História 1986
1986 / 1. szám - FODOR ISTVÁN: Finnugor vagy bolgár-török?
Finnugor vagy bolgár-török? A címben jelzett kérdés természetesen nem arra vonatkozik, hogy honfoglalóink nyelve vagy mai magyar nyelvünk finnugor avagy bolgár-török eredetű-e, hiszen nyelvünk származása és rokonsága réges-rég beigazolt tény. A kérdés mögött az a máig fel-felbukkanó vélekedés lappang, amely szerint a honfoglaló magyarság műveltsége s vezető rétege is bolgár-török eredetű lett volna, s a finnugor nyelvcsaládba tartozó magyar nyelv csak a köznép ajkán élt volna ekkoriban. Van-e valamilyen alapja e feltevésnek vagy légből kapott áltudományos ábránd csupán ? A bolgár-törökséggel való hosszú és intenzív történeti kapcsolatainkat már az a kétszázat meghaladó, nyelvünkben ma is élő bolgár-török jövevényszó is ékesszólóan bizonyítja, amelyek a földművelés (pl. tarló, árpa, búza, eke, sarló, boglya, szérű, őröl, dara, gyümölcs, alma, körte, dió, szőlő, bor, kender), az állattenyésztés (pl. bika, ökör, tinó, borjú, kos, kecske, gyapjú, disznó, ártány, karám, tyúk), a lakáskultúra (pl. sátor, kút, kapu, szék, bölcső, koporsó), valamint a társadalmi élet (pl. törvény, tanú, tolmács, bér, érdem, gyón) igen fontos szavai. A honfoglalást megelőző évszázadokban a magyarságot ért bolgár-török hatás tehát mindenképpen igen jelentős lehetett. Az onogur vagy onogur-bolgár törzsszövetség 463-ban költözött Ázsiából Európába, s a Kaukázustól északra elterülő síkságon foglalt magának új hazát. 600 körül a Kubán folyó vidékén önálló birodalmat hoztak létre, amelyet 650 táján a szomszédos kazárok döntöttek meg. A bolgárság egy része ezt követően kazár alattvaló lett, s a Don-Donyec- Kubán vidékén élt. Két másik csoportjuk azonban kimenekült a kazár kagán fennhatósága alól. Az egyik Aszparuh vezetésével 680 körül nyugatra vándorolt s a Duna deltavidékén, a mai Havasalföldön s Bulgária északkeleti részén telepedett meg. A helybéli szláv törzsekkel együtt ez hozta létre a mai Bulgária elődállamát, amelyben lassanként a többségi szláv nyelv vált uralkodóvá. A másik csoport a Volga mentén észak felé vette útját, s a Kámának a Volgába folyásától délre telepedett meg. Törzseik itt hozták létre államukat 922 körül, amikor felvették Mohamed hitét. Élénk kereskedelmet folytató, gazdag városokkal büszkélkedő birodalmukat 1236- ban a tatárok a földdel tették egyenlővé. Az onogur-bolgárok (vagy bolgár-törökök) a török nyelvnek azt az ősi változatát beszélték, amelynek egyedüli mai képviselője a Volga mellett élő csuvasok nyelve. Európában való megjelenésükkor a bolgár-törökök gazdálkodásának alapja a nomád állattartás volt, de jelentős lehetett földművelésük, kézműiparuk és kereskedelmük is. Az összehasonlító régészeti vizsgálatokból egyértelműen kiderül, hogy a honfoglalás kori magyar és a 8-10. századi bolgár-török emlékanyag sok vonásában rokon, különösen a korai (még pogány rítusú) volgai bolgár és magyar temetők állnak egymáshoz igen közel. Mindkét nép halottas szokásának fontos eleme volt az ún. részleges lovastemetkezés, amikor az előkelő elhunyt sírjába helyezték lovának koponyáját és lábait a bőrrel együtt. (Hitük szerint a túlvilágon a paripa e testrészeiből újjáéled majd, s ott is szolgálja gazdáját.) Sok tekintetben hasonló továbbá a temetők rendje, a mellékletek közül a fegyverek, lószerszám s a viselet egy-két eleme. Ugyancsak jó néhány hasonlóságot fedezhetünk fel a Don-Kubán vidéki bolgárok és honfoglalóink emlékanyaga között. Igaz, ennél a csoportnál jóval ritkábban fordulnak elő „magyar jellegű” lovastemetkezések, de a temetők rendjében és a mellékletek közt itt is sok a hasonlóság. Különösen figyelemreméltó azonban, hogy az itteni települések szinte hajszálra egyeznek a mi legkorábbi, 10-11. századi falvainkkal. Utcák nélküli, ún. szórt szerkezetű falutelepülések ezek, amelyek még magukon viselik a nomád életmód jó néhány jelét (jurta alakú felszíni vagy alig földbe mélyített épületek, a szabadtűzön használt cserépüstök nagy száma stb.). Jóval kevesebb párhuzamot találunk a harmadik, a dunai bolgár népcsoport hagyatékában, ami kétségkívül igazolja, hogy a honfoglalás előtti magyarságnak a volgai és a doni bolgárokkal voltak intenzív történeti kapcsolatai, az ő szomszédságukban élhettek huzamosabb ideig. Jelen ismereteink szerint az látszik a legvalószínűbbnek, hogy őseink az időszámítás kezdete körüli időben a Dél- Urál keleti oldaláról a Volga és Urál közti területre költöztek. Nagy részük 700 körül innen dél-délnyugat felé húzódott, a Volga- Don-Donyec folyók vidékére, mely területet az első magyar fejedelem, Levedi neve után történetírásunk Levédiának nevez. (A magyarság egy része továbbra is korábbi szálláshelyén maradt, ezek utódait találta meg itt, Magna Hungáriában, 1236-ban Julianus barát.) A déli irányba vándorló magyarság ekkor hosszabb ideig élhetett együtt az észak felé mozgó volgai bolgársággal. Feltehető, hogy a volgai bolgárok eszkil nevű törzsének egy töredéke ekkor csatlakozott a magyarsághoz, s bennük ismerhetjük fel a székelyek őseit, akik a honfoglalás korára teljesen elmagyarosodtak. Levédiában pedig a doni bolgárokkal éltek elődeink nagyjából közös szállásterületen s ugyanazon politikai keretben is, a Kazár Kaganátus fennhatósága alatt.* Az erős kazár haderő ekkor hosszú időre békét tudott tartani a nomád hadak korábbi felvonulási útjaként szolgáló steppén. Ennek tudható be, hogy az egykori nomádok közül mind többen tértek át a keményebb munkával járó, de több eredménnyel kecsegtető földművelésre és a belterjesebb állattartásra. Az itt élő magyarság is részese volt e folyamatnak. Nomád * A magyarok vándorlásáról vö. Váczy Péter Etelköz című cikkét. História, 1985/4. szám. 3