História 1981

1981 / 4. szám - FIGYELŐ - KÖPECZI BÉLA: A gyermek Rákóczi környezete

A gyermek Rákóczi környezete A Téli Könyvvásárra jelenik meg az Aka­démiai Kiadó gondozásában Köpeczi Béla: A fiatal Rákóczi szellemi útja című monog­ráfiája. Az alábbiakban ebből közlünk rész­letet. (A szerk ) Közhely, hogy a személyiség formá­lásában fontos helyet foglal el a gyer­mekkor. Rákóczinak különösen mozgal­mas gyermekkora volt, amelynek emlé­ke mélyen bek­eivódlott­ szívébe, s eszmei fejlődésének egyik fontos eleme lett. Igazi mesét élt meg, amely egyszerre fi­gyelmeztette az egyéni és közösségi sors váratlan fordulataira, kalandjaira, de mint a mesebeli királyfinál, nála is ha­mar kifejlesztette az önbecsülést és az elhivatottságot. I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fia­ként 1676. március 27-én született a csa­lád nem túlságosan fényes udvarházá­ban, a Zemplén megyei Borsiban. A két leghatalmasabb magyarországi család sarja, s ez a k­örülmény alapvetően meg­határozó számára. A Rákóczi család ha­talmát a több mint egymillió holdas bir­tok, a sok kastély és vár, a familiáriu­­sok hada, a jobbágyok tízezrei feletti uralom jelentette. Rangját az adta, hogy elődei között I. és II. Rákóczi György személyében két erdélyi fejedel­met tarthatott számon, akik közül az első a Habsburgok elleni harcok egyik vezetője volt, a második meg akarta szerezni a lengyel trónt, de a török büntető hadjárata miatt Bécs szövetsé­geseként csatában halt meg. Az apa, I. Rákóczi Ferenc csak címzetes erdélyi fejedelem volt, de nem mondott le ural­kodói igényeiről s arról, hogy részt ve­gyen, ha nem is Erdély, de Magyaror­szág ügyeiben. 1676-ban, néhány hónap­pal fia születése után meghalt. A fiú körül kezdettől a legkülönbö­zőbb politikai intrikák és mendemon­dák alakultak ki. Alig született meg, már azt terjesztették, hogy meg akarják ölni, „babonasággal környékezték” s bölcsőjét is megbabonázták. Hogy ki és miért tört életére, ez rejtély, de sokan bécsi udvari köröket sejtettek e szándék mögött. Már arról is beszéltek, hogy a gyermek meghalt. Kazinczi Péter 1678. március 13-án jelenti Bécsből Zrínyi Ilonának: „Két nagy úr kérdezte can­­cellarius uram asztalánál tőllem: Igaz-e, úgymond, hogy az kis úr meghalt volna? Cancellarius uram felelt: A feje sem fait, él. Ott is ez atkozot bölcsü forgha fen az discursusban”. Gubassóczy János nyitrai püspök, magyar kancellár még­is azt javasolta Zrínyi Ilonának, hogy a gyerekre való gondviselést másra ne bízza, „magának legyen vigyázása kivá­lóképpen ételére-italára s őnagysága igen megvigyázza, kit fog közel hozzá tartani”. Várak, kastélyok, udvarházak Milyen volt az a környezet, amelyben először eszmélkedett? Várak, kastélyok és udvarházak világa Észak-Magyaror­­szágon. Anyja szívesebben tartózkodik Sárospatakon, de onnan gyakran rándul át Regécre és más birtokokra. Nagy­anyja Munkácson él, ahol a gyermek hosszabb időt tölt. Jól ismerjük a mun­kácsi várat és berendezését, amelyről a feladás után a császári tisztviselők lel­tárt készítettek, összesen 42 szobát vagy — ahogy akkor mondták — „házat”, 15 „boltot” (tehát boltozatos kis szobát), több mint száz, felében megrongált ab­lakot, 99 ajtót és 42 kályhát (12 pince vagy kazamata mellett) írtak össze. A bútorzat a következő volt: 25 asztal, 5 szék, 15 pad, 60 láda, 3 szekrény és 16 ágy. A lakóházak fő dísze a szőnyeg és a kárpit, s Munkácson török szőnyegek és zöld selyem­kárpitok szép számiban akadtak. A leltárból megismerjük a főurak ruházatát is, amely gazdag, díszes és élénk színű volt s különböző külföldi anyagokból készült, brokát, bíbor, bár­sony, kamuka, aranyszállal átszőtt más értékes szövetek, velencei, angliai vagy „fajlandis” posztók, selymek, gyolcsok szerepelnek a leírásban. A korabeli életmódhoz hozzátartozott a lovaglás, és az összeírásban sok gaz­dagon díszített lószerszámot is felje­gyeztek. Csa­k egy példát idézünk, nem a leltárból, hanem egy 1688. augusztus 16-i feljegyzésből: „Vittünk ki praefec­­tus Uram számára az Urfi­k Nagysága nyergei közül egyet, ennek az két ka­­paja [kápája] egészen bé volt borítva aranyos ezüsttel kívül felöl, belöl veres bársonnyal borítva és 47 aranyos ezüst szeggel meg varva, párnaja is veres bar­­sonybul 25 sepfium arany ezüstbül verve rajta, nagy veres, jó gazdagon kis oldal bür is rajta baranybul, úgy meg varva, öreg oldal bür is rajta, csak bür ismét más nyeregrül”. A fejedelmi gyer­mek nyergéről van szó, de ez a pompa jellemző a leltárba felvett lószerszámok többségére is. Zrínyi Ilona engedélyt kapott arra, hogy ékszereit később magával vigye Bécsbe, s a leltár 120 különböző ékszert 17. századbeli csésze a Rákóczi-család asztali edényei közül. Fedelén fiát etető Delikán Munkács

Next