História 1988
1988 / 1. szám - HAJNAL ISTVÁN: Írástudók - hivatalnokok
pásztori hivatásuk hozta őket ezekre az előkelő helyekre, hiszen a lelkiek számára rendesen külön szerzeteseket tartottak a főurak kíséretükben. Fölényes, világi műveltségű, messzi országban jártas férfiak voltak ezek az oklevélíró papok, akik tanultságuk, ügyességük révén és uruk jóakaratának reményében fényes egyházi pályafutás előtt érezték magukat és többnyire nem is csalódtak. Az írásösszehasonlítások és az egyes adatok mind arra mutatnak, hogy ezek a papok nem egy szűkebb hivatalnak az írói, nem zárt kancelláriának az alkalmazottai voltak, hanem a fejedelem hívei, kísérete fényének emelői. Kancelláriáról legtöbb helyen nem is tudnak még kortársaik ez időben, csak kancellárokról és udvari papokról, akiket későbben rendesen nótáriusoknak neveznek. Amely feladatokhoz műveltség, tanultság, nyelvtudás és világismeret volt szükséges, azokra mindezeket a papokat vették igénybe; ők voltak a kor diplomatái, jártak követségben a pápához és az idegen uralkodókhoz; helyet foglaltak az uralkodók tanácsában, annyira, hogy Magyarország nemesei egy ízben fel is zúdultak túlságos befolyásuk ellen; s ami bizonyára kok, akik még olvasni is alig tudtak, sőt kiskorú kanonokok is voltak, s az írás tudománya még kevés papnak volt igazán sajátja. Kik voltak tehát ezek az udvari papok? Hogyan járhatott volna egy Magyarországon, a szokásos módon felnevelkedett pap követségbe Franciaországba, Aragóniába, Rómába, a német császárhoz, Csehországba, ahol a különböző magyar királyok követei gyakran megfordultak? Az udvari élet, az udvari műveltség a XII. században kezdett Európa-szerte egységes fogalommá kialakulni; olyan műveltség volt ez, amely felsőbbséges és nemzetközi akart lenni, s büszkeségét abban találta, hogy életmódban, divatban, beszédben, erkölcsökben magasabb, a népek legelőkelőbbjei körében elfogadott szokásoknak hódolt. Finomultabb légkör volt ez, amelybe minden lovag törekedett, s amelyet minden hatalmasabb úr igyekezett maga körül meghonosítani. S minden kicsiségben, a ruhák szabásától kezdve a költészetig, a társaságbeli szokásoktól a nyelvtudásig francia vezetés alatt állott az egész udvari élet mindenütt, még Németországban is, amelynek pedig egész politikai története a művelt Olaszlehet, a káptalani iskolának lesznek vezetői. A XIII. század végén pedig sokan meg sem kezdik az egyházi pályafutást, városokban lesznek Schreiberek [írnokok], vagy, mint Ausztria egyes tartományaiban, Landschreiberek lesznek, megházasodnak, előkelő rokonságra tesznek szert és meggazdagodnak. Arról kevés egyenes adatunk van, hogy hol szerezték ezek a papok műveltségüket, amely fiatalon, néha alacsony származással a legelőkelőbb és legfinomultabb környezetbe hozta és a legnehezebb feladatokra is képessé tette őket. Csak egyes papokról maradtak fenn említések, amelyek szerint az egyetemeken tanultak, mint például Conradus de Mureról, a konstanzi püspök, papjáról, aki Párizsban és Bolognában végezte tanulmányait, vagy Andrásról, IV. Béla és V. István káplánjáról, aki a párizsi egyetemen szerezte műveltségét. Egyeseknek neve mellett egyetemi fokozat pontos címét találjuk (doctor, licentiatus, baccalaureatus); ezekről szintén bizonyosra vehetjük, hogy egyetemi tanulmányokat végeztek. Különös társadalmi helyzet, különös szerep az államügyekben, írásuknak, az oklevélírás nem utolsó hivatásuk volt, művelt egyéniségükkel szórakoztatták előkelő társaságukat. A francia király több udvari papjától maradtak fenn mulattató, néha igen pajkos munkák, amelyeket később püspök korukban maguk is szánva-bánva emlegettek. A német és magyar korabeli történeti művek legtöbbjének szerzője ilyen udvari pap volt. Ezek a papok azután az udvarban pártfogókat szerezvén, a különböző egyházaknál javadalmakhoz és tisztségekhez jutottak. így történik, hogy a királyi oklevélírások Magyarországon bizonyos idő múltán a vidéki káptalanokhoz terjednek el. És ugyanebben a korban voltak kanonaországgal való szoros érintkezések között játszódott le. [...] A papok jó része fiatalon kerülhetett az udvar szolgálatába, legtöbbje csak ezután kezdi meg előlépését egyházi pályáján, később jut címekhez és javadalmakhoz; sokan nem is felszentelt papok még. Némelyek igen előkelő családból valók, de sokan alsórendű származásúak; némelyik hosszabb ideig marad az udvar szolgálatában, mások meg csak átmenetileg szerepelnek ott. Ha később valamely egyházi testülethez kerülnek, rendesen átveszik ott is a jogi ügyek intézését, gyakran római küldetéssel is bízzák meg őket, s hacsak Az írás művészet. Még a kéztartást is szigorúan szabályozzák „...az írók tolla ebben a korban és a következő századokban, tehát amíg a gótika uralkodott, hegyén mindig ferdére volt vágva, valószínűleg azért, hogy a könyvbetűk tagjait, amelyeknek bizonyos idomuk, vastagságuk volt, könnyebben, erőszakos tollnyomás és minden különösebb utánaigazítás nélkül vethessék hártyára. Ilyen tollal pedig nem lehet kerek vonásokat húzni, hanem csak igen vastag vonásokat, ha a tollat lefelé húzzuk és igen vékonyakat, ha ferdén, a toll végéjének irányában. Az egyes tagokat ezzel a tollal csak éles szögletekben lehet egymás mellé illeszteni. A tagokban való írás és a toll ferdesége vitte az írást a gót formák felé, amelyeket később öntudatosan stilizáltak." (Hajnal István: Írástörténet, 110. I.) nak valószínű francia eredete az udvari papok nevelőhelyének a kor legmagasabb iskoláit jelöli ki. Amidőn az udvari papok műveltségének forrását keressük, elsősorban az egyetemekre kell irányítanunk figyelmünket. És éppen ez a kor, a XII. és XIII. század volt az egyetemek hirtelen felvirágozásának és kifejlődésének kora; látogatásuk éppen ebben az időben kezdett világszerte divatozni. [...] Az egyetemek nem voltak zárt tudományos**• iskolák, hanem óriási nagy diáktelepek, amelyek még mai fogalmaink szerint is rengeteg hallgatót számláltak. Bolognában 1200 körül körülbelül tízezer tanuló lehetett. Ver- 9