História 1988
1988 / 2-3. szám - PÓTÓ JÁNOS: Revíziós emlékművek
íves záródásának négy járdaszigetén felállított irredenta szobrokról lehullt a lepel. A kortárs szemlélő ilyennek látta őket: az »Észak« című emlékmű főalakja 3 m magas, keresztrefeszített Hungária. A hozzásimuló fiú a tót nemzet ragaszkodását jelképezi a régi anyaországhoz. A kettő egységét kivont karddal előretörő kuruc alakja védi, emlékeztetvén arra, hogy a magyar szabadságért Rákóczi hadaiban tótok is küzdöttek. Alkotója Kisfaludi Strobl Zsigmond. A »Dél« című szobron magyar férfi karddal és a magyar címerrel díszített pajzzsal védőleg áll a Délvidéket jelképező svábleány védelmére. Az előtte levő búzakévék Nagy-Magyarország éléstárát, a Bácskát és Bánságot jelképezik. Szentgyörgyi István műve. A »Kelet« című szobron az ősi magyar erőt megtestesítő Csaba vezér a megtorlás pillanatát várva felszabadítja a bilincsekbe vert, Erdélyt jelképező - kezében az országrész címerét görcsös reménységgel szorító - alakot. Pásztor János műve. A »Nyugat« című szoborcsoporton az ifjú az elszakított nyugati vármegyéket jelképezi. Térdre hullva borul a magyar szent koronára, s míg jobbjával a nyugati vármegyék címerpajzsát öleli magához, addig baljával görcsösen tartja a nagy magyar kettőskeresztes pajzsot. Fölötte áll Hadúr alakja, kezét nyugtatva az ifjú címert szorító karján jobbjában védően tartva a nemzet pallosát. Arcán kemény dac, hit és önbizalom. Lábainál szárnyait repülésre tárva a Turul. Sidló Ferenc alkotása.” Közérthető, egyértelmű jelképek. Ma már azonban néhány elem magyarázatra szorul. A két világháború közötti köztéri szobrászat gyakori motívuma Hungária. „Ő” Magyarország védőszentjének, Szűz Máriának és a pogány „ősanyának” sajátos keveréke, az ezeréves Magyarország szimbóluma. Hadúr a bosszúállás - szintén pogány eredetű - istene. Ugyancsak revíziós - és még Hungáriánál is gyakoribb - jelkép a Turul. Ez a sohasem létezett, az Árpádok totemállatának tartott madár a millennium idején vált az ország ezer évének jelképévé, s a két világháború közt a revízió szimbólumává. (A Turul egyébként szinte mindig széttárt szárnyakkal ábrázoltatik. Vagy felszállni készül, s ilyenkor kardot tart karmai közt, a közeli bosszút jelezve, vagy ugyancsak kitárt szárnyakkal védően borul valamilyen, az ország integritását jelképező tárgy, általában a Szent Korona fölé.) Érdemes még megfigyelni a nemzetiségek megjelenítését az irredenta szobrokon. A „tót" nemzet még kiskorú, gyermek, a „sváb" leány, tehát mindegyik védelemre szorul. Román nincs. Az Ereklyés Országzászló Hét és fél évvel később, 1928. augusztus 20-án ismét több tízezres tömeg gyűlt össze az irredenta szobrok körül egy újabb avatásra. Még 1925-ben Urmánczy Nándor javasolta egy olyan zászlórúd felállítását, melyen állandóan félárbocra engedett lobogó hirdetheti a „magyar egység” és a „magyar feltámadás” gondolatát. Az ünnepség azzal kezdődött, hogy az emlékmű talapzatában kialakított ereklyetartóban elhelyezték a csonkaország összes községének, az elszakított részek valamennyi törvényhatóságának, valamint a nevezetesebb történelmi helyeknek földjét tartalmazó zsákocskákat, s az ereklyetartót lezárták a következő feliratú zárókővel: „Tudd meg Óh ember, e helyen Nagy-Magyarország vérrel, könnyel és verejtékkel megszentelt földjén állasz.” Az elhangzott beszédek frazeológiája ugyanaz, mint az irredenta szobrok avatásánál volt. Nézzük inkább a Horthy-korszak revíziós szimbólum-készletének szinte egészét felvonultató országzászlót. Az irredenta szobrok alkotta félkörív közepén álló, azokkal szembeforduló emlékmű homlokzatát a magyar nagycímer, az Árpádok és az Anjouk címere, valamint a Corvin címer díszíti. A nagycímer és az Árpádok címere az ezeréves határokat és a kontinuitást, az Anjouké Nagy Lajos „három tenger mosta” országát, Mátyás királyé pedig az európai nagyhatalmiságot jelképezte. Az egyik oldal felirata Urmánczy jelmondata: „A mi országunk a Kárpátok országa, Nagy-Magyarország. 896-ban alapította Árpád fejedelem, fennmarad a világ végezetéig.” A másik oldal felirata: „Jövő nagyságunk alapját múltunk nagyjai rakták le.” A hátoldalon pedig Papp-Váry Elemérné imája, a Magyar Hiszekegy volt olvasható: „Hiszek egy Istenben, / Hiszek egy Hazában, / Hiszek egy isteni / örök Igazságban, / Hiszek Magyarország / föltámadásában. / Ámen.” A talapzat fölött „ősmagyar” virágdíszítmény, s ebből „...emelkedik ki a 20 méter magas zászlórúd, melynek csúcsán jelképes, esküre emelt kéz van, melyet Horthy Miklós kormányzó keze után mintáztak meg - írja Liber Endre, a főváros alpolgármestere. Ez 41