História 1994

1994 / 4. szám - TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: "Komám nincs és feleségem vagyon"

te. A jobbágytömegek vallásosságát köz­vetlenül — és a 16. században — még nem vizsgálták. Tanulmányoztak viszont egy egészen eltérő ténycsoportot, nevezetesen a protestáns prédikátorok élet- és műkö­déstörténetét. Kiderült: sokan tevékeny­kedtek a legkisebb falvakban, nyilvánvaló­an jobbágyok között. Ilyen módon, a pat­­rónusokról és a prédikátorokról való egy­behangzó értesülések alapján lehet bizonyosan állítani, hogy a falvak népének óriási többsége protestáns volt a 16. szá­zad második felében. A végvári harcok során elszaporodó katonaréteg vallási viszonyaival a most szerveződő egyházak tulajdonképpen nem törődtek. A társadalom — annak el­lenére, hogy az ország védelme gyakorla­tilag az ő vállukon nyugodott — egyelőre csupán nyomasztó teherként érzékelte lé­tüket. Mégis, amikor majd a Bocskai-sza­­badságharcban olyan nagy szükség lesz rá­juk, kiderül, hogy ők a protestantizmus legerősebb támaszai. Nyilvánvalóan már ekkor is ehhez a táborhoz tartoztak. Körülbelül az 1570-es évekre alakult ki tehát a protestantizmus számbeli fölé­nye. Az ország körülbelül 4 millió lakosá­ból 3-3,2 milliót egyesített, 5-6000 gyüle­kezetben. PÉTER KATALIN „Romám nincs és feleségem vagyon” Meddőség és fogamzásgátlás a 18. századi magyar parasztságnál Az MTA Történettudományi Intézet ki­adásában jelenik meg ez évben az Óra, szablya, nyoszolya c. tanulmánykötet (szerkesztette: Zimányi Vera). Tóth Ist­ván György alábbi tanulmánya teljes ter­jedelemben ebben a kötetben jelenik majd meg. (A szerk.) A fogamzás titka a 18. századi magyar pa­rasztokat is foglalkoztatta: a házaspárok aggódva várták, követi-e keresztelő az es­küvőt, míg a titokban szerelmeskedők mindenáron el szerették volna kerülni a szégyent, amit egy törvénytelen gyerek születése jelentett. Mennyit tudtak valójá­ban a 18. századi parasztok a gyermekál­dás lényegéről, hogy próbálták meg befo­lyásolni a természetet — erre keresünk választ a korabeli bírósági jegyzőkönyvek alapján. A tanúvallomásokban a parasz­tok saját szavaikkal részletesen és hitele­sen számoltak be a paraszti életnek erről a fontos szférájáról is. A vallomásokból kitűnik, hogy az ara­táskor, búcsúkban beszéltek erről egymás között az asszonyok, vándorló emberek terjesztették az abortiv italok receptjeit stb. A felhasznált bírósági forrásanyagban Erdély kivételével a történelmi Magyaror­szág összes fontosabb tájegységét megta­láljuk, és az egymástól sok száz kilomé­terre szinte egybehangzóan valló tanúk bizonyítják: minden eltérés ellenére a gyermekáldás, a meddőség. A fogamzás­­gátlás kérdéseit vizsgálva beszélhetünk a 18. században egy egységes magyarországi paraszti világképről. A 18. századi parasztlányok,­­asszo­nyok a gyakorlatban tanulták meg testük működését, az ezzel kapcsolatos tudniva­lókat, a fogamzás, terhesség, szoptatás bi­ológiai folyamatairól azonban — hogyan is lett volna ez másként a 18. században? — csak homályos elképzeléseik voltak. Teherbe esni A Sopron megyei Jobbaházán tartott vizs­gálatot 1748-ban Hannibál Ferenc főszol­gabíró. Németh Ilus szolgálólány először tagadni igyekezett, hogy megesett volna, majd mégis vallomást tett: „Kajtár Imre uram szolgálattyában lévén, sok ézben éj­szakának idein, amidőn részegen haza ment volna, tapogatván kínszerítette őtet vele való testi förtelmességre, ezért elun­ván sok ízbeli kínszerítésit, az múlt pün­kösd után való héten ... test szerint vítke­­zett vele Kajtár Imre uram, melly ad­ása után a víz mind elöntötte, azért nem vili, hogy teherben esett volna tőle.” A szolgá­lólány nem tudott különbséget tenni akö­zött, hogy szüzessége elvesztése miatt vér­zett-e, vagy pedig, mert a hószám volt raj­ta? Vagy úgy gondolta, hogy a vérfolyással megtisztult? Nem tudjuk, szavai azonban jelzik, hogy milyen homályos ismeretei voltak a női test működéséről a 18. száza­di parasztlányoknak. Ködösek voltak a korabeli elképzelé­sek a szoptatásról is. A Vas megyei Pinka­főn élő 17 éves szolgálólány, Kaplin Már­ta 1777-ben azt vallotta, hogy nem tudta, hogy a havi vérzés kimaradása a terhesség jele, mivel még sohasem volt terhes, és korábban mindig járta az asszonyi termé­szet (a menstruációt hívták így a 18. szá­zadban), „bár ez néha, különösen ha tejet ivott, elmaradt”. — A kimaradt hószám és Szerelmi jelenetek pásztorfaragásokon. Tükrös, 19. század 16 Megjelent a Történelmi Szemle 1992/3-4. száma A TARTALOMBÓL: TANULMÁNYOK Csukovits Enikő: Órahasználat a középkori Magyarországon Ágoston Gábor: Párhuzamok és eltérések az oszmán és az európai tüzérség fejlődésében a 15-17. században Szabó Dániel: A magyar társadalom politikai szerveződése a dualizmus korában DOKUMENTUM Nagy Péter Tibor: Szekfű Gyula levelei Balogh Józsefhez Molnár Judit: Zsidó gettók 1944-ben a Dél-Alföldön MŰHELY Ladányi Erzsébet: A városfogalom kutatásának módszertani kérdései Hermann Róbert: Görgei Artúr a Lajtánál, 1848. október 7.-november 1. ÉLETMŰ Fügedi Erik (1916-1992) műveinek összegyűjtött bibliográfiája (1937-1992)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék