História 1993
1993 / 2. szám - BURUCS KORNÉLIA: Nők az egyesületekben
Nők az egyesületekben A 19. század a civil társadalom szerveződésének időszaka. A politikai, gazdasági, érdekvédelmi szervezetek mellett különböző — néha meghökkentő — érdeklődési kör, felekezet, foglalkozás stb. mentén megszámlálhatatlan kaszinó, társaskör, társulat, egylet alakult. Sajátos csoportot alkotnak a nők által létrehozott szervezetek. Igaz, sokan lekicsinylően vélekedtek „az egyleti, jótékonykodó hölgyekről”, s az emancipáltság mosolyt fakasztó jeleként értékelték buzgólkodásukat a pénzgyűjtő bálokon, tombolákon, sorsjátékokon, vagy kategorikusan úgy gondolkodtak: a közélet bármely területén szerepet vállaló nő eleve nem lehet jó háziasszony, gondos anya, szerető feleség. Holott ezek a szervezetek nem elsősorban a „kékharisnyák” gyűjtőhelyei voltak, hanem azoké az elhivatottságot érző asszonyoké és lányoké, akik a nőnevelés, az anya- és gyermekvédelem terén igyekeztek valamit tenni, a társadalom által kitaszítottakat istápolták, az emberi nyomort próbálták enyhíteni a maguk eszközeivel. E szervezetek számbavétele azonban nem könnyű. A szakirodalom csak néhányukat említi, az esetlegesen fennmaradt forrásanyagban (alapszabály, éves beszámoló) szereplő társaságok tényleges működéséről pedig sokszor csak szórványos adatokat találunk. A legkorábbi híradások az 1810-es évek végéről vannak: jótékony célú egyletek alakultak a napóleoni háborúk kiváltotta nyomor enyhítésére (1817: Budai, ill. a Pesti Jótékony Nőegylet). A 19. század utolsó harmadától aztán megszaporodtak e szervezetek. 1879-ben Erzsébet királynő védnöksége alatt, Tisza Kálmánná elnökségével létrejött az ugyancsak általános irányú emberbaráti és közhasznú tevékenységet folytató Magyar Országos Segélyező Nőegylet. Sorra alakultak — főleg felekezetenként — a kimondottan a nők sajátos problémáira választ kereső egyletek (katolikus, református, zsidó, görög katolikus), itt nem említve a számtalan gyermekmenhely női alapítóit és munkásait. Az alábbiakban csak a legfontosabb, bár nevében nem mindig „országos” társaságok célkitűzéseit, működőét vesszük számba. Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesülete Az 1861. március 15-én özv. Damjanich Jánosné, özv. gr. Batthyány Lajosné és gr. Zichy Pál Ferencné kezdeményezésére megalakult egyesület a szabadságharcban elesett hősök elárvult leánygyermekeinek kívánt „védőbástyája” lenni. Az egyesület „szentháromsága: az anya, a feleség és a honleány kötelességeit foglalja magában” — hangzott a programadás. A nemes asszonyok és közéleti férfiak által is támogatott egyesület az első években gyűjtések, ínségbazárok szervezésével általános közjótékonykodást végzett, valamint háziipari és gazdasszonyi kiállításokat szervezett. 1866-ban a Damjanich utcában felépítették a több mint száz leányárva befogadására alkalmas árvaházat, melyet 1876- ban kibővítettek. Ezen intézményhez kapcsolódóan kialakították a lányok képzésére szolgáló elemi és polgári iskolát, mely 1906-ban egy cinkotai nemesi kúriába költözött. A leányokat eleinte nevelőnőknek képezték, az 1890-es évektől pedig már varrni tanultak. 1908-tól, az állami költségvetés támogatását is élvezve, a községi jegyzők, körjegyzők gyermekeinek és árváinak leánynevelő intézeteként működött. (Az árvaház az I. világháború alatt megszűnt.) Az egyesületnek lapja is volt: az 1873-ban induló Magyar Gazdasszonyok Hetilapja. Pesti Izraelita Nőegylet Az 1866 februárjában alakult egylet a „szegény, beteg, keresetképtelen, gyermekágyas, özvegy” nők, árva leányok megsegítését tekintette feladatának. Már egy év múlva, 1867 őszén megnyitotta leányárvaházát ésmenhelyét (utóbbiban a félárva, ill. az átmenetileg anyagi gondokkal küzdő családok leányai kaptak helyet). 1869-ben tápintézet elnevezéssel elsőként nyitottak népkonyhát, ahol az első időkben napi 300, az 1920-as években 1500- 2000 adag ételt osztottak ki csekély térítés fejében a rászorulóknak. (A menü: húsleves rizzsel vagy darával, egy tál főzelék, ill. tészta, marhahús, kenyér.) A segélyezési osztály bírálta el az esetenkénti folyamodványokat, ítélte meg a rendszeres segélyeket, anyagi támogatást nyújtott a gyermekágyasoknak, kiházasítási és kelengyesegélyeket folyósított. 1910-ben nyílt meg a gyermekágyas otthon (1922-ben már 120 ággyal működött), ahol orvosok, bábák, ápolónők segítették a szülő nőket. 1916- tól a Női Ipari Foglalkoztatóban munkaalkalomhoz, kereseti lehetőséghez juttatták a dolgozni tudó segélyezetteket. Az egylet — a pápai és a budai testvéregyesülethez hasonlóan— az 1930-as években is működött. 1930-ban adták át a Vilma Nő Otthont, ahol a bentlakók saját, megszokott bútoraikkal rendezhették be szobáikat, ellátásukért pedig csak szerény díjjal tartoztak. Országos Nőképző Egylet A női művelődés és oktatás fontosságának propagálására 1867-ben Veres Pálné indította útjára. Az egylet nevéhez fűződik az első felső leányiskola felállítása. Magyar Országos Segélyező Nőegylet Az Erzsébet királyné védnöksége alatt 1879- ben megalakult egylet minden irányú emberbaráti és közhasznú tevékenységet folytatott. Mária Dorothea Egyesület A magyar tanítónők első hazai egyesülete 1885-ben Zircen Janka, Römer Flóris és Péterfy Sándor kezdeményezésére alakult, azzal a céllal, hogy a munkanélküli nevelőket, tanítónőket álláshoz juttassák, átmenetileg segélyezzék, illetve az elöregedett, keresőképtelen vagy elhagyatott pályatársakat megsegítsék. 1889 decemberében az Orczy úton közadakozásból felépült a Tanítónők Otthona. Karitatív tevékenysége keretében az egyesület segélyezési akciókat is szervezett, 1891-től pedig elhelyezési irodát nyitott, amely magasabb képzettségű hazai nevelőket közvetített ki családokhoz. 1888 januárjában megkezdte működését a Tanítónői Szakosztály is, amely a tagok műveltségének emelését, szellemi életének irányítását, a hivatásszeretet növelését tekintette feladatának. A nőnevelés előmozdítására pedagógiai, ismeretterjesztő előadássorozatokat szerveztek, irodalmi pályázatokat írtak ki, zenei, művészeti rendezvényeket tartottak, agitáltak a nők egyetemre bocsátása mellett, szorgalmazták a leányinasiskolák, földműves leányiskolák, felsőbb leányiskolák működését, propagálták a kézimunkaoktatás, a háztartási szakoktatás bevezetését. Az egyesület tagjaiban merült fel először a szülői értekezlet gondolata. A szervezet 1945-ig működött. A Mária Dorothea Egyesület emlékünnepe névadója tiszteletére, 1935. február 15