História 1992
1992 / 2. szám - NYÍLT TÉR - TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! - SZILI FERENC: A vallatások koreográfiája
letkezett görög nyelvű oklevelünkben magyarul írták le „szántó” szavunkat még archaikus hangzással. Kétség nem férhet ahhoz, hogy szántó szavunk műveltségünk egyik legrégibb emléke. Honfoglalás előtti magyarjaink már a kelet-európai sztyeppén a kazároktól tanultakkal gyara-- sították földművelésük fortélyait. Ugyanisöldműveskultúránknak a kazár eredetűnél sokkal régibb rétege is van, amelyik a magyar-kazár érintkezéseket több évszázaddal megelőző időkben alakult ki. A kazár kori, folyóparti településekről csoroszlyás ekék, sarlók, szőlőmetsző kések, ásók, kapák, gabonavermekből búzaárpamagvak, a borvermekből pedig szőlőmagvak kerültek felszínre. A kelet-európai és kaukázusi szőlészet-borászat egyik sajátossága a must és a bor vermelése volt. Ez a magyarázata a szőlőmaradványoknak az égetett agyagfalú vermekben. (Néprajzi adatok szólnak arról, hogy Magyarországon is vermeltek mustot és bort.) A kazár kori falvaknak volt egy másik típusa, ezek a nomádok téli szállásai, ahol a pusztai emberekre jellemző kerek alaprajzú nemezsátrak, jurták nyomai bontakoztak ki. Megkezdődött az állandó épületek telepítése is, építőik hagyománytiszteletből ragaszkodtak a kerek alaprajzú házakhoz és a középen elhelyezett tűzhelyhez. A téli szállásokon is megtalálták a fölművelés emlékeit. A kazár korban jelentős nagyságú ipari-kereskedelmi és egyben kormányzati központok alakultak ki. Az utóbbiakat a kelet-európai középkori városodás kezdeményeinek tekinthetjük. A nagy központok tőszomszédságában téglából vagy kőből épült erődök álltak, amelyekben helyőrség állomásozott. Ilyen volt a bizánci mérnöki irányítással épült Sarkei „Fehér Szállás”. Sarkelnek és erődtársainak az is rendeltetése volt, hogy a kazár függőségből kivált magyarok és más népek ellen védje Kazárország nyugati vonalát. A nagy településekről előkerült rovásírásos felirattöredékek török nyelvjárásokat sejtetnek, de nem bizonyító erejűek, mert rovásírást használtak a kelet-európai sztyeppén a török népeket jóval megelőző időkben az iráni nyelvjárásokat beszélő lovas nomád népek is. Egyébiránt az iráni kultúra jelentős mértékben befolyásolta a török népek kultúratörténetét; a Sarkéi név Sár szava fehéret, sárgát jelent és régi török szó, a kel (kil) szó pedig a perzsában udvarházat jelent. A kazár kori települések lakosainak nemzetisége felől azt feltételezem, hogy kazárok, alánok, zsidók és a sztyeppe ismeretlenné vált népei éltek egymás szomszédságában. A kelet-európai sztyeppe 7-10. századi történelmének, műveltségi viszonyainak nemzeti alkotóelemekre bontása megoldatlan, és jórészt az is marad. A régészeti adatok település- és gazdaságtörténeti bizonyító ereje nagy, a nemzeti jelleg meghatározásakor azonban közömbös. A kazár kori településekről előkerült eszközök gazdaságtörténeti szemszögből kifogástalanul bizonyítják földműves műveltségünk honfoglalás előtti alapjait. Megdőlt a magyar földművelés szláv eredeztetésének mítosza. A 10. századi Magyarország életföldrajzi állapota sem igen tette lehetővé a nagyarányú nomadiálást, ugyanis a Nagyalföld 60%-át erdők, 40%-át lápok borították. A magyar lovak híresek voltak, bár a kútfők a 10. századnál korábbi magyar lókereskedelmet nem említenek. Azt azonban tudjuk, hogy a keleti kereskedők szívesen vásároltak lovakat a sztyeppe népeitől, a harcra betanított méneket mesés haszonnal adták tovább. Régen kiveszett a kazár sztyeppe nevezetes, napszemű fehér vadászssólyma. Századok múltával is tisztelettel emlékeztek meg erről a szentként tisztelt madárról. Értéke 5-6 jól betanított harci ménnel ért fel. Az, oroszországi, egykori Vjatkai Kormányzóságból előkerült, magyarként számon tartott ezüstedényen előkelő lovas ábrázolását látjuk, karján vadászsólyommal, a ló vezető szárát gyalogszolga tartja. Gyanítom, hogy a sztyeppén élő magyarok űzték a solymászatot, és kereskedtek a nemes fehér sólyommal. A hadjáratba vonuló bizánci császárok felszereléséhez tartozott a magyar készítésű bőr fürdőmedence. Nyilván az előkelő magyarok háztartásában is ott voltak a bőr fürdőmedencék. A magyarok súlyos terményadókkal sújtották a