása, sikerei, bukásai érdekelték. Ez az igény élteti a történetírást, egyidejűleg az irodalmi műfajok többikével. S ennek az igénynek felismerése mozdítja a történetírót, hogy a búvárlásaiból leszűrt következtetéseit, mintegy tanulságként a társadalomnak továbbadja. Századunkban, amikor a tudományok soha nem látott szakosodása, szakágazatokra bomlása végbemegy, amikor kutatóintézetiek, akadémiák, egyetemek nemzetenként sok-sok ezer tudományos szakértőt foglalkoztatnak, fokozatosan jelentkezik a veszély: az így specializálódott résztudományok elszakadnak a szélesebb közönségtől. Szakfolyóirataik kis példányszámban jelennek meg, előadásaikat csak a többi specialistának tartják, nyelvezetük lassan csak egymás között érthető. A társadalomtudományok számára ez az éltető közeg elvesztését jelentheti. Amennyiben a jelen helyzetet történetileg feltáró tudomány, a történettudomány és a társadalom szerves kapcsolata megszakad, tudományunk létjogosultsága lesz megkérdőjelezhető . .. A marxista történész méginkább érzi ennek súlyát. Látja, hogy a társadalom önmagáról gondolkodásának népünk önismeretének alapfeltétele a múlt valósághű, tudományos alapozottságú megismerése. Megmutatni abban az élet sokszínűségét, egyszerű iparosok, parasztok, értelmiségiek mindennapi termelőmunkájának természet- és társadalomformálását ugyanúgy, mint az emberi történelmet végigkísérő kevésbé felemelő jelenségeket. A mindenkori jelen társadalmának „egészsége” múlik azon, hogy van-e elég ereje a társadalmi és politikai harcok ütközéseinek, belső ellentmondásainak bemutatására, ösztökélik-e a történészt, hogy őszintén tárja fel következtetéseit jelenünk számára. Ahogy a történettudomány nem élhet a társadalmi közgondolkodástól elzártan, úgy a társadalom sem létezhet saját történetének beható ismerete nélkül. .. E kölcsönös igény felismerése szülte a széles közönséghez forduló történeti folyóirat eszméjét, s ennek szem előtt tartása vezeti a szerkesztőket, a munkatársakat is, a Magyar Történelmi Társulat folyóirata Megjelenik évente négyszer Pf. 9. Bp., 1014 I. Őri u. 53. Tel.: 160-418 Felelős szerkesztő GLATZ FERENC Rovatvezetők: KERTÉSZ ISTVÁN, SIPOS PÉTER, SZAKÁLY FERENC, VÖRÖS KÁROLY Szerkesztő Bizottság Elnök: VASS HENRIK Tagok: BÍRÓ FERENCNÉ, JANKI GYÖRGY, KOVÁCS TIBOR, HANÁK GÁBOR, MÓCSY ANDRÁS, SZÁRAZ GYÖRGY, DIÓSZEGI ISTVÁN Kiadja: a Lapkiadó Vállalat 79.5., 1753 Szolnoki Nyomda Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT Felelős vezető: GOMBKÖTŐ BÉLA igazgató Terjeszti a Magyar Posta Tartalom Benda Kálmán: Az újkori diplomácia Hajnalán 3 L. Nagy Zsuzsa: A párizskörnyéki békék, 1919-1920 5 Svéd László: A Ludovika ostroma 1919. június 8 Hajdú Tibor: Gondolatok 1918-19 két forradalmáról 10 FIGYELŐ Kosáry Domokos: A Széchenyinapló 12 Molnár György: Az Onedin-család hajói 14 Pályázat 15 Hahn István: Claudius és a történeti valóság 16 Sipos Péter: Történész-szemmel az Októberi vasárnap c. filmről 18 Kovács András: Filmrendező és a történelem 19 KRÓNIKA 1944. okt. 1-31. 19 ELSÜLLYEDT VILÁG Vörös Károly: A Dunakorzó regénye 21 SZEMTANÚK Ágoston Péter 1919 nyaráról (Közzéteszi Csurdi Sándor) 24 KÖZÖS DOLGAINK Györffy György, Hanák Péter, Makkai László és Mócsy András kerekasztalbeszélgetése: A Kárpát-medence népei a honfoglalás előtt 26 TÖRTÉNELEM AZ ISKOLÁBAN Hegyi Dolores: Homérosz és a trójai háború — Mítosz és valóság 29 Unger Mátyás: Egyetemi felvételi történelemből 31 LEXIKON Bertényi István: Főbb magyar méltóságviselők a középkorban 32 ŐSEINK ASZTALÁNÁL Kertész István: Lakoma a császárkori Rómában 33 Kállay István: Grófi kamra, grófi pince — 170 évvel ezelőtt 33 GYARAPODÓ KÖZGYŰJTEMÉNYEINK Bánkúti Imre: Rákóczi-korabeli arcképcsarnok 35 Címképünk: gróf Barkóczy Ferenc ezereskapitány