História 1987
1987 / 2. szám - FRISNYÁK ZSUZSA: A Tisza-szabályozás és kára
mondani, hogy abszolút biztonság nincs és nem is szerezhető meg. Az elérhető eredmény az, hogy a gátszakadások sokkal ritkábban fognak előfordulni, s az áradások okozta károk minimumra fognak leszállíttatni. De mivel a töltések építésén kívül más módunk nincs a folyó ártereinek mívelhetővé tételére, aközött kell választani, hogy vagy megszerezzük töltések építésével azt a biztonságot, amelyet jól épített, gondozott és árvíz idején védelmezett töltések nyújtani képesek, vagy tűrjük a folyónak kiöntéseit, úgy mint azokat a szabályozás előtt tűrni kellett. A választás csak az lehet, hogy építsük ki a töltéseket és szállítsuk le ezáltal az árvizek kártékony hatását arra a minimumra, amire azokat emberi tudomány, igyekezet és szorgalom leszállítani képes.” Az 1876-95 közötti árvizes időszak hatására a folyamszabályozási munkák egységes és műszakilag megalapozott terv alapján folytatódtak. A fejlesztési program kidolgozása Kvassay Jenő (1850-1919) nevéhez fűződik. Megállapította, hogy a Tisza vízjárásának egyensúlyát megzavarták, s az árvizek gyors levonulása érdekében a Tisza alsó és középső szakaszán a megépített átmetszéseket ki kell bővíteni. Az 1879. és 1881. évi árvizek hatására vízjogi törvény (1885: XXIII. tc.) született, majd egy év múlva megszervezték a vízrajzi szolgálatot is, melynek egyik feladata az árvízi előrejelzés lett. A következő nagy árvíz hatására a vízügy egységes irányítására létrehozták az Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatalt. Ezzel a folyamszabályozás egységes irányítás alá került. Belvizek, szivattyúk A szabályozás kezdeti évtizedeiben nem számoltak azzal sem, hogy a töltések akadályozzák a bennük felgyülemlett csapadék és a feltörő belvizek lehúzódását a folyómederbe, így a mélyebben fekvő területek elvizesedtek. Emiatt az ármentesítő társaságoknak újabb feladatot kellett programjukba iktatni: a belvízmentesítést, illetve erre a munkára külön belvízmentesítő társulatok is alakultak. A belvízmentesítő munkálatok az 1870-es években kezdődtek. Eleinte a már megépített töltéseket átvágva próbálták a belvizeket a folyóba vezetni, ez a módszer azonban kevésnek bizonyult: belvizeket összegyűjtő csatornákat, zsilipeket kellett építeni. A zsilipeket azonban csak akkor lehetett megnyitni, ha a Tisza vízállása alacsonyabb volt, mint a csatornákban felgyülemlett vízé. Magas vízállás esetén ezért szivattyúzni kellett. A Tisza völgyében 1919-ig összesen 12 477 km belvízcsatorna készült el, így immár az egyre kiterjedtebb belvízcsatorna-hálózat rendszeres karbantartásáról is gondoskodni kellett: a csatornákban növő gáz kaszálása, az iszap kiemelése, a töltések javítása, magasítása állandó feladatot jelentett. A sok vízlépcső terv közül az egyik megvalósult. „Tiszalök. A vízierőműnél a Tisza-meder túlságosan kimélyült. A lyukat most két hatalmas rőzsepokróccal, illetve a pokrócokra szórt 5400 tonna terméskővel tömítik." (MTI, 1965) Kitekintés Vizsgálva a Tisza szabályozásának és ármentesítésének történetét, szembetűnő, hogy a munkálatok mindig egy-egy katasztrofális árvizes korszak (1876-95, 1912-42, 1962- 75-80) hatására kaptak új lendületet. 1905-ben nem kis megelégedéssel írta évi jelentésében a Földmívelésügyi Minisztérium: „A Tisza folyónak az 1850-es években megbolygatott egyensúlyi állapota nagyban és egészben ismét normális helyzetbe jutott.” A nem sokkal azután bekövetkezett árvizek feledtették ezt a véleményt. Az 1920-30-as évek fordulójának Tisza vidéki szárazságai viszont azt a nézetet alakították ki az 1930-as évek közepére, hogy Magyarország éghajlata megváltozott, és ez annak köszönhető, hogy a tiszai és körösi szabályozás miatt eltűntek a nagy, nyílt vízfelületek. Ezzel akkoriban a képviselőház is foglalkozott. E nézettel a szakemberek nem értettek egyet. Korbély József 1937-ben megjelent könyvében a Tisza egyensúlyi helyzetét úgy értékelte, hogy az 1919. és az 1932. évi áradások bebizonyították: sikerült egy egyensúlyi helyzetet elérni. „Magasabb szinten ugyan, mint elődeink gondolták és nagyobb költségek árán, mint kezdetben számítgatták.” Mindezek ellenére minden idők legnagyobb tiszai árvize 1970-ben pusztított. FRISNYÁK ZSUZSA A sok buzgár egyike a szabályozott Tisza mögött. Csongrád, 1970