szomszédos szláv falvak lakosait. Időnként foglyokat szedtek a szláv falvakban, akiket a Fekete-tenger parti bizánci városok rabszolgapiacain fényűzési árukra, drága szőnyegekre és brokátra cseréltek, vagyis eladták foglyaikat. A terményadóztatás a sztyeppe mindkét övezetében létezett. A kazár kincstár is szedett terményadókat és vámot a kereskedőkön. A kazár függőségben élő magyarok is adóztak a kazár kincstárnak. A szláv földműves „cseljadin” rabszolgaságra adása bevett szokás, mondhatni, törvényes eljárás volt. A bizánci kormányzat és a kijevi orosz fejedelmi udvar közötti kereskedelmi egyezmény egy végbrokát selyemben szabta meg a „cseljadin” árát. Magát a kereszténység védelmezőjének címével kitüntető bizánci kormányzat a még pogány kijevi orosz - pontosabban normann — fejedelmekkel megkötött egyezményben törvényesítette az emberkereskedelmet. A rabszolgakereskedelmet folytató magyarok nem tettek mást, mint a korabeli nemzetközi szabályokhoz igazodtak. Egyébként az üzleteléshez igazán értő muzulmán kereskedők elismeréssel jegyezték fel, hogy a magyarok kitűnő kereskedők voltak, nagy üzleti haszonnal űzték ezt a foglalkozást. Egy héber nyelvű levélváltás tájékoztat bennünket a sztyeppe népeinek hétköznapjairól. Tavasszal a kazár király székvárosából a lakosok uruk vezetésével vidám énekszóval vonultak ki szántóföldjeikre, ősszel ugyancsak vidám énekléssel tértek vissza városi házaikba. — A kazár föld megteremte az élet minden kényelmét, kazár földön az utak gondosan művelt földek mellett haladtak. BARTHA ANTAL NYÍLT TÉR Tisztelt Szerkesztőség! A vallatások koreográfiája Szerkesztőségünk szívesen adja közre azokat az írásokat, amelyek az elmúlt fél évszázadban a magyar társadalomban felgyűlt indulatok történeti magyarázatát adják. (Ilyennek tekintettük az „elnevezés - rendszerváltással”sal kapcsolatos Erdei-cikket (1991/2-3. sz.) Sándor Pál írását (1991/5-6. sz.). Szili Ferenc írása ismét egy, a levéltári dokumentumok, statisztikai kimutatások alapján majd nehezen megragadható, de igen fontos történelmi tényezőnek, a „forradalmi kormányzat”-ok nagy hibájának, az „értelmetlen megalázás”nak szerepéről beszél. (A szerk.) Egyetemi tanulmányaimat 1956 nyarán befejezve, társaimmal Bajára 13 hónapos katonai szolgálatra vonultunk be. Zászlóaljunkat ugyan október utolsó napjaiban Budapestre vezényelték, azonban semmiféle harcban nem vettünk részt. November 4-e után civil ruhákba öltözve mindnyájan hazatértünk. Kaposvárott egy általános iskolában kezdtem el tanári hivatásom gyakorlását. Láttam a pufajkások magabiztos csapatát és hallottam azokról a hírekről is, miként verték végig a megyét, és arról is tudtam, hogy kiket hurcoltak el. 1958. március második felében — a napra már pontosan nem emlékszem — a politikai rendőrség hozzám is eljutott. Az esti tagozaton tanítottam, eléggé fáradtan, 20 óra körül indultam el az iskola kijárata felé. Ekkor azonban két ismeretlen férfi hozzám lépve közölte velem, hogy üljek be az iskola előtt lévő Volga gépkocsiba. Egyben arra is utasítottak, hogy a kezemet tegyem a tarkómra, így gördültünk kb. kétszáz métert, mert az iskola és a politikai rendőrség közötti távolság nem volt több és a benzin is még olcsóbb volt. Közben vallatásom kezdetét vette — négy erős és „bátor” ember közrefogott —, amely csendőrpertuval kezdődött és veréssel fejeződött be. A gúnyos „tanár úrázás” összekeveredett a „szemét” jelzővel, vallatóim láthatóan jól érezték magukat. Akkor még nem tudtam, de a későbbiekben rájöttem, hogy a vallatásom egy sablonszerű „koreográfia” szerint történt. S. F. főhadnagy az intellektuális vallató szerepében tetszelgett, csak az elején közölte 82 kg-os súlyát, gondolván arra, hogy ebből már magam is ki tudom számítani pofonának súlyát. Buldogképű ember lévén e szerepre alkalmatlan volt azért is, mert amikor az istenek az észt osztogatták, valahol a sor végén állhatott. Igaz, indulat nem volt benne, már mint rosszindulat. A „gonosz” szerepét B. J. százados vállalta, a „cég” rendezője itt is rosszul választotta meg a szereplőt, mert alig volt nagyobb egy hokedlinél, súlyban pedig 45 kilónál több nem lehetett. Akkor én a szereposztással elégedett voltam, mivel B. J. a „verőlegény” érzékelhetően is silány minőségű po- 33