História 1993
1993 / 2. szám - SZÁSZ ZOLTÁN: Románok egyesületei a magyar államban
Románok egyesületei a magyar államban 1867-1918 „Amikor néhány évvel a világháború kitörése előtt O. Goga és N. Chendi ambiciózus csapatai rohamoztak bennünket, éppen ők, akik csak fogyasztották a mi munkánk gyümölcseit, de szép verseken és fulmináns újságcikkeken kívül semmi pozitívat nem alkottak, azzal támadtak minket, hogy nem csinálunk semmit, csak lassítjuk mint „burzsoák” (!) a nemzeti élet lendületét, akkoriban mindegyre össze akartam állítani összes tisztségeink listáját, azokét a köztisztségekét, melyekben népem annyi pozitív és valós érdekét képviseltük és védelmeztük — de sosem volt hozzá türelmem. Hosszú lista. Egyszer hozzávetőlegesen kiszámítottam a magamét: a társadalmi és egyházi-iskolai feladatokkal együtt több mint 60 olyan köztisztség jött össze, melyeket egyidejűleg viseltem, s mindegyik kötelezettségnek eleget is tettem, amennyire erőm és időm engedte!” E sorokat Valeriu Braniste, a történelmi Magyarország egyik jeles román nemzetiségi politikusa a világháború vége felé vetette papírra szegedi vizsgálati fogságának magányában. A parlamenthez és a pártokhoz ragadó történetírás alig tudta érzékeltetni, hogy a politikai küzdelem, a társadalomépítő munka, a napi élet hány különböző szintjén terebélyesedett ki az 1861 utáni korszakban. A látszólag mereven elkülönülő politikai élet és a „politikamentes” egyleti munkálkodás nagyon is összefonódott, a nemzetiségeknél pedig különösen kitűnt, hogy mindkettőt jobbára ugyanazon egyéniségek éltetik, alakítják. A társadalmi-kulturális élet központjában A lugosi Braniste a városi képviselőtestület (választott) tagja volt, s mint ilyen, eredményesen szolgálta a román különérdekeket. Tagja az iskolaszéknek, különféle bizottságoknak. De beválasztották a megyei közgyűlésbe is, egyben egy sor megyei szaktestületbe, köztük a jövedelemadót megállapító bizottságba; megyei bizalmi férfi a kir. törvényszék esküdtjeit kiválasztók között, miniszteri kinevezés alapján szerepet kap a fiatalkorú bűnözők feletti ítélkezésben. Ugyanakkor az egyházi közéletben is szükség volt rá; tagja az ortodox egyházközségi bizottságnak, ebből következően 2 évig iskolaigazgató is, tanfelügyelő is, új épületek építtetője. 1908-ban Karánsebesen az egyik fő püspökcsináló, választott képviselője a (szebeni) egyházi-nemzeti kongresszusnak, ami már erősen belefolyt a politizálásba. A Román Olvasóegylet („román kaszinó”) lelke Lugoson ugyanő volt. Helyiséget az ortodox egyház tulajdonában lévő Concordia szállóban kaptak, s ez egyben Városi Klubjuk is, itt gyűlnek össze a nemzeti párt megyei képviselői, innen indul a legtöbb bánsági román társadalmi-kulturális és politikai kezdeményezés. Ők segítik világra a Román Nők Jótékonysági Egyletét, mely komoly pénzvagyont gyűjtött, külön Iskolai Menza Alapot hozott létre 40-60 helyi szegény tanuló étkeztetésére, ruháztatására. Az egylet román irodalomból és történelemből felolvasó üléseket tartott, az utolsót Eminescuról, éppen azon a napon, amikor Ferenc Ferdinándot Szarajevóban meggyilkolták... A helyi Román Dalegylet elnöke is sokáig Braniste volt. Neves énekeseket hívtak meg a Kárpátokon túlról, 1906- ban viszont a bánsági énekesek vettek részt a politikai demonstrációként számontartott bukaresti nagy nemzeti kiállításon. Egy komoly állandó színház megteremtését szolgálta a Román Színházi Alap Társaság, melynek 1907-ig Iosif Vulcan — aki a Kisfaludy Társaságnak is tagja — volt az elnöke. A pénz ugyan lassan gyűlt, a háború kitörésekor érte el a félmillió koronát, de a társaság gyűléseket tartott, évkönyveket adott ki, mozgó népszínházat szervezett. A Bánságban ennek is Braniste volt a lelke. A parasztok szekerezték a díszleteket, s amíg a színészek rendezkedtek, ő mondta a bevezető előadást. A társaság vezérkarában a korszak végén ott voltak a nagypolitika olyan alakítói, mint Al. Vaida-Voevod, Vasile Goldis, a majdani Nagy-Romániának is kiváló államférfiúi. A politika mezsgyéjén állott az 1910- ben létesített Magyarországi Román Új- A nagyszebeni szász ifjúsági egyesület lógyakorlata, 1909 Az erdélyi szászok legfontosabb egyesületei Elnevezés, alapítás éve, helye Verein für Siebenbürgische Landeskunde (Erdélyi Országismereti Egyesület) 1842 Nagyszeben Siebenbürgisch-sächsischer Landwirtschaftsverein (Erdélyi Szász Mezőgazdasági Egyesület) 1845 Nagyszeben Gustav Adolf-Verein 1861 Medgyes Verschönerungsverein (Városszépítő és Műemlékvédő Egyesület) 1879 Nagyszeben Siebenbürgischer Karpatenverein (Erdélyi Kárpát-Egyesület) 1880 Nagyszeben Allgemeiner Evangelischer Frauenverein (Evangélikus Nőegylet) 1884 Nagyszeben Raiffeisen-Verein (Raiffeisen Szövetkezeti Mozgalom) 1881-től Hermannstädter Turnverein (Nagyszebeni Torna-Egyesület) 1845 Nagyszeben Verband Sächsischer Turnvereine (Szász Torna-Egyletek Szövetsége) 1890 Brassó Evangelischer Schulfandverein (Evangélikus Iskola-Egyesület) 1843 Nagyszeben 19