História 1989

1989 / 1-2. szám - POÓR JÁNOS: Szoknyás zsarnok vagy művelt nagyasszony?

Szoknyás zsarnok vagy művelt nagyasszony ? Madame Pompadour A régensség züllött korszakában, jómódú, de kétes hírű szülők gyermekeként született a későbbi Madame Pompadour (1721-1764). Takács családból származó apja a hadsereg­szállítás zavaros vizeiben ügyesen halászva, a hírhedt Páris testvérek pártfogoltjaként alapozta meg vagyonát. Előkelőbb szárma­zású anyja Párizs legszebb nőjének hírében állt, aki „szép volt, mint egy Vénusz”, a rossz nyelvek szerint gyakran élt a bájaival. Leá­nya érdekében is, akinek pályáját anyja elő­kelő, valamikori diplomata barátja, a sikeres üzletember de Tournehem úr egyengette az­után is, hogy az apa belebukott pénzügyi tranzakcióiba és emigrálnia kellett. A leány­­ Jeanne Antoinette Poisson a neve­­ gondos nevelést kapott. Előbb egy zár­dában (!), majd a család előkelő párizsi házá­ban, ahová a szép, magas, selymes hajú tanít­vány kedvéért szívesen jártak a jónevű taná­rok: Jeliotte, a párizsi opera énekese, az ének mellett zongoratanár is; Guibaudet, a tánc­tanár és Crebillon, a legfontosabb tudomány, az irodalom és társalgás titkainak tudója. Csodálták tanítványuk intellektusát, rendkí­vüli memóriáját, ami született bájjal és visel­kedéskultúrával párosult. Megvoltak tehát a kellékei — szépség, mű­veltség, stílus —, hogy megnyíljanak előtte a társasági élet központjai, a szalonok. A Ten­­cin szalonba­­ Marivaux, Fontenelle, Mon­tesquieu, Helvetius társaságába - még anyja révén jutott el. A Geoffrin-házba - melynek tulajdonosa II. Frigyessel, Kaunitzcal, II. Katalinnal levelezett, utazásai során Mária Terézia és Poniatowski Szaniszló vendége volt, szalonjában pedig megfordult a szellemi élet összes kiválósága — már hívták. A siker megfertőzte. Ellenállhatatlanul vonzotta az unalmas pénzemberekhez képest emelkedett társaság, ahol mindig az opera, a színház és az irodalom volt terítéken, s ahol egy csinos nő, akinek a szelleme is csiszolt, különösen kiváltotta a férfiak hódolatát és a nők irigysé­gét. Az anyagiakon kívül megvolt érvényesü­lésének társadalmi háttere is. 1741-ben há­zasságot kötött régi pártfogója unokaöccsé­­vel, Charles Guillaume Lenormand d’Etio­­les-lal, Bourbon-le-Chateau, Saint-Aubin és Etioles urával, akit ugyan sosem szeretett és aki nem is volt divatos világfi, de volt benne valami nagyon előnyös: a nemesi címe. Madame d’Etioles ezután Párizsban vagy a Párizstól nem messze fekvő kastélyában töltötte idejét, ahol mindazt megtalálta, ami az életet kellemessé teszi: vízpartot, erdőt, sétányokat, parkokat, szökőkutakat. Azon­nal megjelent a kastélyban a szalonokban meghódított társaság is, többek között Fonte­nelle, Crebillon, Montesquieu, leggyakrab­ban pedig haláláig közeli barátja, az ekkor már európai hírű Voltaire. Közben továbbra is járt a párizsi Saint Honoré utcába, a Geoff­­rin szalonba, s újabb hírességeket - Van Loo, Quentin la Tour, Falconet - ismert meg. Madame d’Etioles nemcsak művelt társa­sági hölgy, hanem kiváló színésznő is volt, amit akkoriban értelmiségi és arisztokrata körökben nagyra becsültek. Echo­es-ban be­rendezett egy színházat. Nem volt ez szokat­lan abban az időben. Az azonban már min­denkinek feltűnt, milyen feltűnően szép ének­hangja és sokoldalú tehetsége van a kastély úrnőjének, aki egyre gyakrabban lépett fel, és nemcsak saját házában. Híre lassan eljutott a legfelső udvari körökbe. 1742 nyarán a francia királyné bizalmasa, Hénault elnök egy levélben arról számolt be, hogy részt vett egy színielőadással egybekötött estélyen és ott — írja — „Találkoztam egy hölggyel, aki talán a legcsinosabb, akit életemben láttam, Ma­dame d’Etioles-lal. Tökéletesen ért a zené­hez... színi előadásokon lép fel Etioles-ban, melynek színháza olyan jól fel van szerelve, mint az Opera.” Később aztán rendszeresen találkoztak. Ennek az ismeretségnek is kö­szönhető, hogy Madame d’Etioles előtt meg­nyíltak a legelőkelőbb paloták kapui is: im­már udvari nemesek, Duras, Nivernois, Ri­chelieu herceg társaságában foroghatott. Az alkalmankénti találkozás Versailles la­kóival azonban kevés volt számára. Egy jós­nő állítólag már 9 éves korában megjósolta neki, hogy egyszer a király kegyencnője lesz. Az egyre népszerűbb szépasszony ennek szel­lemében építgette kapcsolatait, s megvoltak ehhez a megfelelő „ágensei” is. Rokona volt például a trónörökös első kamarása, Binet. Bejáratos volt az udvarba Mme d’Estrades, Mme de Sassenage, Mme de Villimier és Chevreuse hercegnő, távoli rokonai vagy is­merősei. Közvetítésükkel ismerte meg Bernis abbét, Franciaország későbbi külügyminisz­terét. Pártfogói egyengették a jóslat beteljese­désének útját, de Madame d’Etioles maga is mindent megtett. Méltó hozzá az a színészi teljesítmény, ahogyan magára irányította a király figyelmét. Ig Amikor a király kedvenc szenvedélyének, a vadászatnak hódolt, s erre éppen a sé­­nart-i erdőben (közel Etioles-hoz) került sor, mindig feltűnt ott egy szép nő nyitott, díszes hintója. Végre a királynak is feltűnt az útját „véletlenül” mindig keresztező fogat. Binet és Mme Chevreuse készséggel felvilágosították: a hintó utasa Madame d’Etioles, akiről már volt alkalmuk beszélni őfelségének. A nevét a király valóban ismerte és ismerték mások is az udvarban, így az éppen soros kegyencnő, Chateauroux hercegnő is, aki meg is nehez­telt Mme Chevreuse-re a készséges felvilágo­sításért, mondván: „Nem tudja, asszonyom, hogy ezt a kis Etioles-t szemelték ki a király számára?”­­ A hercegnő és Versailles lakói jól voltak informálva. Chateauroux halála után — aki két nővérét követte és akit igen rövid időre két húga követett irigyelt „tisztségében” — valóban Madame d’Etioles hódította meg az Fiatalon, amikor megkívánták... 23 Mr

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék