História 1993

1993 / 2. szám - BURUCS KORNÉLIA: Nők az egyesületekben

Lorántffy Zsuzsanna Egylet Az 1892-ben alakult egylet a protestáns erköl­csi és hitélet szellemében fejtette ki tevékeny­ségét. Elnöknője több évtizeden keresztül Szi­­lassy Aladárné volt. Az egylet 250-300 tagja a „könyörülő és segítő szeretet” gyakorlása során szegények segélyezését, gondozását, betegek ápolását végezte. A család védelmében ottho­nokat, pályaudvari missziót szerveztek, az éle­lem, ruha- és pénzadományokon kívül évente 10 árva gyermek neveltetési költségét fedezték. Vasárnapi iskolákat működtettek, vallásos szel­lemű kiadványokat jelentettek meg. Az 1908- ban létesített Diakonissza Nevelőintézetben felügyelő, tanítónő és kórházi ápolóképzés folyt, 1920-ban pedig megkezdte működését a Diakonissza Kórház is. Női Munkát Értékesítő Lujza Egylet Az egylet 1892-ben azzal a céllal alakult, hogy a művelt osztályokhoz tartozó nőknek, „a­­mennyiben önálló iparüzletet nem folytatnak, bárminemű munkát közvetíteni, azokat értéke­síteni s általában a nők tisztességes mellékke­resetét előmozdítani” tudják. Az egylet mun­kaközvetítő irodát működtetett, ahol az arra rászoruló nők kéziratok, kották másolására, fordításra kaptak megbízást, vagy az ún. női iparágak (kézimunka, virágkötés, majolikafes­tés, bijouterie-munkák) termékeit értékesíthet­ték. Országos Katholikus Nővédő Egyesület Magyarországon a nővédelem szükségességét az elsők között ismerte fel az 1896-ban alakult egyesület. Vasárnap délutánonként a Leánykö­rökben és az Anyák körében katolikus szellem­ben tartottak előadásokat, s tanácsot osztottak a háztartás vezetéséről, a gyermeknevelésről. Az egyesület a kenyérkereső nők anyagi, szel­lemi támogatását, önálló pénzkereső tevékeny­ségre való kiképzését jelölte meg céljának. Nőtisztviselők Országos Egyesülete Az 1896-ban alakult egyesület a magántisztvi­selőként irodákban dolgozó nők gazdasági ér­dekvédelmére szerveződött, de tevékenységét 1908-tól a köztisztviselőnőkre (telefonos és postáskisasszonyok) is kiterjesztette. A Schwimmer Róza, majd Gergely Janka elnök­letével működő egyesület tagjait ingyenes ál­lásközvetítéssel, a munkaképteleneket segélye­zéssel támogatta, a kereskedelmi szakoktatás hiányait pótolandó pedig a dolgozni kény­szerülő nők számára szaktanfolyamokat (könyvvitel, magyar, angol, német gyorsírás, gépírás) indított. A századforduló választójogi mozgalmaiba is bekapcsolódott: a gyűléseken, felvonulásokon képviselői mindig megjelentek. Az egyesület, férfikollégáikkal karöltve, képvi­selte e társadalmi réteg érdekvédelmét: kezdet­től tagja volt a Magántisztviselők Országos Szövetségének valamint a Magántisztviselők Országos Nyugdíjegyesületének. Az egyesület jelentős szerepet játszott a Magyarországi Munkásnő Egyesület megszületésében is: az 1903 februárjában tartott munkásnőgyűlésen Schwimmer Róza terjesztette elő a munkásnők egyenjogúsítására vonatkozó elképzeléseket, s közreműködtek az alapszabályok megfogalma­zásában is. Lapjuk: Nőtisztviselők Lapja, majd A Nő és a Társadalom volt. 1919 nyarán az egyesület feloszlott. Művelt Nők Otthona Egyesület Az 1897-ben létrejött jótékony egyesület az „egyedül álló tisztességes és művelt” nőknek kívánt csekély térítés ellenében vagy ingyen családias szellemben vezetett otthont biztosí­tani öreg napjaikra. A nyugdíjjal vagy más já­radékkal nem rendelkezők kisebb munkák el­végzésével (irodai, fehérneművarrás, ill.­­javítás) járultak hozzá eltartásukhoz. Az Orczy úton épített Otthon azonban már a szá­zadfordulón anyagi nehézségekkel küzdött. Feministák Egyesülete 1904-ben Schwimmer Róza és Glücklich Vil­ma vezetésével a Nőtisztviselők Országos Egyesületéből vált ki, azzal az elhatározással, hogy a nők érdekeit nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai téren is képviselik. Cél­jaik támogatásához számos szakértő, közéleti férfiút is megnyertek. Kezdetben a női válasz­tójog kiharcolására összpontosítottak, de eb­ben a kérdésben alapvető nézeteltérés volt a szocialista nőmozgalomhoz képest. (A femi­nisták a nők érdekeit nemi oldalról közelítették meg, míg a szociáldemokraták az egy osztály­hoz tartozás alapelvét vallották.) Az egyesület 1907-ben bizottságot hozott létre a anya- és gyermekvédelmi munka irányítására. Képvise­lői elszántan küzdöttek a prostitúció, a leány­kereskedelem ellen, követelték a leányanyák és a házasságon kívül született gyermekek társa­dalmi és jogi hátrányának felszámolását. Szót emeltek a nők tanulási szabadságáért, a koe­dukációért, a munkavállalás lehetőségéért, s az egyenlő munkáért egyenlő bért jelszavát hir­dették. Az egyesület az I. világháború alatt a Nők Nemzetközi Békeligájának hazai képvise­lőjeként aktív háborúellenes tevékenységet fej­tett ki. Legálisan 1942-ig működött. Lapjuk: A Nő­ Magyarországi Munkásnő Egyesület Szociáldemokrata vezetés mellett 1903 febru­árjában alakult meg a Magyarországi Nőmun­kás Egylet, mely célul tűzte ki a szabad foglal­kozású nők és a háziasszonyok szervezését. 1904 júniusában Gárdos Mariska vezetésével az addig szakszervezeti keretekben működő gyáripari, háziipari munkásnőket és a házicse­lédeket közös érdekeik védelmére egyesületbe tömörítette. Az egyesület az I. világháború alatt játszott jelentősebb szerepet, amikor a szocialista nők számos éhség- és háborúellenes tüntetést szerveztek. Lapjuk: Nőmunkás, Művészet és Művelődés Magyar Nők Egyesülete A Huszár Ilona bárónő kezdeményezésére 1904-ben alakult egyesület már célkitűzéseiben is bevallottan csak a szellemi munkával foglal­kozó nőket kívánta tömöríteni, s elhatárolta magát a „jogokért viaskodó, a női munka egyenlőségéért harcoló” asszonytársaktól. Az egyesület 500-600 tagja a festő és iparművé­szeti, az irodalmi, a zenei és az ismeretterjesz­tői szakosztályban a művészet és a tudomány „finomított ízlésének” elterjesztéséért fárado­zott. A Vigadó épületében hangversenyterem­mel, társalgószobával rendelkeztek. Kedden­­kénti hangulatos zsúrjaikon irodalmi vagy ismeretterjesztő felolvasások, zenei progra­mok, kiállítások szerepeltek. A szervezet anya­gi nehézségek miatt 1935-ben beolvadt a Mária Dorothea Egyesületbe. Az Első Leánykiházas­ító Egylet, Váci út, Budapest A nők a kulturális élet első törzsközönsége. Művészet és művelődés egylet zsúrja. Budapest, 1906 16

Next