História 1994
1994 / 5-6. szám - CSÁKY MORITZ: Mesevilág és valóság
szerzési munkavégző szektoron belül a női és a férfi munka között világos különbség, a „női és a férfi szakmai szerepek növekvő divergenciája” alakult ki. Különösen szembetűnő volt ez ott, ahol a nők a gyermekek gondozását a kenyérkereset szükségességével csak az otthoni munka vállalásával tudták összeegyeztetni, és ezen az alapon „jellemzően” női pénzkereső munkaszektorok alakultak ki. A nőknek a szabad munkapiacon meglévő ezen korlátozott lehetőségei adhatnak magyarázatot az ilyen jellegű munkák különösen rossz megfizetésére is. Ennek ellenére Bécsben a századfordulón végső soron semmiképpen sem az egyes nőknek a „reprodukcióhoz” való konkrét kötődése vagy akár az úgynevezett női biológia volt felelőssé tehető a jellemzően „női” és átlagosan sokkal rosszabbul fizetett kereseti szektorok kialakulásáért. A munkahelyek nem specifikus felosztása volt sokkal inkább fontos tényező a termelési szervezet folyamatos átalakulásában. A női munka nem csupán az úgynevezett olyan maradéktermelésben szaporodott meg például, amelynek megszüntetése közvetlenül várható volt, hanem a leghaladóbb és gyors fejlődés alatt álló ipari vezető szektorokban is egyre nagyobb szerephez jutott. Az amúgy is növekvő bécsi elektromos iparban 1902 és 1913 között a női munka aránya 12,6-ról 25,2 %-ra növekedett. A nők alkalmazása arra szolgált itt a termelés átszervezése során, hogy a másik, a „nem” elvont jellemzője alapján megkülönböztetett munkaerő felhasználásának segítségével a munkaerő leértékelését lehetőleg súrlódásmentesen lehetett végrehajtani. A női munka nem azért volt olcsó, mivel a mindenkori munkahelyhez alacsonyabb képzettség vagy kisebb testi erő volt szükséges. A nemi hovatartozás volt a tényezők egyike, amellyel a munkaerők különböző értékét egyáltalán meg lehetett teremteni. „Azt mondják, a művezető egyiknek többet ír be, a másiknak kevesebbet. Miért tesz különbséget? — Ezt csak a nőknél teszi. A férfiak esetében teljesen azonosan végzi a bejegyzést, de a nőknél próbálkozik. Hiszen ez mind férfimunka, amit a nők végeznek. Egyszer csak eszébe jut, hogy azokat a munkákat, amelyeket eddig férfiak végeztek, nőre bízza. Ilyenkor nem lehet azt mondani, hogy ezt nem tudom megcsinálni, azért adja a munkát nekünk, hogy kevesebbet kelljen fizetnie.” A férfiak ezen eljárási mód miatt a saját munkahely és a bérszínvonal megvédése során két szék közé estek. Ha az egyik oldalon „levonáskor” és alacsonyabb bér fizetésekor munkájukat „jóindulatúan” a nők részére engedték át, úgy a másik oldalon gyakorta mondták a nőknek: „Ne hagyják magukat!”. Összességében a nemi hovatartozás mentén folytatott kategóriafelállítások könnyebbé tették tehát a munkamegosztás előrehaladásának során a képzetlen többség és a felelősségteljes munkát végző kisebbség egyre nagyobb mértékű különválását, valamint a képzetlen munkák alacsonyabb bérezését és ezáltal az így kifejlődő munkamegosztás nyereségének végsőkig terjedő fokozását. Két világ A nők pénzkereső munkájának alacsonyabb bérezése fokozta azt a tendenciát, hogy a háztartáson belül a nők fizetség nélküli munkát végeztek. Nem csupán az látszott ésszerűbbnek, hogy a férfi, aki „eleve” többet keresett, jobban igyekezzen a bérmunkaszektorban tevékenykedni. Nagyobb keresete a háztartás és a családtagok pénzbevételtől való strukturális függősége miatt korábban ismeretlen hatalomhoz is juttatta. Az előiparosodott háztartásokban az egymástól kölcsönösen függők hatalmi