História 1993

1993 / 2. szám - BURUCS KORNÉLIA: Nők az egyesületekben

Nők az egyesületekben A 19. század a civil társadalom szervező­désének időszaka. A politikai, gazdasági, érdekvédelmi szervezetek mellett külön­böző — néha meghökkentő — érdeklődé­si kör, felekezet, foglalkozás stb. mentén megszámlálhatatlan kaszinó, társaskör, társulat, egylet alakult. Sajátos csoportot alkotnak a nők által létrehozott szerveze­tek. Igaz, sokan lekicsinylően vélekedtek „az egyleti, jótékonykodó hölgyekről”, s az emancipáltság mosolyt fakasztó jele­ként értékelték buzgólkodásukat a pénz­gyűjtő bálokon, tombolákon, sorsjátéko­kon, vagy kategorikusan úgy gondolkod­tak: a közélet bármely területén szerepet vállaló nő eleve nem lehet jó háziasszony, gondos anya, szerető feleség. Holott ezek a szervezetek nem elsősorban a „kékha­risnyák” gyűjtőhelyei voltak, hanem azo­­ké az elhivatottságot érző asszonyoké és lányoké, akik a nőnevelés, az anya- és gyermekvédelem terén igyekeztek valamit tenni, a társadalom által kitaszítottakat is­­tápolták, az emberi nyomort próbálták enyhíteni a maguk eszközeivel. E szervezetek számbavétele azonban nem könnyű. A szakirodalom csak néhá­­nyukat említi, az esetlegesen fennmaradt forrásanyagban (alapszabály, éves beszá­moló) szereplő társaságok tényleges mű­ködéséről pedig sokszor csak szórványos adatokat találunk. A legkorábbi híradások az 1810-es évek végéről vannak: jótékony célú egyle­tek alakultak a napóleoni háborúk kivál­totta nyomor enyhítésére (1817: Budai, ill. a Pesti Jótékony Nőegylet). A 19. század utolsó harmadától aztán megszaporodtak e szervezetek. 1879-ben Erzsébet királynő védnöksége alatt, Tisza Kálmánná elnök­ségével létrejött az ugyancsak általános irányú emberbaráti és közhasznú tevé­kenységet folytató Magyar Országos Segé­lyező Nőegylet. Sorra alakultak — főleg fe­­lekezetenként — a kimondottan a nők sa­játos problémáira választ kereső egyletek (katolikus, református, zsidó, görög kato­likus), itt nem említve a számtalan gyer­­mekmenhely női alapítóit és munkásait. Az alábbiakban csak a legfontosabb, bár nevében nem mindig „országos” társasá­gok célkitűzéseit, működőét vesszük számba. Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesülete Az 1861. március 15-én özv. Damjanich János­­né, özv. gr. Batthyány Lajosné és gr. Zichy Pál Ferencné kezdeményezésére megalakult egye­sület a szabadságharcban elesett hősök elárvult leánygyermekeinek kívánt „védőbástyája” len­ni. Az egyesület „szentháromsága: az anya, a feleség és a honleány kötelességeit foglalja ma­gában” — hangzott a programadás. A nemes asszonyok és közéleti férfiak által is támogatott egyesület az első években gyűjtések, ínségba­zárok szervezésével általános közjótékonyko­dást végzett, valamint háziipari és gazdasszonyi kiállításokat szervezett. 1866-ban a Damjanich utcában felépítették a több mint száz leányárva befogadására alkalmas árvaházat, melyet 1876- ban kibővítettek. Ezen intézményhez kapcso­lódóan kialakították a lányok képzésére szol­gáló elemi és polgári iskolát, mely 1906-ban egy cinkotai nemesi kúriába költözött. A le­ányokat eleinte nevelőnőknek képezték, az 1890-es évektől pedig már varrni tanultak. 1908-tól, az állami költségvetés támogatását is élvezve, a községi jegyzők, körjegyzők gyerme­keinek és árváinak leánynevelő intézeteként működött. (Az árvaház az I. világháború alatt megszűnt.) Az egyesületnek lapja is volt: az 1873-ban induló Magyar Gazdasszonyok Heti­lapja. Pesti Izraelita Nőegylet Az 1866 februárjában alakult egylet a „sze­gény, beteg, keresetképtelen, gyermekágyas, özvegy” nők, árva leányok megsegítését tekin­tette feladatának. Már egy év múlva, 1867 őszén megnyitotta leányárvaházát és­­menhe­­lyét (utóbbiban a félárva, ill. az átmenetileg anyagi gondokkal küzdő családok leányai kap­tak helyet). 1869-ben tápintézet elnevezéssel elsőként nyitottak népkonyhát, ahol az első időkben napi 300, az 1920-as években 1500- 2000 adag ételt osztottak ki csekély térítés fe­jében a rászorulóknak. (A menü: húsleves riz­­­zsel vagy darával, egy tál főzelék, ill. tészta, marhahús, kenyér.) A segélyezési osztály bírál­ta el az esetenkénti folyamodványokat, ítélte meg a rendszeres segélyeket, anyagi támoga­tást nyújtott a gyermekágyasoknak, kiházasítási és kelengyesegélyeket folyósított. 1910-ben nyílt meg a gyermekágyas otthon (1922-ben már 120 ággyal működött), ahol orvosok, bá­bák, ápolónők segítették a szülő nőket. 1916- tól a Női Ipari Foglalkoztatóban munkaalka­lomhoz, kereseti lehetőséghez juttatták a dol­gozni tudó segélyezetteket. Az egylet — a pá­pai és a budai testvéregyesülethez hasonlóan— az 1930-as években is működött. 1930-ban ad­ták át a Vilma Nő Otthont, ahol a bentlakók saját, megszokott bútoraikkal rendezhették be szobáikat, ellátásukért pedig csak szerény díjjal tartoztak. Országos Nőképző Egylet A női művelődés és oktatás fontosságának pro­pagálására 1867-ben Veres Pálné indította út­jára. Az egylet nevéhez fűződik az első felső leányiskola felállítása. Magyar Országos Segélyező Nőegylet Az Erzsébet királyné védnöksége alatt 1879- ben megalakult egylet minden irányú ember­baráti és közhasznú tevékenységet folytatott. Mária Dorothea Egyesület A magyar tanítónők első hazai egyesülete 1885-ben Zircen Janka, Römer Flóris és Pé­­terfy Sándor kezdeményezésére alakult, azzal a céllal, hogy a munkanélküli nevelőket, taní­tónőket álláshoz juttassák, átmenetileg segé­lyezzék, illetve az elöregedett, keresőképtelen vagy elhagyatott pályatársakat megsegítsék. 1889 decemberében az Orczy úton közadako­zásból felépült a Tanítónők Otthona. Karitatív tevékenysége keretében az egyesület segélye­zési akciókat is szervezett, 1891-től pedig elhe­lyezési irodát nyitott, amely magasabb képzett­ségű hazai nevelőket közvetített ki csalá­dokhoz. 1888 januárjában megkezdte működé­sét a Tanítónői Szakosztály is, amely a tagok műveltségének emelését, szellemi életének irá­nyítását, a hivatásszeretet növelését tekintette feladatának. A nőnevelés előmozdítására pedagógiai, is­meretterjesztő előadássorozatokat szerveztek, irodalmi pályázatokat írtak ki, zenei, művészeti rendezvényeket tartottak, agitáltak a nők egye­temre bocsátása mellett, szorgalmazták a leány­inasiskolák, földműves leányiskolák, felsőbb le­ányiskolák működését, propagálták a kézimun­kaoktatás, a háztartási szakoktatás bevezetését. Az egyesület tagjaiban merült fel először a szü­lői értekezlet gondolata. A szervezet 1945-ig működött. A Mária Dorothea Egyesület emlékünnepe névadója tiszteletére, 1935. február 15

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék