História 1985
1985 / 4. szám - KRONSTEIN GÁBOR: Mata Hari
eltűnésével. A védelem az angolokat tette érte felelőssé. Ez nem hangzott meggyőzően. A bíróság vagy onnan tudta, hogy Mata Hari rosszhiszeműen járt el, hogy - mint az egyik forrás írja - a hajón egy francia ügynök átkutatta a kabint, s nyomát sem találták a borítékoknak, vagy onnan (is), hogy az öt címzettből a németek csak a valódi kémet fogták el s akasztották föl. Mata Hari viselkedése a továbbiakban mindennek nevezhető, csak következetesnek nem. Párizs helyett Madridba utazott, ahol ismét félvilági életét élte. Párhuzamosan szőtt viszonyt francia diplomatákkal, von Kalle német katonai és von Krohn német tengerészeti attasékkal. A bíróság később a francia attasé fecsegő természetével magyarázta, hogy azokban a hetekben feltűnően nagy veszteségeket szenvedtek a hadianyagot szállító antant hajók. A németek úgy döntöttek, hogy visszakényszerítik Párizsba Mata Harit. Az Eiffel-torony rádióállomása 1917 januárjában felfogta von Kalle egy üzenetét, amelyet Amszterdamba küldött az ottani német rezidensnek. Ebben az állt, hogy a H21-es ügynök részére utaljanak át jeligésen 15 ezer pezetát a Comptoir d’Escompte de Paris bankba.Közismert volt az antant hírszerző köreiben, de pere során Mata Hari maga sem tagadta, hogy szoros kapcsolatban állt a német hírszerzés amszterdami rezidensével, akitől több ízben kapott pénzt. „Mert szeretett!” - mondta magyarázatképpen. „No, de 20 ezer márkát?” - vetették ellene egy korábbi pénzküldeményre utalva. „Ennyibe kerülök! /C’était mon tarif!/” - replikázott magabiztosan a még mindig attraktív megjelenésű vádlott. Ladoux kapitány Hanna Wittig terhelő vallomásának birtokában nem várta meg, míg Mata Hari esetleg fölveszi a bankban a pénzt, hanem érkezése napján, 1917. február 13-án letartóztatta az Elisée Palace Hotelben. Persze közvetlen bizonyítékokat nem találtak ellene, csak egy német tiszti sisakot és két német srapnellhüvelyt, amelyet csokoládétartónak használt. Ezek eredetét azonban kielégítően igazolta. A tárgyalást július 24-én és 25-én folytatta le a 3. számú hadbíróság. Mata Harit halálra ítélték. A védelem dolgát megkönnyítette, hogy az igazi bizonyítékok egy részét (ha voltak ilyenek) a bíróság hadititokká nyilvánította, tehát a vád egy sor állítása a levegőben lógott. Voltak azonban nehezen kétségbe vonható bizonyítékok is, mint az a kölni fényképfelvétel. Mata Hari védekezési módnak a látszólagos őszinteséget választotta. Elismerte német kapcsolatait, de az anyagi juttatásokat kizárólagosan szerelmi ellenszolgáltatásnak állította be. Nem vet rá hízelgő fényt, amit a perdöntő 15 ezer pezeta eredetéről mondott. „Hát nem mulatságos - jegyezte meg hogy az amszterdami szeretőm német állami pénzből elégíti ki von Kalle attasé úr magánadósságait?” A hadbíróság tagjaiból azonban hiányozhatott a humorérzék, mert az elnök szárazon csak annyit válaszolt rá, hogy a vádlott ezek szerint elismeri, ő a H21-es ügynök. Ügynök? „Pancser”? Áldozat? Mata Hari sorsát valójában három összefonódó politikai szempont döntötte el. Először az, hogy a szakértők nem tudták szétválasztani, milyen károkat okozott Mata Hari, s milyen veszteségeket kell mások, mindenekelőtt a német mesterkémnő, Elisabeth Schragmüller, alias „Fräulein Doctor” számlájára írni, így erős túlzással Mata Harit ötvenezer ember halálával és sok millió franknyi érték elpusztításával vádolták. A másik szempont propagandisztikus volt. Az elszegényedett ország közvéleményét azzal vélték megnyugtatni, hogy az erkölcs nevében nyilvánosan is pálcát törtek a Bűn és az Erkölcstelenség fölött. Alighanem azonban a harmadik szempont billentette a halálbüntetés kiszabása felé a mérleg serpenyőjét. A francia katonák kimerültek az iszonyú állóháborúban: az amerikai segítség még csak ígéret és remény volt, de a nyugtalanság már átterjedt a hadseregre is. A rendet könyörtelen terrorral állították helyre. Miért gyakoroltak volna kegyelmet ilyen feszült helyzetben éppen egy kalandornővel szemben? A sortűz 1917. október 15-én dördült el a vincennes-i erődben. Kémkedett-e Mata Hari, s ha igen, veszedelmes hírszerző volt-e? Botár Árpád, első világháborús magyar hírszerző tiszt A láthatatlan hadsereg című könyvében (1938) kereken tagadta e lehetőséget. Truffaut is filmjével ezt a változatot fogadta el Sam Waagenaar nagy sikerű dokumentumregénye nyomán. 1968-ban az olasz televízió dokumentumműsora is hasonló következtetésekkel zárult. A kutatók többsége azonban nem vonja kétségbe, hogy Mata Hari kettős ügynök volt, de úgy látják, tevékenysége túlságosan periferikus ahhoz, hogy tettével a halálbüntetés arányban állna. Ez a vélemény támaszkodhat a német szakértők nyilvánosságra hozott állításaira is, így nyilatkozott 1929-ben Gempp vezérőrnagy, aki 1917- ben a hírszerzést vezette. Megszólalt a Doktorkisasszony is: „Sie war ein Versäger!” - jelentette ki Elisabeth Schragmüller, vagyis hogy Mata Hari alkalmatlan volt a feladatra. S hozzáfűzte: „Az ítélet megfelelt a törvény betűjének és a kor szellemének. A törvényszék csak abban tévedett, hogy a H21-es kárt okozhatott Franciaországnak. Mata Hari ugyanis semmiféle érdekességet nem jelentett nekünk, sem gazdaságit, sem politikait, sem katonait.” Ez túlzottan szigorú ítélet a szerencsétlen aszszony képességeiről, s nem is ad magyarázatot, miért költöttek volna a takarékos németek tízezreket potyára. (Az viszont ugyancsak tény, hogy a Mata Harira terhelő vallomást tevő Hanna Wittig, aki Claude France néven a háború után híres filmszínésznő lett, 1928-ban lelkiismeret-furdalásában öngyilkosságot követett el. Talán annak idején nem vallott igazat Ladoux kapitány előtt?) A teljes igazságot a történészek még nem írták meg. Annyi valószínű, hogy a mítosznál szegényesebb és kiábrándítóbb a valóság. Mata Hari - mint sok más kalandor - hazardőr természet volt. Túlságosan bízott magában akkor is, amikor hozzá képest túl hatalmas erőkkel kezdett játszani. Ezek az erők végül is elsodorták. Abból viszont, aki a könnyelműen felidézett veszedelmek áldozata lesz, aligha válhat tragikus figura. Mata Hari halála így nélkülöz minden mélyebb tanulságot, legföljebb azon tűnődhetünk, milyen kevés értékkel beéri az utókor, ha mítoszt akar teremteni a maga kedvére. KRONSTEIN GÁBOR A hatalom mindenkiből „kémet" csinálhat Redl ezredes. Filmsiker 1985