viszonyainak összetett — és egyébként egyáltalában nem idilli vagy erőszakmentes — egyensúlya helyére a proletárháztartásban belépett annak a lehetősége, hogy aki több pénzt keresett, szolgáltatásként kikényszeríthette a tőle függők fizetség nélküli munkáját, és ebben a szellemben erőszakosan léphetett fel. A 19. század során a fizetett és a fizetség nélküli munkák elkülönülésének és az ezek között kialakult újabb aszimmetriának megfelelően összességében tendencionálisan felszabadultak ugyan a férfiak a fizetség nélküli munkavégzés alól, de a nők megfizetett munkavégzési terhe ezzel nem szűnt meg. Az ebben a formában újrastrukturált, elvont nemi különbség egyik oldalán a lealacsonyított női „reprodukció” és a rosszul fizetett, elnőiesedett kereső tevékenység, míg másik oldalán a férfi „szabad bérmunka” alakult ki, mint két különböző világ. A háztartás a két, egzisztenciájának biztosításáért dolgozó személy összekötő kapcsává vált. A női reprodukciós munka ennek kapcsán nem csupán a saját, hanem a férfi kereső tevékenységét is a vállalkozó javára szubvencionálta. A századfordulós Bécsben mind a nők, mind a férfiak arra irányuló harca, hogy emberi méltóságukat ipari proletár viszonyaikban a fizetett és a fizetség nélküli munka e szexista megbontásával szemben úgy egyénenként, mint közösen megvédjék, sem a polgári szociálreform, sem a munkásmozgalom aktáiban nem került dokumentálásra. SUSAN ZIMMERMANN (Ausztria) Mesevilág és valóság A bécsi operett A bécsi operett a maga korában a színházra vágyó nagyvárosi közönséget lázba hozta. Tudományosan mind a mai napig mégsem elemezték mélyrehatóan. Alkalmanként szívesen hallgatják fülbemászó dallamait, és elszórakoznak kupléinak felüdítő, vicces tréfáin. Mihelyt azonban a bécsi operettről komoly beszélgetéseken vagy tudományos elemzésekben szó esik, úgy tűnik, majdhogynem szégyenkeznek ismeretük miatt. Még napjainkban is előszeretettel utasítják a giccs vagy legalábbis az úgynevezett „bécsi mese” világába. E „művészeti ág” (műfaj) igazságosabb megítélésére irányuló kísérletek száma igen kevés. „Az Orfeum tanyám segít szívem baján” Bizonyára érdemes lenne besorolni a századvégi bécsi operettet mint irodalmi és zenei művészeti ágat a fiatal értelmiség esztétikai-erkölcsi lázadásának általános összefüggésébe. Itt azonban csak egy példára utalunk: Lehár Ferenc „Víg özvegy” c. operettjére. 1905 decemberében volt az ősbemutatója a Theater an der Wien-ben, ugyanabban az évben tehát, amikor Richard Strauss „Salome” c. operájának ősbemutatója, amikor Mahler megkomponálja VI. Szimfóniáját és Wiener Hafoper a „Don Giovanni” Roffer-féle rendezésével új Mozart-interpretációt visz színre. Még ha figyelmen kívül is hagyjuk Lehár zenéjének és hangszerelésének újszerűségét, annak meghökkentő dúr-moll modulációval, a szláv népi dallamok és táncok számos átvételét vagy a zenei invencióknak a kortársak által magasztalt erotikus kicsengését, becsülnünk kell mindenekelőtt Victor Leon és Leo Stein szövegkönyvét, amely az igazi alap a bécsi nagyvárosi polgárság második generációjának „viselkedésére” az 1900-as években. Ez a generáció tudatosan elkülönül az apák, a liberális nagyburzsoázia képviselőinek életstílusától, akik hatalmas szorgalommal jutottak a gazdagsághoz és a tekintélyhez. A „Víg özvegy” alapmagatartása (alaphangja) lényegében véve a gazdagság határozott elutasítása, mindenekelőtt olyan esetekben, amikor ez a gazdagság megköveteli az emberek közötti kapcsolatok, például a házasság sajátos szabályozását. 39