História 1994
1994 / 5-6. szám - BASTL, BEATRIX: Öröklés, házasság, gyermek
mindenképpen szükség van.” Sidonia Elisabeth von Salm-Reifferscheidt házassága Hartmann von Liechtensteinnel 46 évig tartott, amely alatt 24 gyermeknek adott életet. Nyolchavi (koraszülés), ill. kétéves időszakonként születtek gyermekei. Közöttük egy fia halva született, és hat pedig azonnal a szülés után halt meg; ikrei közül Franz Karl Heinrich három héttel, Dominikus Hartmann kilenc hónappal a születése után halt meg, Maria Theresia kéthónapos, Johanna tízhónapos, Maria Franziska 14 hónapos, Heinrich Franz 15 hónapos és Franz Ludwig 5 éves korában halt meg. Bármennyire kívánta még a feleség is a terhességet — mivel ezáltal megnövelte reputációját — csak a receptgyűjteményeket hasonlíthatjuk össze azon utasításokkal, hogy milyen módon idézhető elő, milyen módon ismerhető fel a terhesség és fiú- vagy lánygyermeket eredményezhet-e. Éppen olyan mértékben féltek is tőle, és több gyermek születését követően el is utasították, így pl. Franziska Slavata grófné a „Fürtrefflicher Wittic-Spiegel”-ben a következő kívánságának adott hangot: „Miután a legutolsó gyermekem szoptatását befejeztem, erős vágyat éreztem, hogy ezután szűzi életmódot folytassak, és lám, megadta szeretett Jézusunk, hogy az uram (a férjem) teljesen lerokkant, és két évvel halála előtt szűzi életet élhettem.” Az ember ennek ellenére nem sajnálta a fáradságot, hogy fiainak tanácsokat adjon a házastársi szexualitás kialakítására annak érdekében, hogy a kívánt utódokat biztosíthassák. így figyelmeztetett Karl Eusebius herceg a túlzott szenvedélyek elkerülésére, mivel ez az ondót gyengíti, „amelyből nem lehet gyermek, csak leánygyermek születhetett, fiú nem, vagy fogyatékos gyermekek látnak napvilágot”. Mivel saját és általános vélemény szerint csak abban az esetben érhető el a kívánt eredmény, ha „a férfi sperma és a női petesejt rögtön találkozik egymással az aktus során és egymással összekeveredik”. Magyarázatokat adtak a megtermékenyülés szempontjából a nő legkedvezőbb pozíciójáról, továbbá nőgyógyászati tanácsokat és figyelmeztetéseket a menstruáció napjai alatti házastársi nemi érintkezés felfüggesztéséről éppúgy, mint a terhesség bekövetkezése esetén a 8. hónaptól kezdődően egészen a szülés utáni 4 hétig bezárólag úgy a gyermek, mint az anya élete veszélyeztetésének elkerülése érdekében az asszonnyal történő együtthálás mellőzése tekintetében. Továbbá szeressük ugyan a házasságból születő leánygyermeket is, de megengedett, hogy a „fiú-utódot jobban kívánják”, ennek eléréséhez „hasznos és megfelelő az Újhold, különösen az 5. napján, mert akkor különösen nagy az ereje a fogamzáshoz”, e célból „feküdjön az asszony a hátán és húzza fel a lábait, a többi pozíció inkább a könnyelműséget, mint az utódok célját szolgálja”. A fiú utódnak a nemzetség, a név, a rend és család társadalmi pozíciójának továbbvitele szempontjából betöltött nagy jelentősége megfelelt a férfinak a nővel szembeni fölényét képviselő általános szemléletnek, amelyet mindenekelőtt teológiailag az eredendő bűnben játszott női bűnösséggel indokoltak meg. A halva születések és a csecsemőhalálozások nagy problémát jelentettek. A 16. és 17. században a nemesi körökben a 29. terhességi héttől a szülés utáni 7 napig terjedő időszakban 1000 gyermekből 100, az első életév betöltése előtt 246, az első és a 14. életév között még mindig 160 gyermek halt meg. Amennyiben a gyermekkor időszakát 15 évben határozzuk meg, úgy minden élve született gyermek átlagosan várható életkora 10,4-11,3 év volt. Az újszülöttre leselkedő veszélyek tették szükségessé, hogy a keresztelőre a születés után minél hamarabb sor kerüljön, mivel az Istennek tetsző életet csak a szentségben részesülés után kezdhette el az ember. Adam Eusebius von Hoyos feljegyzéseiből kiderül, hogy már a születés napján, sokszor néhány nappal később, legkésőbb azonban egy hónappal azután kereszteltek. Problémát jelentett, ha az újszülött látható módon nem volt életképpes: „Anno Domini 1536. június 18-án ... edves feleségem, Martha, nyolcadik gyermekét szülte meg, amely túl korán érkezett, fiúgyermek volt, akit megkereszteltünk és egy órával később meghalt.” Annak ellenére, hogy a keresztelő ünnepséget, amennyire lehetett, közvetlenül a születés után rendezték, mégis pazar módon igyekeztek ezt megszervezni. Természetesen a ráfordítás nem érte el az esküvőnél megszokott értéket, de általában lehetőleg neves személyeket próbáltak keresztapaként meghívni, és ezzel a szülők halála esetén a gyermekeket jó kezekben tudni. A hosszadalmas utazások során, amelyekre néha az uradalmi birtokok szétszórtsága miatt volt szükség, előfordulhatott, hogy a gyermek útközben született meg. Ilyen módon született 1620. február 15-én Franz Ludwig von Hoyos Martin Fürst tanácsos knittelfeldi házában. Georg Ludwig von und zu Schwarzenberg gróf és Maria Justina von Gailenberg mellett megkérték Johann von Secundot is a keresztszülői szerepkör vállalására, aki Elisabeth von Hoyes (Khuen von Auer) szülésénél segített. Többnyire azonban a rangnak megfelelő keresztapaság több, mint kívánatos volt, mivel a válogatott keresztelői ajándék mellett egész életen keresztül védelmezte, segítette és korrigálta a gyermek sorsát. BEATRIX BASTL (Ausztria)