História 1993

1993 / 4. szám - FEHÉRTÓI KATALIN: Boszorkányok, varázslók, jósok a 15. században

Boszorkányok, varázslók, jósok a 15. században A male­ficus-ok és veneficus-ok, azaz „va­rázslók, bűvölök, mérgezők, boszorká­nyok, jósok” megbüntetésének módjáról általánosságban már Szent István, Szent László és Kálmán király is rendelkezett, azonban névvel jelölt boszorkányokról és elítélésükről először csupán a váradi Re­­gestrum (1208-35) tudósít. 14 esetben küldtek maleficium és veneficium vádjá­val Nagyváradra tüzesvaspróbára gyanúsí­tottakat, leginkább nőket. A szűkszavú periratokból nem derül ki, hogy a perbe­­fogottak mit is követtek el voltaképpen; a vád ugyanis, a veneficium, egyaránt jelent varázslást, bűvölést és méregkeverést. A vádlottaknak többnyire sikerült ártatlan­ságukat tüzesvaspróbával igazolniuk. A 14. századból mindeddig nem került elő adat boszorkányok megbüntetéséről, bár az I. Lajos király idejében kelt (1351) bírói esküszöveg kötelezi az eskütevőket arra, hogy az „emberétetőket, bűvösöket, bájosokat ... félhiten valót” igazán meg­mondják, megnevezzék és kiadják. Egy e század végéről származó oklevél szövege ugyancsak utal arra, hogy a hatóságok fog­lalkoztak boszorkányok elítélésével. 1387-ben ugyanis, amikor Zsigmond ki­rály pallosjogot adományozott Károlyi Marchard fiainak, megengedte nekik, hogy a birtokukon található gonosztevőket, azaz tolvajokat, rablókat, gyújtogatókat, varázslókat és varázslónőket, hamis pénz­verőket és pecséthamisítókat elítélhessék és megbüntethessék. Boszorkányok jégesős zivatart idéznek elő, 1489 A tűz-istenítélet szertartásai Részlet Kandra Kabos váradi Regestrum-értelmezéséből A jelentkezők ezek valának: vádló (esetleg: vádlók), vádlott (olykor vádlottak) és a soha nem hiányozható hatósági képviselő, a pris­­táld. A megjelenés határnaphoz lévén kötve, a megjelenő fél 8 napig várakozott a távolle­vőre, ennek utána az ügy istenítélet n nélkül is a jelenlevő fél javára tekintett eldöntöttnek. A pristáldos a káptalant bírói levéllel értesíti a fönforgó ügyről. Vannak azonban esetek, hogy hiányzik a bírói átirat, és élő szóbeli elő­adásra vesz tudomást a káptalan a vádló és vádlott között való viszonyról. Az istenítéleti próbának három nap eltelte előtt nem volt helye. E három nap a magá­­baszállás napjai valának, kenyéren és vízen böjtölve töltendők és imádságban. A régi írá­sokban és a magyar istenítéletek jegyzőkönyvi töredékében határozottan mondatik, hogy „transacto triduano ieiunio” vagy „peracto triduano ieiunio” és másutt „per triduanum ieiunium” nyílt meg az istenítélet csarnoka a vádlott előtt. Hogy ezen előkészület saját buzgóságára volt-e bízva a vádlottnak, vagy felügyelet mel­lett történt?... adósak maradnak a felelettel a váradi Regestrum oklevelei. Mintha azonban valahol olvastuk volna, hogy az illető felügyelet alatt állott, keze vá­szonba köttetett s a kötél pecséttel záraték le, hogy az ellenszerek használásának útja el­­vágattassék. A tűz-istenítélet eszköze nem volt más, mint egy 1-3 fontos vasdarab, melyet a püs­pök maga szentelt meg. Ha e vas elveszett, másik vasnak nyeréséig az istenítéletnek szü­netelnie kellett. [A tüzesvaspróba menete:] 1. A püspök megáldja az istenítéletre ké­szült új vasat A vas, az istenítéleti hely és tűz ezen kívül minden egyes esetben megszenteltettek, mik­nek utána a pap egyházi öltözetben, de mi­semondó ruha nélkül fogóval megfogá az ol­tár előtt heverő vasat a „Minden alkotmá­nyok az urat áldjátok!” [Benedictie omnia opera domini domino] kezdetű zsoltár reczi­­tálása között a tűzhöz viszi vala, tűzbe teszi és szentelt vízzel meghinti. 2. A püspök meghinti a vasat szentelt víz­zel. 3. A tüzelő hely megáldása. 4. A tűz megáldása. 5. A tüzes vas-istenítélet miséje. Míg a vas tüzesült, ő misét monda. Áldozáskor a vádlott is az Úr asztalához járul, kit átok alatt kényszerít, hogy ha bűnös, ne járuljon az oltárhoz. 6. A vádlott áldoztatása. 7. Szentelt vízzel való meghintés Mise után a pap kereszttel, szentelt vízzel és a néppel az istenítélet helyére vonul a hét bűnbánó zsoltárt és a mindenszentek litániá­ját hangoztatva. A vasszentelésnek imái élő hitet, teljes reményt tüntetnek föl a részben, hogy Isten kimutatja az ártatlant s még ha ellenszereket használt volna is, leálcázza a bű­nöst. S maga a vádlott ismételt faggatással jön figyelmeztetve a meggondolásra és csak mi­után véges-végül is tisztának és ártatlannak vallotta magát, nyúlhatott a szentelt vashoz, esküvéssel adván bizonyságát, hogy minden bűbájosság és a kéznek titkos előkészítése nélkül hivatkozik az igaz bíróra. A­ki azt állítja ezen kiviteli szertartások komoly áttanulmányozása után is, hogy az is­tenítélet ezen neménél nem volt meg az Is­tenre hagyatkozás őszintesége,­­ az a közép­kort annyira elfajultnak kell hogy tartsa, milyen még korszak alig lehetett. Részlet a váradi Regestrumból A berettyói apáturság udvarbírája bizo­nyos asszonyszemélyt boszorkányságról vá­dol. Péter, a berek-jói udvarbíró rontásról vádlotta a Csöbörd feleségét. Bíró vala Teke berek-jói apátur, pristáldus ... falusi Marcel. A mondott asszonyszemély Váradon elma­rasztalódon. Apafalusi Simon felesége tisztázódik a gyilkosságban való bűnrészesség vádjától. Batina Mogus Mortu­ faluból törvény elé állatá Apafalvára való Simonnak a feleségét mondván, hogy Márton ispánnak egyik Vota nevezetű szolgája az ő jelenlétében és bele­egyezésével ölte volt meg az ő fiát. Mika bi­hari ispán megvizsgálván a dolgot, Prene pris­táldus kíséretében Váraddá utasítá őket, hol az említett asszony hordozván a vasat, igazo­lódik vala. Haláp­i Ipolnak keresete a Hugos felesé­gén. Haláp falvára való Ipoly három márkányi kártételről vádolá azon helységbeli Bagosnak feleségét. Bíráskodék Kelem ispán, pristáldus vala Péter azon faluból. Az asszony hordoz­ván a vasat, igazolódik vala. Kérfalusi Jánosnak keze sérületlen, ha­nem a kötés pecsétje feltörve találtatott. Deésfia a Szentes Alsó-Kér faluból tör­vény elé állatá lopás miatt falubelijét Jánost, Hus­ nak a jobbágyát. Bíráskodék Pál, bihari udvarbíró, pristáldus vala Gyüge. János hor­dozván a vasat, a kezén nem látszott sérülés, hanem a pecsét nem vala feltöretlen. Udvar­i János a közvizsgálat elül az egy­házba menekszik. Udvari faluba való Magos és Szegő lakos­társaik hozzájárulása mellett lopásról vádol­ták falubelijüket Jánost. Bíráskodik Márton ispán, pristáldus vala Vois. János, midőn a vizsgálatra kerülne a sor, az egyházba futa­­modik mondván, hogy megsérült. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék