História 1994

1994 / 5-6. szám - ZIMMERMANN, SUSAN: Női szerepek a 20. század elején

újratermelésre történő felosztása képezte a nemek közötti munkamegosztás alapel­vét, sokkal inkább a a rendelkezésre álló erők lehetőleg ésszerű kiegészítésének el­ve állt a családi gazdaságon belül a felada­tok nem-specifikus hozzárendelése mö­gött, a közös egzisztencia minél optimáli­sabb biztosítása céljából. Új aránytalanság Még a századfordulón magas iparosodási fokot elért Bécsben sem álltak olyan kü­­lön-külön élő egyének a vállalkozókkal szemben, akik kizárólag munkaerejük el­adásából éltek. Az emberek ismét a ház­tartásokhoz kötődtek, amelyekben ki­­sebb-nagyobb mértékben végeztek nem fi­zetett munkát. Csak ezáltal alakult át a bér a túlélés biztosításának alapjává. De mind a háztartások egyes tagjai, mind az általuk végzett munka közötti viszonyok, főleg a fizetett és a nem fizetett munka közötti arány és ennek függvényében a nők és a férfiak munkájának kizsákmá­nyolási formái is radikálisan megváltoz­tak. Mint egyértelműen a saját maga fenn­tartására irányuló egység, a háztartás a vá­rosi­ proletár körülmények között meg­szűnt létezni. Egy bécsi munkásnő az eg­zisztencia biztosítása útjainak keresése során a legkülönbözőbb háztartási struk­túrákba torkolló állomásokat járta be. Ta­lán mint fiatal leány érkezett, kezdetben csak „a szezonra”, Csehországból Bécsbe és került felvételre csupán étel és szállás fejében a munkaadó háztartásába. Megle­het, hogy „ágyrajáróként” szerzett magá­nak ezután valamely idegen háztartásban alvási lehetőséget, vagy szobalánynak sze­gődött el. Lehetséges, hogy hajadonként dolgozott a gyárban, vagy munkát vállalt olyan „közvetítő mesternőnél”, aki saját lakószobáiban tartott a részére a ruházati ipar alvállalkozói rendszerében varró le­ányokat. Amennyiben akár hajadonként, férjezettként vagy „ágyasként” gyereke született, úgy ez gyakorta az otthoni mun­kába vezető átmenetet jelentette. Amennyiben az asszony továbbra is külső munkát végzett, úgy gyakran került a gyer­mek „kosztra” másik asszonyhoz, néha megfelelő háztartási lehetőségekkel ren­delkező rokonhoz, akinek a gyermek ellá­tásáért bizonyos összeget fizettek. De megvolt az igyekezet — férj és gyermek megléte esetén — a saját háztartás meg­alapítására még akkor is, ha ez kezdetben csak valamely idegen lakás egyik helyisé­gében volt megvalósítható. Mindezen háztartási és életviteli for­mákat egyértelműen a pénzkereset priori­tása határozta meg, ezek a bérmunkától való függő viszonyból alakultak ki. Annak mértékében, hogy a háztartás a városiaso­dás és a proletarizálódás során miként ve­szítette el saját agrár létezési alapját, tu­dott egyre kevésbé megfelelni közvetlenül a létfeltételek követelményeinek, a pénz­szerzés egyoldalú függőségébe került, az életet csak a kívülről szerzett bérrel lehe­tett fenntartani. Nem szűnt meg ugyan ez­által a háztartásban a fizetség nélkül vég­zett munka, de saját értékét elveszítette, nem testesített meg többé az egzisztencia biztosításában elvileg azonos értékű részt. Egyben azonban az ipari bérmunka nél­külözhetetlen alapját adta, mivel nélküle mindennemű emberi létezés elképzelhet Az üvegfúvóműhelyben. Bécs, 1900-as évek Az utca népe — Bécs Utcalány a Grabenen Rongyszedő asszony 37

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék