História 1993

1993 / 2. szám - PAJKOSSY GÁBOR: Egyesületek a reformkori Magyarországon

Egyesületek a reformkori Magyarországon Az egyesület, a szabad és egyenlő személyek meghatározott célra alakult önkéntes társulása, a modern polgári társadalom szülötte. A polgári társadalom ideális politikai formájának, a köztársaságnak mintegy mikromodellje. Az egyesületben a célokat, a tagok jogait és kötelességeit, a működési mechanizmust, a vezetők választását és rendszeres elszámoltatását közösen megalkotott alapszabály rögzíti. Nem törekszik a tagok életének teljeskörű meghatározására, mint a feudális rendi korporációk, nem rendi alapon szerveződik, és nem is kényszeregyesülés. Formális, tradíciókat alkot, és erősíti a tagok polgári öntudatát. Fejlődése a társadalom polgáriasultságát feltételezi, egyben a polgári társadalom megszerveződésének egyik legfontosabb formája. Keretei között szembesül a polgárság a modern fejlődés által felvetett problémákkal, és dolgoz ki rájuk megoldási, kezelési javaslatokat, majd egyletek útján szerveződik meg a munkásság és a parasztság is. Tehát mintegy a polgáriasultság egyik fokmérője. Hogy a 19. századi német fejlődést ma már nem a rendi és bürokratikus struktúrák túlsúlyával jellemezzük, ahhoz a legtöbbel azok a kutatások járultak hozzá, amelyek feltárták: Németország az egyletek birodalma volt (az egyletek a német dögvész — így Metternich), sok tízezer egylettel, hihetetlenül széles tevékenységi körrel, óriási vagyonnal, sokmilliós tagsággal. Az egyletek létezésének keretfeltételeit a mindenkori jogrend határozza meg: kibontakozásuknak leginkább az a liberalizmus által érvényre juttatott felfogás kedvez, amely az államnak csak minimális felügyeleti jogokat biztosít. Egyesületek és jogrend Mint az abszolutizmusok általában, a Habsburg-abszolutizmus is magának tartotta fenn annak eldöntését, hogy mely egyesületek szolgálják az állam javát, és melyek nem. Az egyesületalapítás előtt felszabadított tér 1815 után fokozatosan tágult. 1843 novemberében a Lajtán túl átfogó rendelet született, amely a politikai egyleteket kivéve, elvileg mindenféle egyesület alapítását lehetővé tette a hatósági jóváhagyás mellett. A Lajtán innen semmiféle törvény nem szólt az egyletekről, így az egyesületalapítás semmiféle korlátba nem ütközhetett, sem rendi közjogi, sem elvi liberális alapon. A magyarországi egyletek többsége anélkül jött létre, hogy alapszabályait felterjesztette volna jóváhagyásra, noha azt 1844 novemberétől rendelet írta elő. Az ausztriai engedélyezési gyakorlat 1843 után enyhült (bár az egyletek egy részének tevékenységét kirendelt biztos felügyelte), és ez jótékony hatást gyakorolt az egyesületek fejlődésére: a magyarországi és erdélyi előírások szigorodtak ugyan, ez azonban nem befolyásolta az egyletek számszerű gyarapodását. A kormányzat elzárhatta volna az egyleteket a sajtónyilvánosságtól, mivel azonban helyi szervekkel, főként rendőrséggel nem rendelkezett, tevékenységüket nem tudta korlátozni. Célok és elvek Céljaik, szerveződési elveik, struktúráik, tagságuk összetétele igen változatosak voltak. Az 1800 előtt alakult egyletek egy része, de újabbak is (mint egyes önsegélyező egyletek) céhes alapon szerveződtek. Más egyesületek vallási keretek között, az egyházhoz kapcsolódva jöttek létre. A II. József által feloszlatott vallásos társulatok, testvérületek folytonosságát (amellett, hogy néhányuk fennmaradt, sőt, püspöki felügyelet alatt újak is alakultak) részben és csak egy funkcióra szorítva megőrizte a temetkezési és betegegyletek azon egyharmada, amely felekezeti alapon, illetve plébániák szerint szerveződött meg. Olyan új igények kielégítését azonban, mint a templomi zene magasszintű művelése, már az egyháztól szervezetileg független egyletek szorgalmazták. A magas klérus is a modernebb egyesületi forma előnyeivel élt, amikor 1848-ban létrehozta a Jó és olcsó könyveket terjesztő társaságot, a későbbi Szent István Társulatot, amely a népművelést a vallásosság erősítésével kapcsolta össze. A hitközséghez rendelve alakultak meg az izraelita szentegyletek, a Chevra Kadisáh, és más jótékony egyesületek (öszszesen több mint 70), korszakunkban azonban már megindult szervezeti függetlenedésük, és megalakultak az első izraelita nőegyletek is. Végül a lövészegyletek (számuk húsz) régebben a városi polgárjoggal rendelkezőket tömörítették, a korszakunkban alakult egyesületek azonban már nyitottabbak voltak, és mintegy társaskörként működtek. Korszerűsödtek tehát a régies alakulatok is, az egyletek nagy többsége pedig már a rendi, vallási választóvonalakat keresztülmetszve jött létre. Az említett izraelita egyletek mellett több mint 40 egylet gyakorolt jótékonyságot. Egyharmaduk nőegylet volt, néhányuk szintén felekezeti alapon szerveződött, de az egyháztól már függetlenül. A hagyományos célkitűzés, a szegények segítése, korszakunkra kiegészült az alsóbb osztályok szocializációjában, a polgári értékek (szorgalom, takarékosság, mértékletesség, bizonyos műveltség) elsajátításában való közreműködéssel. Egy-egy egyesület munkaiskolát, dologházat működtetett, és az első takarékpénztárak még nem a nyereség maximalizálását, hanem a takarékosság meggyökereztetését tűzték maguk elé. Több mint húsz jótékony egylet kisdedóvót tartott fenn: az 1848 előtt Magyarországon létrejött kisdedóvók több mint kétötödét egyletek, főleg nőegyletek alapították, illetve működtették. Működésükhöz az a Kisdedóvókat Magyarországon Terjesztő Egyesület nyújtott szakmai segítséget, amely a kisdednevelés ügyét a magyar nyelv terjesztésével kötötte össze. A 100 önsegélyező egylet legnagyobb részét a 70 temetkezési és betegsegélye- Széchenyi és felesége . Temetkezési és betegsegélyező egyletek Önkéntes társulások, melyben a tagok kötelezik magukat, hogy egymás temetési költségeihez előre meghatározott tagdíjfizetéssel hozzájárulnak. A fenti cél sok esetben betegsegélyező pénztár fenntartásával is bővül. Hálózatuk Budapesten és a nagy alföldi mezővárosokban alakult ki. Szervezetük autonóm. A tagok hozzájárulásán kívül ajándékot és jótékony adományt is elfogadnak. A 19. század második felében az állam, a munkaadók, az egyházak stb. által fenntartott betegpénztárak és biztosítók veszik át a szerepét.