História 1992

1992 / 2. szám - CSALÁD ÉS SZOCIÁLPOLITIKA - TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Férj, feleség, gyerek a 18. századi parasztcsaládban

l­ na! Ha enyim volna, nem adnám Horvá­­tért (azaz a falujáért), sem a világért.” A nyilván meddő asszony irigyelte a meg­esett szolgálólány „felesleges” gyerekét. Néha még a törvénytelen gyereket is szí­vesen fogadták volna. A húszéves Kotor­­mány Zsuzsa férjét hét éve elvitték kato­nának, és egy verbunkos katonával állt össze. „Bár volnék terehbe - vallotta a bíróságon —, mert volna mivel magamat múlatnám, de az a bajom, hogy sem az uramtól, sem ettől nem vagyok terhes”. A házasságon kívül született gyereket persze a legtöbb nő szerencsétlenségnek tekintette, hiszen a falu megvetését, a le­­ányi sorból való kitaszítást, kemény bün­tetést jelentett. Egy tizenkilencéves tokaji lányt, Almási Erzsóket a házuknál lakó kosztos diák ejtett teherbe. A lány egy ágyban aludt szolgálójával, gyakran annak hasára tette a kezét, és éjjelente így só­hajtozott: „Óh Istenem, Istenem, annak ad az Isten gyermeket, akinek nem kíván­tatik, és annak nem ad, aki eltarthatná.” Szavaiból kitűnik, hogy hálótársa, aki egyébként különböző gyerekvesztő főze­tekkel látta el Erzsókot, saját maga med­dő volt és ettől szenvedett. Gyerek balkézről A házasságon kívül született gyerek a nő számára tragédia volt, viszont, ha férjétől nem lett gyereke, ez gyötörte. Ha a há­zasság meddő maradt, sokszor rontásra gyanakodtak. 1730-ban egy hódmezővá­sárhelyi paraszt elmondta a bíróságon, hogy nászéjszakáján a boszorkánysággal vádolt Nagy Erzsébet vetette meg az ágyát, megrontotta és ezért öt évig nem született gyereke. Csak az mentette meg, hogy öt évvel később egy török koldus­asszonytól egy darab varázserejű gyökeret vett, amint azt megette a felesége, még azon az éjszakán teherbe esett. A meddő asszonyokat sokszor elverte az uruk, de a feleségek is gyakran szidták magtalan vagy annak vélt férjüket. A szin­tén hódmezővásárhelyi Raj András és fel­esége „az magtalanság iránt egymás kö­zött civódjanak s egyik az másikát okozta” - vallotta egy házuknál lakó zsellér. A harmincéves földeáki Szűcs Gergelyné egy fiatalabb nőtlen férfivel paráználkodott. Molnár Pál a kocsmában egy kancsó bort köszöntött az asszonyra, és nem sokat kertelt: „Isten adja kendet alám” — mondta. „Hogy cselekedne kend anyja-forma asszonnyal” szabódott Pan­na, de a férfi megfelelt: „Azért, hogy anyám­ forma asszony, ha akarja, megle­het”, és valóban el is vonultak egy félre­eső kunyhóba. A bírák kérdésére, mi vitte rá erre a bűnre, így felelt Szűcsné: „Azért cselekedtem, mivel sok háborúságot szen­vedtem a férjemtől, hogy gyermekem tőle nem volt, engemet vetett okul, holott az én fajtám mind szapora fajta volt, úgy osztán meg akartam próbálni, ha lesz-e tőle gyermekem, vagy sem, egyéb reá nem vitt”. Az asszony öntudatos szavaiból az is kitűnik, hogy szerinte a férje az oka gyermektelen házasságuknak, bár ez most sem derült ki. Szűcs Gergelyné a fiatal legénytől sem esett teherbe. A Pozsony vármegyei törvényszék egy év börtönre és száz botütésre