História 1994
1994 / 5-6. szám - ZIMMERMANN, SUSAN: Női szerepek a 20. század elején
újratermelésre történő felosztása képezte a nemek közötti munkamegosztás alapelvét, sokkal inkább a a rendelkezésre álló erők lehetőleg ésszerű kiegészítésének elve állt a családi gazdaságon belül a feladatok nem-specifikus hozzárendelése mögött, a közös egzisztencia minél optimálisabb biztosítása céljából. Új aránytalanság Még a századfordulón magas iparosodási fokot elért Bécsben sem álltak olyan külön-külön élő egyének a vállalkozókkal szemben, akik kizárólag munkaerejük eladásából éltek. Az emberek ismét a háztartásokhoz kötődtek, amelyekben kisebb-nagyobb mértékben végeztek nem fizetett munkát. Csak ezáltal alakult át a bér a túlélés biztosításának alapjává. De mind a háztartások egyes tagjai, mind az általuk végzett munka közötti viszonyok, főleg a fizetett és a nem fizetett munka közötti arány és ennek függvényében a nők és a férfiak munkájának kizsákmányolási formái is radikálisan megváltoztak. Mint egyértelműen a saját maga fenntartására irányuló egység, a háztartás a városi proletár körülmények között megszűnt létezni. Egy bécsi munkásnő az egzisztencia biztosítása útjainak keresése során a legkülönbözőbb háztartási struktúrákba torkolló állomásokat járta be. Talán mint fiatal leány érkezett, kezdetben csak „a szezonra”, Csehországból Bécsbe és került felvételre csupán étel és szállás fejében a munkaadó háztartásába. Meglehet, hogy „ágyrajáróként” szerzett magának ezután valamely idegen háztartásban alvási lehetőséget, vagy szobalánynak szegődött el. Lehetséges, hogy hajadonként dolgozott a gyárban, vagy munkát vállalt olyan „közvetítő mesternőnél”, aki saját lakószobáiban tartott a részére a ruházati ipar alvállalkozói rendszerében varró leányokat. Amennyiben akár hajadonként, férjezettként vagy „ágyasként” gyereke született, úgy ez gyakorta az otthoni munkába vezető átmenetet jelentette. Amennyiben az asszony továbbra is külső munkát végzett, úgy gyakran került a gyermek „kosztra” másik asszonyhoz, néha megfelelő háztartási lehetőségekkel rendelkező rokonhoz, akinek a gyermek ellátásáért bizonyos összeget fizettek. De megvolt az igyekezet — férj és gyermek megléte esetén — a saját háztartás megalapítására még akkor is, ha ez kezdetben csak valamely idegen lakás egyik helyiségében volt megvalósítható. Mindezen háztartási és életviteli formákat egyértelműen a pénzkereset prioritása határozta meg, ezek a bérmunkától való függő viszonyból alakultak ki. Annak mértékében, hogy a háztartás a városiasodás és a proletarizálódás során miként veszítette el saját agrár létezési alapját, tudott egyre kevésbé megfelelni közvetlenül a létfeltételek követelményeinek, a pénzszerzés egyoldalú függőségébe került, az életet csak a kívülről szerzett bérrel lehetett fenntartani. Nem szűnt meg ugyan ezáltal a háztartásban a fizetség nélkül végzett munka, de saját értékét elveszítette, nem testesített meg többé az egzisztencia biztosításában elvileg azonos értékű részt. Egyben azonban az ipari bérmunka nélkülözhetetlen alapját adta, mivel nélküle mindennemű emberi létezés elképzelhet Az üvegfúvóműhelyben. Bécs, 1900-as évek Az utca népe — Bécs Utcalány a Grabenen Rongyszedő asszony 37