ítélte Amb­rus Jánost, aki megterhesítette felesége húgát. A 38 éves férfi ekkor már kilenc éve élt házasságban, és félrelépésének „más oka nem volt, hanem más emberek­kel dologra jártam, s azok csúfoltak, hogy nem vagyok ember (vagyis férfi), mivel komám nincs és feleségem vagyon, azért akartam próbát tenni sógorasszonyom­mal.” Magtalan férfi A gyermektelen házasság sok veszekedés forrása volt. A sárospataki uradalomban élt Mészáros János, akinek feleségét ugyancsak gyakran látták együtt Fekszi Jánossal. Bár ebből a házasságon kívüli kapcsolatból sem született gyermek, és így alighanem csak Kató nyelvessége dön­tötte el, hogy ki volt okolható a gyermek­­áldás elmaradásáért, több falubeli is hal­lotta, ahogy korholta az urát: „Ha tudtam volna, hogy olyan magtalan légy, mint a nénéd, soha hozzád nem mentem volna”. Mást vártak kedvesüktől a titokban szerelmeskedők. Sok megesett lány, asszony vallotta: csak azért engedett csá­bítójának, mert az biztosította, hogy tőle nem lehet gyereke. „Óh Isten őrizz, ne féljek, ő tőle teherben nem esem, csak if­jú legénnyel ne cselekedjem” - „ szédí­tette” szolgálóját egy öreg gazda. A far­­kasdi Kürthi Ilonát egyik szolgatársa csalta ki az istállóba. „Nem ígért és nem is ajándékozott semmit, csak azon hamis szavával, hogy őtőle nem lesz gyerek, csá­bított el” — vallotta a teherbe ejtett le­ány. Kis Zsuzsa monori hajadont egy ke­reskedősegéd pénzzel, ajándékokkal vette le a lábáról, „és azt ígérte afelett, hogy ő tőle gyermek nem leszen, mert már so­kakkal próbálta”. Ez alkalommal minde­nesetre nem volt szerencséje. A fiúgyermek A gyerekek közül a fiúknak határozottan jobban örültek a 18. századi parasztcsa­ládban. Ha elvisz is az ördög, Fiúgyereket csinálok neked, biztatta a szeretője Ha­­cunda Máriát a Pozsony megyei Zavar fa­luban. Siket Anna Bűdön 1780-ban ki­hallgatta, mit pusmogott nagynénje egy katonával. Az éjjel „az ágyon együtt fe­küdvén, ilyen formában beszélgettek”, így szólt a katona: „Ha fiú lesz, jó lesz kato­nának.” Mire felelt az asszony: „Jó lesz, ha leány lesz is, szolgálónak.” Ha igazat vallott a leány, nagynénjére, ha csak ki­találta az egészet, az ő gondolatvilágára jellemző ez az ágybéli replika az este fo­lyamán netalán ott megfogamzó leány­­gyermek védelmében. Akárhogy van is, világos, hogy legalábbis a férfiak szemé­ben a fiúgyermeknek nagyobb becsülete volt a lánynál. Számszerűen is kifejezésre jutott ez egy tíz évvel későbbi vallomás­ból. Vigyázó Juditot egy nagykőrösi ta­nyán ejtette teherbe csábítója. A legény „azt ígérte, hogy ha férfi lesz, 40 forintot, ha pedig leányt szülök, 30 forintot” ad. Az úriszéki iratok megőrizték a gyerekü­ket kútba dobó leányanyák, a férjüket megetető asszonyok, szolgálójukat meg­becstelenítő gazdák vallomásait. Az ő sorsukról részletesen beszámolnak a pe­riratok, ám ezek a paráznák, méregkeve­­rők, gyilkosok jelentették a kivételt. A többség békében élte napjait, az ő családi életükről azonban legfeljebb az anyakönyvek száraz bejegyzései tudósíta­nak. TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Francia parasztcsalád festményen, 1641

Next